KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök úr! Tisztelt Ház! Képviselő úr! A probléma sajnos időben meglehetősen régre datálódik vissza, ugyanis 1970-től volt Magyarország és Csehszlovákia között olyan nemzetközi szerződés hatályban, amelynek alapján a határ menti megyékben élő állampolgárok kölcsönösen munkát végezhettek a másik ország területén, vagyis a magyarok Csehszlovákiában, csehszlovák állampolgárok magyar területen.
A megállapodásban meghatározottak szerint a két ország munkavállalói részére ami garanciát tulajdonképpen nyújtottak, az nem volt egyéb, nem volt több és kevesebb, mint maga a munkavállalás lehetősége. Ezt a nemzetközi szerződést 1985-ben megújították, amely tovább működött 1989. december 31-éig. Az ezt követően kötött megállapodás, amely 1991. június 28-án keletkezett, a magyar Kormány jóváhagyásának elmaradására figyelemmel már nem lépett hatályba, vagyis az ilyenfajta munkavégzés 1991. december 31-étől tulajdonképpen megszűnt. Ezt azért fontos rögzíteni, mert a későbbiekben ennek jelentősége van.
Az e megállapodásokon nyugvó munkaviszonyra, mint általában a külföldön végzett valamennyi munkaviszonyra igaz az az általános szabályozás, hogy a munkavégzés helye szerint a Csehszlovákiában dolgozó magyar állampolgárokra a csehszlovák jogszabályok voltak irányadóak, a Magyarországon csehszlovák állampolgárok által végzett munkára pedig természetszerűleg a magyar jog hatálya vonatkozott.
Ennek a kényszerpályának a következménye jelentkezik tulajdonképpen a foglalkoztatási törvénnyel. Ön az interpellációban utalt arra, hogy egy elutasító határozatban az indokolás az volt, hogy nincs meg az egyéves munkaviszony, ezért nem jogosult munkanélküli-járadékra. Ez sajnos, egyenesen következik a foglalkoztatási törvényből, ugyanis a foglalkoztatási törvény a munkanélküli-járadékra való jogosultság egyik előfeltételeként azt szabja, hogy a munkanélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy éven belül legalább egy évig tegyen eleget a munkanélkülijárulék-fizetési kötelezettségének.
A helyzet attól vált picit bonyolulttá, hogy magának a munkanélküli-járuléknak a fizetési kötelezettségét is ugyanezen törvény írta elő, vagyis ebből egyenesen következett az, hogy egyetlenegy munkanélküli sem tudott volna megfelelni azon feltételnek, hogy a korábbi négy éven belül legalább egy évig fizessen, mert nem volt korábban ilyen fizetési kötelezettség. Ezért a Parlament akkor, amikor ezt a törvény megalkotta, nagyon helyesen beemelte a törvénybe azt a mentesülési lehetőséget, hogy fölcserélte a járulékfizetési kötelezettséget az egyéves munkaviszonnyal, éspedig akként, hogy a munkanélkülivé válást követő négy éven belülre behelyezte a legalább egyéves munkaviszony szükségességét.
Ez az oka és indoka annak, hogy a foglalkoztatási törvény e második fordulatára hivatkozással sajnos, a jelenleg hatályos törvények értelmében egyértelműen meg kell állapítani, hogy ezekhez a munkaviszonyokhoz nem kapcsolódik - az előbb említett két ok miatt - a munkanélküli-járadékra való jogosultság. A két indok tehát egészen egyszerűen a külföldön való munkavégzés, vagyis nem a magyar jog hatálya alá tartozás, vagyis nem a magyar jogszabályok szerinti munkaviszony.
A másik pedig az előbb említett második fordulata a foglalkoztatási törvénynek.
Én tökéletesen egyetértek önökkel abban, hogy ez a kérdés mindenképpen megoldásra vár, elsősorban arról az oldalról, hogy ellátatlanul munkanélküli -idézőjelben - "nem maradhat". Ezt az alapelvet mi magunk is valljuk. És itt jön az én személyes problémám, ha szabad erre hivatkozni, nevezetesen, amikor a kiutat kerestük ebből a lehetetlen helyzetből, akkor végül is a foglalkoztatási törvény 41. -ának a második bekezdéséhez jutottunk, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavállalói járulék fizetésére nem kötelezett munkavállalók a munkanélküli-járadékra való jogosultságuk biztosítása érdekében a megyei munkaügyi központtal kötött megállapodás alapján járulékot fizessenek.
A törvény a megállapodás megkötésének részletes feltételeit a fizetendő járulék, valamint az ennek alapján járó munkanélküli-ellátás kiszámításának szabályai meghatározását azonban az Érdekegyeztető Tanács munkaerőpiaci bizottságnak hatáskörébe utalta. Vagyis a dolog jelen pillanatban úgy néz ki, hogy van egy megoldási lehetőség, amely a foglakoztatási törvényből következik. Ennek a megoldási lehetőségnek a konkrét gyakorlati megvalósításához szükség lenne az előbb említett részkérdések munkaerőpiaci bizottság általi szabályozására, vagyis egész egyszerűen nincs a hatáskörömben ennek a kérdésnek a megoldhatósága, mert miután a munkaerőpiaci bizottság az előbb említett részkérdéseket szabályozza, ezt követően kerülhet sor arra, hogy egy közös megállapodással az önök által említett alanyi kör és a megyei munkaügyi központ közötti közös megállapodásra ráhelyezhető legyen a munkanélküli-járadék megszerzésére való jogosultság.
A megoldás tehát jelen pillanatban a munkaerőpiaci bizottság kezében van. Én magam két ízben kértem a bizottságot e részletszabályok kidolgozására. A múlt hét szerdáján ülésezett a bizottság, sajnos, mindezidáig olyan szabályozás, amely a részletkérdéseket szabályozná, nincs. Mihelyt ez meglesz, én úgy gondolom, hogy a 41. (2) bekezdésére hivatkozással egy járható út és egy megoldás található az említett alanyi kör számára.
Mindezekre tekintettel tehát, és figyelemmel arra a helyzetre, hogy ez az az eset, amikor be kell várni a munkaerőpiaci bizottság döntését, kérem az interpellációra adott válaszom elfogadását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
