HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Régi mondás, hogy unokáira gondol, a jövőre gondol az, ki diófát ültet - mert aki ülteti, bizonyára arra gondol, hogy neki vagy másnak jó lesz megpihenni árnyákában, jóízű és hasznos gyümölcsöt terem majd, szépíti a tájat, és ha már sok örömöt okozott életében, halála után, feldolgozva az alkotás, a munka örömét adja, végül pedig szép és hasznos bútor lesz belőle. De vajon kire és mire gondol az, aki nem ültet, csak vágja, vágja, tarolja, amíg egyet is talál belőle? Bizonyára csakis magára és a pénzre gondol, amit a diófa rönkökért cserébe kap.
Szarvas Dezső újságírónak az Észak-Magyarországban megjelent cikkeire és a fogadóóráimon elhangzott panaszokra felfigyelve - sajnos, elég későn - kezdtem érdeklődni, mi is történik valójában a diófákkal. Amit megtudtam, nagyon szomorú, sőt nemcsak diófa-sorsokra, hanem sok helyütt azokhoz fűződő emberi sorsokra nézve is tragikus: Borsod megyében, a Csereháton, a Jósva völgyében, Szögligeten, a Tisza árterületein, de a Dunántúlon is sok ezer köbméter diófát kivágtak a fűrészes-baltás emberek.
A favágók részben megvették - igaz, sokszor idős emberek szorult helyzetét kihasználva, mélyen áron alul -, de sokszor csak ellopták és eladták felvásárlóknak a diófa rönköket. A felvásárlók adják tovább olasz vevőknek feldolgozatlanul az értékes nyersanyagot, sokkal többért, mint amit ők a favágóknak, azok pedig a tulajdonosoknak fizettek - de még mindig áron alul.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom: exportálni jó és fontos - de vajon szabad-e minden áron? Szabad-e tisztázatlan származású árut tömegesen forgalmazni? Szabad-e értékes fákat kitermelni anélkül, hogy gondoskodnánk pótlásukról? Szabad-e ellenőrzés nélkül, tömegesen exportálni olyan nyersanyagot, aminek mi is szűkében vagyunk, és amit mi is fel tudnánk dolgozni?
Csomós József esperes úr, a Csereháti Településszövetség elnöke, amikor véleményét kértem, sokáig hallgatott - már-már azt hittem, le akar beszélni az interpellációmról - majd azt mondta: sajnos, a Csereháton már nincs diófa, de feltétlenül mondd el tanulságul, és ha csak egyetlen diófa menthető meg, azért is el kell mondani.
Interpellációmat a belügyminiszter úrhoz is címeztem, mert úgy hírlik, sok rendőrségi vonatkozása is van - vagy lesz - az ügynek; de a külgazdasági kapcsolatokért felelős miniszter úrnak is kellett volna címeznem, mert végül is külkereskedelmi forgalomban kelnek el ezek a diófák.
Tisztelt Miniszter úr! Kérdéseim tehát a következők:
1. Van-e tudomásuk arról, hogy az utóbbi időben tömegesen irtják és exportálják a diófákat?
2. Önök szerint meg lehet-e akadályozni ennek a felbecsülhetetlen értékű nemzeti vagyonnak az elkótyavetyélését?
3. Terveznek-e önök intézkedéseket a diófák megmentésére?
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
