JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívüli ügyben kértem szót, mert egy rendkívüli helyzet kialakulásának, illetve tartóssá válásának elkerülése érdekében szeretnék szólni.
Közismert, hogy az Alkotmánybíróság hétfőn hirdette ki határozatát a médiák kormányfelügyeletével és a köztársasági elnök kinevezési, illetve felmentési jogkörével kapcsolatos alkotmányértelmezésről.
A kinevezési és felmentési jogkör gyakorlásával kapcsolatban a testület nem vállalta, mert nem vállalhatta a kialakult helyzet konkrét elemzését és minősítését, pusztán az elvont alkotmányértelmezés feladatára vállalkozott. Ez szükségképpen magában rejtette a többsíkú, illetve többrétegű interpretálás lehetőségét, aminek következtében a határozat kihirdetése után szinte azonnal kezdetét vette a különböző politikai érdekeknek megfelelő értelmezés s az erre épülő kiterjedt nyilatkozatháború.
Mindez világosan jelzi, hogy az ügy korántsem jutott nyugvópontra a döntés és az alkotmánybírósági határozat kihirdetése után. Az éleződő nyilatkozatháború újra felerősítette a politikai presztizsharcból fakadó konfliktusokat, s szélsőséges irányba mozdította el a Parlamentet és a politizáló közvéleményt egyaránt megosztó ellentéteket.
(9.10)
Napirend előtti felszólalásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a helyzetben rendkívül súlyos következményekkel járhat, ha a koalíciós pártok valóra váltják első nyilatkozataikban tett ígéreteiket, és a Parlamenttől a köztársasági elnök ellen irányuló nyilatkozattervezet megtárgyalását kérik. Ez a lépés két szempontból is komoly veszéllyel fenyeget:
Egyrészt a nyilatkozattervezet kapcsán kialakuló túlfütött és indulatos politikai viták a médiatörvény tárgyalása és elfogadása során végképp megszüntethetik a konszenzusteremtés lehetőségét. Az ellentétek kiéleződése megakadályozhatja annak a törvénynek a létrejöttét, amely új jogi háttérbe és összefüggésrendszerbe helyezi a médiaelnökök kinevezését, és amelynek kidolgozása során még mindenki lehetőséget látott a megegyezésre és kompromisszumkötésre.
A szélsőséges politikai viták lehetetlenné tennék azt, hogy az Országgyűlés – megfelelve az Alkotmánybíróság által előírt követelménynek – 1992. november 30-áig megalkossa a Rádió és a Tévé felügyeletének, illetve működésének újraszabályozását célzó törvényt. Hiszen, félretéve a politikai indulatokat és előítéleteket, a Parlament kulturális bizottságában már most meg kellene kezdeni az egyeztetést annak érdekében, hogy e téren elkerüljük a jogi szabályozás tartós hiányának állapotát, és hogy az Alkotmánybíróság útmutatásainak megfelelően időre elkészüljenek a még nyitott kérdésekre választ adó bizottsági módosító indítványok.
Másrészt – és ez a mesterségesen kiélezett politikai viták hosszabb távú következményeit vetíti előre – a koalíciós nyilatkozat kierőszakolása egy politikai állóháború tartóssá válásának lehetőségét rejti magában. Egy olyan túlpolitizált parlamenti működés lehetőségét, amely végérvényesen megszüntetheti a koalíciós pártok és az ellenzék együttműködésének, illetve konszenzusteremtésének esélyét.
Ez a helyzet, amelynek előszele már most érzékelhető, egy általános parlamenti válság kialakulásához, a Parlament működésképtelenségéhez vezethet, mert lehetetlenné teszi a konszenzust igénylő alapvető törvények meghozatalát. Így az Országgyűlés tartóssá tenné önmaga számára a mulasztásos alkotmánysértés állapotát, amelyről az utóbbi időben bizonyos létfontosságú törvények elmaradása miatt az Alkotmánybíróság határozatai is egyre több szót ejtenek.
A szocialista frakció nevében sokan és sokszor elmondtuk már, hogy az újraéleződő konfliktus szakmai és jogi szempontból csak a médiatörvény konszenzusos elfogadásával zárható le korrekt módon. Most ismét hangsúlyozzuk, mert úgy látjuk, ez az egyetlen esély arra, hogy elkerüljük a túlfűtött, indulatokkal terhelt és presztizsszempontokkal átszőtt politikai vitákat, és visszatérjünk a megegyezésen és kölcsönös kompromisszumkészségen alapuló törvényalkotáshoz. Ez az egyetlen esély arra, hogy teljesítsük azt, amit valamennyien vállaltunk, és amit – a médiaháború kiterjesztése helyett – az egyre súlyosabb gazdasági és szociális problémák megoldása terén joggal vár el tőlünk a társadalom túlnyomó többsége. Mert tudomásul kell vennünk, hogy a társadalmat nem érdekli a médiaháború, nem érdekli az sem, kik és miért kezdték el – kizárólag az iránt érdeklődnek: mikor lesz már vége ennek az értelmetlen vitának.
A Parlamenttől azt várják, hogy tisztességes törvényekkel teremtsen végre békét és igazságos rendet a médiák körül.
A döntés joga a kormánykoalíciós pártoké: dönteniük kell, hogy ebben a helyzetben a politikai felelősség vagy a vélt jogsérelem és jogi igazságérzet logikájához szabják lépéseiket. Jól meg kell fontolniuk a döntést, mert a következményekkel járó terheket ugyan közösen kell viselnünk a társadalom előtt, a felelősség azonban e kérdésben most az önöké, tisztelt kormánypárti képviselők.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
