EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Jól értelmezem, hogy nincsen kormánypárti felszólaló, hogy egymás után ellenzékiek kerülnek sorra?
Engedje meg, Elnök Úr, tisztelt Ház, hogy Balás István képviselőtársamnak a 27. ülésnapon, azt hiszem, május 5-én elhangzott felszólalására reflektáljak egy pár szóban. Balás István képviselőtársam a következő költői kérdést tette fel: nagy kérdés az, hogy ki legyen a vevője az állami vagyonnak. Azok, akik már egy ideje figyelemmel kísérik a Parlament munkáját, nagyjából megszokhatták, hogy a Ház melyik szegletéből milyen típusú felszólalásokkal lehet számolni, azok tudhatták, hogy itt most külföldi vevőellenes felszólalást várhatunk. S azok, akik így gondolták, nem is nagyon csalatkoztak ebbeli elvárásukban.
Az egyik aggály, amelyet Balás István megfogalmazott, úgy hangzik, nem tartunk-e attól, hogy félgyarmati sorba jut a magyar akkor, hogyha a nemzeti vagyonnak jelentős része külföldi kézbe kerül. A következő példával élt Balás István. Ugye a külföldi tevékenységének hosszú távon kell megélnie. És mi történik akkor, hogyha nálunk a munkabérek alacsonyabbak maradnak, mint a külföldi országokban? Vajon szembesültünk-e azokkal a problémákkal, amelyek ebből fakadnak, tehát abból, hogy Magyarországon alacsonyabbak a munkabérek, mint külföldön?
Balás István nem vonja le a konklúziót, hadd tegyem meg ezért én helyette. Szerintem ez igenis áldásos állapot a magyar gazdaság számára. Azt hiszem, hogyha Magyarországon a munkabérek alacsonyabbak, mint a Német Szövetségi Köztársaságban – sajnos még ez a helyzet –, ebből a magyar gazdaság profitálni is tud. Hogyan? Oly módon, hogy a külföldi vállalkozó, akinek egy célja van, az, hogy minél hatékonyabban tudjon termelni, Magyarországon fog dolgoztatni, hiszen köztudott, hogy a termelési költségeknek igen nagy százaléka munkabérköltség; tehát hogyha megfelelően szakképzett munkaerővel a külföldi vállalkozó Magyarországon fogja tudni a munkát elvégeztetni, akkor ezt meg is fogja tenni, hiszen nagyobb profitra számíthat.
Mit mond még Balás István? Fönnáll az a veszély – idézem a felszólalásából –, hogy a külföldi vevő megveszi a magyar konkurensét, majd bezárja a céget. Reális-e ez a veszély, tisztelt Országgyűlés? Én azt hiszem, még akkor is, hogyha előfordult erre példa, azért emiatt az aggály miatt a külföldi beruházásokkal szemben súlyos és komoly aggályokat megfogalmazni mégiscsak túlzás lenne.
Hadd mondjak én is egy példát Balás Istvánnal szemben. Bizonyos köröknek sikerült megakadályozni azt, hogy külföldi beruházók megvásárolják a Hajógyári-szigetet. Kérdezem én, mit csinál a külföldi beruházó a Hajógyári-szigettel. Leúsztatja a Dunán annak érdekében, hogy külföldön építsen rá egy gyárat, és ott termeljen? Nyilvánvaló, hogy ez egy szamárság. Hogyha egy külföldi megvesz egy magyarországi gyárat, azt leginkább azért veszi meg, azért költ el nagyon-nagyon sok pénzt magyar gyárakra, hogy ott termelés folyjék – más oka aligha lehetséges. Kétségkívül a profitnak egy nagy részét ki fogja vinni az országból, egy részét egyébként beruházza, itt hagyja, egy más részét pedig kiviszi. De ez miért baj? A termelés Magyarországon folyik, magyar munkaerőt fog alkalmazni, magyar alvállalkozókkal fog együtt dolgozni. Azt hiszem, mindannyian örülhetünk annak, hogyha minél több külföldi tőke kezd el Magyarországon dolgozni.
Azt állítja a továbbiakban Balás István, hogy a külföldi partner a kereskedelmi láncokat megszerzi, saját külföldi gyártmányaival látja el a hálózatát. Azt mondja, hogy a külföldi tulajdonban álló kereskedelmi lánc értelemszerűen a külföldi gyártót, a saját gyártóját részesíti előnyben. Kérem szépen, lehet, hogy ez így van. De hogyha ez így van, akkor ez csak azért lehet így, mert a külföldi árunak a minősége jobb, az ára pedig alacsonyabb. Én nagyon bízom abban, hogy ma már ott tartunk, hogy a magyar kereskedő nem azért fog a magyar gyártónak kedvezményt biztosítani és a magyar gyártótól vásárolni, mert az magyar, hanem azért, mert az áruját a piacon el tudja adni.
(18.30)
Én bízom abban, hogy a magyar kereskedők ma már így dolgoznak, és egészen biztos vagyok abban, hogy a külföldi kereskedőknek ez az egyetlen kiindulási pontjuk: melyik az az áru, amelyet megfelelő áron el tudnak adni a piacon? Hogyha ez magyar áru, akkor ezt veszi, ha külföldi áru, akkor pedig azt fogja megvenni. De hadd hívjam fel Balás István figyelmét arra, hogy a magyar kereskedő is – reményeim szerint – hasonlóképpen fog eljárni.
Ennyi példát szerettem volna fölhozni Balás István felszólalásából. Tulajdonképpen szeretném elismerésemet kifejezni Balás Istvánnak, aki ügyesen forgatta a szavait – már a "Monopoly csoport" elnevezést is irigylem tőle, hiszen úgy állítja be ezt a csoportot, mintha monopóliumok ellen küzdene, valójában azonban nem kevés felszólalásból úgy tűnik, hogy valójában a privatizáció elleni csoportról van szó.
Ügyes dolog volt Balás István részéről a külföldi vállalkozók érdekeit szembeállítani a magyar vállalkozók érdekeivel. Hadd hívjam azonban föl Balás István képviselőtársamnak, az egész Országyűlésnek a figyelmét arra, hogy az a törvénycsomag, amelyet a Parlament most tárgyal, a magyar vállalkozóknak sem jó. Ezt nagyon melegen ajánlom a figyelmükbe. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a Vállakozók Országos Szövetségével – rajta keresztül nyilván Palotás János képviselő úrral – együtt készített el egy módosító csomagot annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat egyrészt lekerüljön a napirendről, de ha ez nem lehetséges, akkor legalábbis elviselhető legyen. Arra szeretném felhívni a jelenlévő, a külföldi tőke ellen néha hangulatos kijelentéseket tevő képviselőtársaim figyelmét, hogy a magyar vállalkozókat jelenleg a Vállalkozók Országos Szövetsége képviseli, és az, hogy Palotás János képviselő úr ugyanilyen elánnal lépett fel a törvényekkel szemben, mint amilyenekkel mi – együtt készítettük el a csomagunkat –, ez arra utal, és kérem, hogy vonják le önök a megfelelő tanulságot: ez a törvény a magyar vállalkozók érdekeit sem szolgálja kellőképpen.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
Michael Atkinson és George Klein, a Dél-Ausztrál Kormány tagjainak köszöntése
