HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Rekedt, fátyolos hangon beszél.) Elnézést a hangomért, de csak a kötelesség hozott be a mai napon. Néhány gondolatot azért a kereszténydemokraták nevében is erről a postáról szóló törvényjavaslatról el kell mondanom.
A posta egy olyan állami intézmény, amely általában hírek és küldemények közvetítésével foglalkozik. De mint állami intézmény, különösen bizonyos rendszerekben, úgy működik, hogy megfeleljen annak a követelménynek, hogy nem rés, hanem erős bástya. Gondoljunk csak a levélellenőrző rendszerre, ahol kiszűrték a politikai tartalmú leveleket már a postán, és a hírlapterjesztésben ma is fennálló anomáliákra, ahol egyes lapok, vagy talán egyes főszerkesztők ma is persona non grata-k, viszont más lapok előfizetésgyűjtése még belefér a hírlapterjesztői állami postai feladatokba. (Közbeszólás a bal oldalon: Magyarországon.)
Néhány szót a történelmi előzményekről. A Magyar Posta 1558-ban önállósult, és az 1622. évi XXIV. törvény már intézkedéseket tartalmaz a postáról, és ennek alapján nevezte ki II. Ferdinánd Bornemissza Istvánt királyi főpostamesterré.
A posta később állami monopóliummá vált. A jelenlegi helyzetre még az 1964. évi II. törvény érvényes, amely a postáról és a távközlésről szól. Ez a törvény magában hordozza azokat a jellegzetességeket, amelyek a múlt állami intézményeire jellemzőek, a teljes monopolszemléletet, az állam minden előttiségét, az egyéni érdek háttérbe szorítását, mintha a posta maga is állam lenne az államban.
Az új javaslat már leválasztotta a távközlést, a rádió- és televízió-műsorszóró és ezzel kapcsolatos tevékenységet. Ennek következtében a törvény terjedelmében kisebb, áttekinthetőbb és világosabb. Sőt, az új törvény, bár igazán szerény keretek között, de bizonyos területein a postának versenyhelyzetet igyekszik teremteni. Ennek jogszabályi lehetőségeit megteremti.
A kérdés az, hogy megfelel-e a modern európai piacgazdaság követelményeinek ez az új postatörvény. A piacgazdaság követelményei: a kereslet, kínálat, a minőség és a határidő.
Talán még emlékeznek a tisztelt tv-nézők arra a karácsony előtti riportra, amely a postai csúcsforgalom alkalmával a postán tárolt igen nagy mennyiségű, zömében külföldi csomagok hatalmas halmazát mutatta, s a riporter mondotta, hogy ennek a ki nem kézbesítéséért nem felel senki. Nagy késéssel kapták meg a címzettek a csomagot, és senkitől semminemű kompenzációt nem kaptak.
A piacgazdaság megköveteli a posta forgalmába tartozó határidők betartását. Erre a törvény és a végrehajtási utasítása bizonyos előírásokat is tartalmaz. De amennyiben a posta hibájából nem történik meg a határidőn belüli kézbesítés, az adott törvény be nem tartásából eredő károk, kellemetlenségek jogorvoslatára, s talán pénzben ki sem fejezhető kártérítésre nem intézkedik, legfőképpen az egyszerű levelek esetében. Ezért javasoljuk a késedelem szankcionálását, hogy az állampolgár biztosan számíthasson a postatörvény keretében lerögzített határidők betartására, amit egyébként is a posta a saját szemszögéből biztonságosan állapít meg, és ne kelljen neki reklamációkkal az időt elfecsérelni. Valahogy úgy néz ki, hogy a versenyhelyzet inkább törvényi követelmény és óhaj, mint valóság.
A megvalósítható verseny jobb minőségű munkára és pontosabb határidőre ösztönzi a posta dolgozóit.
A fő kérdés az, hogy a monopóliumszemlélet továbbra is érvényesül-e. Monopólium marad a bélyegkiadás, nemzetközi levélforgalom és a pénzküldemény forgalma. A nemzetközi levélforgalom monopóliumban tartása bizonyos nemzetbiztonsági érdekeket szolgál, ezért ezzel egyetértünk. A pénzküldemény dolgában is egyet lehet érteni a monopolhelyzettel, mert annak nem szabályszerű kezelése sok perre és gondra vezetne, és az állampolgár biztonságérzetét is nagymértékben csökkentené. A belföldi levélforgalomban azonban kedvező koncessziós feltételek mellett javaslat tehető a monopolhelyzet megszüntetésére. Ha olcsóbban tudja szállítani, kézbesíteni, akkor a levélfeladó ahhoz fordul, aki olcsóbban, pontosan és biztonságosan látja el ezt a feladatot. És adott körülmények között egy vállalat vagy magánszemély koncesszió keretében el tudja vállalni a belföldi levélforgalmazást!
Különösen fontos lenne a monopolhelyzet megszüntetése – bár ez a törvény ezzel nem is foglalkozik – a telefonoknál. Hiszen külföldön a vállalatok versengenek a telefon-előfizetőkért! Sajnos ez hazánkban pont fordítva van: az igénylő a Távközlési Vállalat kegyeire vár, hogy egyáltalán telefont kapjon.
A törvényjavaslat egészével egyetértünk. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a lakosság közérzetét lehet javítani, ha azokkal a változásokkal pontosítjuk, kijavítjuk és megfelelő módosítással kiegészítjük a törvényjavaslatot, az előterjesztést. És ezt a célt szolgálja, bízva abban, hogy tisztelt képviselőtársaim pontos, kimerítő és célra orientált módosítási javaslataival alkalmassá tehető ez a törvény arra, hogy a megváltozott körülmények között egy új postai tevékenység állami szabályozásának feleljen meg. Ezzel együtt javasoljuk megtárgyalásra és elfogadásra.
Köszönöm a türelmüket és elnézést a megpróbáltatásért. (Taps.)
