VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr.
Tulajdonképpen én is kétperces reagálásra kértem lehetőséget, csak a monitor jóvoltából a jegyző úr számára láthatatlanná váltam, és ezért nagyon sajnálom, hogy Soós Károly Attila és Eörsi Mátyás képviselőtársaim nincsenek itt, mondandómat nekik szerettem volna elsősorban elmondani.
Soós Károly Attila képviselőtársamnak volt egy mondata, amely úgy hangzott, hogy a magas állami vállalat létszámához való ragaszkodás a Kormány részéről azzal magyarzázható, hogy ezen vállalatokból kiszivattyúzott haszonból a következő választásokon majd finanszírozni lehet a választási kampányt.
Úgy gondolom, ha ez a mondat igaz lenne, akkor ehhez hozzá lehetne tenni, hogy valamint a személyi jövedelemadóból, az egyéb vállalati nyereségadóból, a társadalombiztosításból és mindenféle más bevételből megtehetné ezt a Kormány. Nyilvánvaló, hogy képtelen állítás.
Eörsi Mátyás képviselőtársam a Monopoly-csoportra figyelmeztet, és Balás István képviselőtársam szavait idézve azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha a Monopoly-csoport a külföldi tőke ellensége lenne.
Azt hiszem, egyszer s mindenkorra jó lenne tisztázni, hogy ez a csoport, mely spontán és laza szerkezetű közösség, egyáltalán nem azért munkálkodik és nem ezért szólunk ebben a vitában.
Eörsi Mátyásnak és ellenzéki képviselőtársaimnak szeretnék segíteni egy példával. Nagyon jól tudjuk, hogy van Európában olyan ország, ahol a külföldi érdekeltség aránya a beruházásoknál 97%-os a külföldi partnerek javára, ez az ország Luxemburg. Ebben az országban kétségtelenül a legmagasabb az életszínvonal ma Európában, legalacsonyabb a munkanélküliség, s mindez önmagában igazolhatná, hogy valóban nem kell félni a működő külföldi tőkétől.
Egyetlen apró különbségről kell azonban szót ejtenünk. Ezek a privatizációs folyamatok, külföldi tőkeérdekeltségek akkor jelentek meg az Eörsi Mátyás által is említett nyugat-európai országokban, amikor konszolidálódott gazdasági helyzet volt már. Éppen ezért ebben az átmeneti állapotban, amikor pontos képünk a nemzeti vagyonról sincs igazából, életveszélyes minden elsietett külföldi tőkebevonás és elsietett minden olyan privatizációs kísérlet, mely meg sem kísérel másfajta megoldással élénkíteni egy gazdaságot.
Külföldi vállalkozóktól és szakértőktől hallottam értetlenkedve, hogy vajon miért van az, hogy ilyen sietősen és áron alul adunk túl vállalatokon; vajon miért van az, hogy meg sem próbálkozik a magyar állam vagy a magyar gazdasági élet vezetése azzal, hogy külföldi menedzserekkel próbáljanak meg elmozdítani holtpontról bizonyos gazdasági egységeket, bizonyos gazdasági területeket.
Szeretném még egyszer elmondani, az a tévedés nem szabad, hogy ebben a Házban úrrá legyen, miszerint a privatizáció az egyetlen célunk. Nem ez a célunk. A privatizáció egy lehetséges eszközünk ahhoz, hogy ez a gazdaság lassan-lassan elinduljon a működőképesség irányába. Köszönöm szépen. (Taps.)
