RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Igyekszem rövid lenni. A dolog lényege – mint mindig, amikor egy ilyen ügyben felszólalok –, hogy hiányolom a környezetvédelem szempontjait a törvénytervezetből. Erről már esett ma szó. Én a nyomaték kedvéért elmondanám, hogy ez a törvénycsomag egyetlenegy paragrafusban emlékezik meg arról, hogy figyelembe kell venni az épített vagy a természeti környezet értékeit, az is rendkívül sajátságosan leegyszerűsítve. A dolognak az érdekessége az, hogy hónapokkal ezelőtt egy interpellációt nyújtott be egy MSZP-s, egy SZDSZ-es és egy független képviselő, együtt, a két szegedi, privatizáció alatt álló épület kapcsán: a Virág cukrászda és a Tisza szálló kapcsán.
(18.40)
Akkor ezt a kérdést sikerült általánosabbá emelni, tehát hogy nemcsak a két házról volt szó, hanem általában mi legyen a városkép, a város története szempontjából fontos épületek privatizációja során.
Az erre adott miniszteri választ a Parlament nem fogadta el, és így mód volt ennek mélyreható vizsgálatára. Az önkormányzati bizottsághoz utalta a Ház elnöke ezt a kérdést, ott kétszer tárgyaltuk, és legutóbb, amikor már én is és a bizottság is elfogadtuk a miniszteri választ, megfogalmazódott, hogy ez csak akkor elfogadható – és az önkormányzati bizottság jelentésében minden bizonnyal benne lesz, hiszen így fogadták el –, hogyha a privatizációs törvények, a most előttünk fekvő IL, LXXII, LXXIII, LXXIV. törvények során ezek a kérdések szabályozva lesznek. Nincsenek szabályozva. Tehát az önkormányzati bizottságnak az interpelláció kapcsán elhangzott állásfoglalása szerint is – és ezt szeretném megerősíteni – ezeket a kérdéseket ezekben a törvényekben szabályozni kell. Erre többen tettünk módosító javaslatokat – van, aki a környezetvédelem érdekében. Én ezt próbáltam úgy cizellálni, hogy az épített és a természeti környezet érdekében.
Nagyon kérem, hogy ezekre figyeljünk oda, hiszen a privatizáció sokmindenféleképpen történhet.
Én azt többször elmondtam, hogy nem az a rögeszmém, hogy a kastélyok, épületek – védendő épületek –, gyárak maradjanak az állam tulajdonában, hiszen ez nem olyan fontos.
A fontos az, hogy akárkinak a tulajdonában maradnak, maradjanak meg az országnak. Tehát az Óbudai Hajógyárat – hogy maradjunk egy korábban elhangzott példánál – bármire használják, azt úgy kell felhasználni, hogy az ott lévő védett épületek, a védett gesztenyefasor, a védett, fából készült múlt századi daru megmaradjanak, tanulságul az ipar és a magyar építészet emlékeként a jövőre nézve, s ezeket így használja új tulajdonosa, új kezelője – attól függ, hogy milyen kézbe kerül.
Tehát nem a privatizáció ellen szólaltam fel korábban sem, most sem és a bizottságban sem, amikor például a kastélyok elidegenítéséről volt szó, hanem azért, hogy az elidegenítés, illetve kezelésbe adás során törvényileg biztosítva legyen annak a módja, hogy ez csak jó kezekbe kerülhessen, és azon, aki ezt átveszi tulajdonba vagy kezelésbe, számon kérhető legyen, hogyha felelőtlenül használja az ország történelmének értékes – hogy úgy mondjam – tárgyait, lehet ez természetileg védett vagy építészetileg védett.
Arra kérem tehát a tisztelt Házat és azokat, akik itt vannak, hogy adják át azoknak, akik nincsenek itt ezt a kérésemet, és azoknak a kérését, akik ilyen módosító javaslatokat terjesztettek elő: legyenek érzékenyek a környezetvédelem és az épített környezetvédelem ügye iránt, és a három törvény további tárgyalásánál, majd a szavazásnál vegyék figyelembe azokat a javaslatokat és fogadják el, amelyek az épített és a természeti védelem értékeink védelmét célozzák, ebben a törvényben megfogalmazandók.
Kérem támogatásukat ehhez, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
