GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök úr! Képviselő úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy az interpellációra adandó válaszsorozatot én kezdjem.
Elődeink gondoskodásából az ország termőkerti diófaállománya a statisztikai adatok szerint 800 ezer, 1,2 millió között van. Azért nem tudok pontosabb adatot mondani, mert jelenleg az árugyümölcsösként létesített kisebb területű kerti dióültetvényeknek csak a telepítése engedélyköteles. A telepített dióültetvény vagy bármilyen más gyümölcs fenntartását, kivágását lényegében a tulajdonos gazdasági kalkuláción alapuló döntése határozza meg. A szórványgyümölcsösökben csak becsülhető a diófák száma, az utak menti diófák, fasorok tulajdonosa pedig sok esetben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium - vagy a tulajdonos nem is ismert. A jelenlegi termelői hátteret ez az állomány biztosítja.
A korrektség érdekében s azért, hogy az interpelláció szerinti "felbecsülhetetlen értékű nemzeti vagyon elkótyavetyélése" azért ne okozzon a szükségesnél nagyobb illúziórombolást, sajnálattal mondom: jelenleg diófáink legalább 95%-ban magról szaporítottak, 10% sincs a gazdaságosan termelő oltvány-dióültetvény. Egészen más a helyzet például Nyugat-Európában. Nagyon remélem, hogy a tulajdonviszonyok helyreigazítása után ez az arány megváltozik: a kert vagy az ültetvény tulajdonosa - bízván a jövőben - a saját unokájának nemes fát fog ültetni.
Képviselő úr kérdésére rövid válaszom tehát: maga a termés jelenleg nem nagy üzlet a tulajdonosok számára, a diófa rönk ára viszont - különösen az olasz piacon - lényegesen megemelkedett az utóbbi időben. Ezzel párhuzamosan és összefüggésben diófarönk-exportunk '89 óta fokozatosan nőtt, sőt, aggasztóan megugrott a múlt év második felében.
Jelenleg a diófarönk-exportot az NGKM a 112/ 1990. számú kormányrendelet szerint engedélyezi, az FM-nek pedig szakmai véleményezési joga van. Tekintettel arra, hogy a diófák tömeges kivágását észrevettük, és veszélyesnek tartottuk, 1992-ben, a szezon idején - februártól áprilisig - az FM az engedélyek véleményezését átmenetileg szüneteltette. Ez a kritikus időszak: virágzó vagy termést érlelő fát ugyanis a tulajdonos sohasem, csak a tolvaj vág ki.
A 3000 négyzetméter feletti árugyümölcsösök rotációját, a 44/1991. (III.14.) számú rendelet alapján az önkormányzatok engedélyezik. Az FM-hivatalok útján megyei szinten összefogható és figyelemmel kísérhető a nagyobb biológiai értékű oltvány-dióültetvények létesítése, illetve a kivágások utáni újratelepítések regisztrálhatók.
Van azonban a diófaexportnak egy csúnyább oldala is. A BM-től van hivatalos információnk a diófa rönkök egyre gyakoribb eltulajdonításáról - ez már rendészeti kérdés, amire államtitkár úr fog válaszolni.
Ilyen rönkárak mellett azonban a diófaexportnál nem lehetnek illúzióink, és sajnos, ezt is el kell mondanom: a kertidiórönk-export korlátozása várhatóan a felfűrészelt áruk vagy a tovább feldolgozott termékek, félkész bútorok stb. exportját fogja ösztönözni, ez a termékkör azonban már nem engdélyköteles.
Válaszomat ezért inkább a termelő szempontjából fejezem be. A megnövekedett diófakereslet növeli a telepítések jövedelmezőségét, s ha a telepítések nagyobb genetikai és használati értéket jelentő oltvány-diófákkal történnek, nem csupán az idézőjelbe tett "fakereskedő"-nek lesz nagyobb üzlet a diófa, hanem a termelőknek, az unokáknak is. Az a lényeg, hogy legyen, és értékesebb legyen a mainál.
Jó szándékkal ajánlom ezért a divatos kaliforniai fajták mellett a hagyományosan bevált magyar fajtákat, a milotait, a pécsit vagy akár a küküllőit.
Köszönöm figyelmüket, és átadnám a választ Morvay államtitkár úrnak. (Gyér taps.)
(15.40)
