BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Amióta a Kormány benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, azóta már háromszor voltam kénytelen átdolgozni felszólalásomat. Most mint önálló képviselő mondom el. A kiszolgáltatottság mérséklésére és egy igazságosabb, a munkafelosztásból származó hátrányok kiküszöbölésére irányuló szolidáris társadalom kialakításához számos lehetősége nyílik az országnak, főként a Parlamentnek és a Kormánynak. Hogy a lehetőségek közül melyiket választják, az függ a döntésre jogosult testületek politikai erőviszonyaitól, szociális elkötelezettségétől, gazdasági lehetőségeitől és nem utolsósorban attól, hogy mennyire szolidárisak, mennyire éreznek felelősséget választóikkal szemben.
Az mindenesetre egyértelmű politikai cél volt már a választások kampányidőszakában is, hogy enyhíteni kell az emberek kiszolgáltatottságát, és segíteni kell őket életszínvonaluk, létfenntartásuk, szakszerűen fogalmazva: szociális létbiztonságuk megteremtésében és fejlesztésében.
Különösen fontosnak tűnik ez az elhatározás, hiszen a kimutatások szerint jelenleg Magyarországon több mint kétmillióan nem részesülnek megfelelő szintű ellátásban, vagy nincs garantálva számukra emberhez méltó megélhetésük. Mintha igazolódni látszana az a tétel, amelyet a köznyelv úgy fogalmaz meg, hogy a szegény mindig szegény marad. Bár elismerem, hogy szegények mindig lesznek közöttünk, de ez nem szükségszerűen jelent teljes kiszolgáltatottságot, megélhetéshez éppen csak hogy elegendő biztosítékokat. Hiszen ha így történne, akkor nem tennénk mást, mint a jelenlegi állapotokat konzerválnánk, s lehetetlenné tennénk, hogy a társadalom valóban egy jobbléti állam irányában fejlődjék tovább.
Véleményem szerint a kárpótlási jegy életjáradékra történő átváltása felcsillanthatja a reményt, hogy a szociális biztonság keretében is megvannak azok a technikák, amelyek egyértelműen megalapozhatják az érintettek megélhetését, növelhetnék szociális, személyes létbiztonságukat.
Amikor ezt az ötletemet felvetettem, és a KDNP társadalombiztosítási koncepciójában írásban is rögzítettem, egyértelműen kettős cél vezetett. Egyrészt javítani az idős korúak megélhetési gondjain, másrészt pótlólagos forrásokat teremteni a társadalombiztosítási rendszer teljes átalakításához. Úgy gondoltam, hogy a társadalombiztosításnak anélkül kell pótlólagos forrásokhoz jutnia, hogy ezáltal inflációt gerjesztene, növelné az állami garancia volumenét, és hátráltatná a társadalombiztosítási struktúraváltást. Röviden-tömören: egy rendszerspecifikus, célorientált pótlólagos forrásképzést kívántam a kárpótlási jegy életjáradékra váltásával a társadalombiztosítás számára teremteni.
Ezt indokolta az az elgondolásom, amelyet képviselőtársaim a szociális bizottságban 1990-ben megismerhettek, s amelyeket cikkeimben már jóval korábban napvilágra hoztam.
A társadalombiztosítás reformjának három vonatkozásban kell fejlődnie.
Az első: létre kell hoznia egy alternatív bankrendszert, elsődlegesen a szociális szféra igényeinek kielégítésére, például országos szinten girobankrendszer keretében; nemzetközi szinten pedig egy nemzetközi társadalombiztosítási bankot vagy bankkonzorciumot megfelelő országok bevonásával.
Második: alkalmassá kell tenni a társadalombiztosítást önálló gazdálkodási tevékenység végzésére, amely nem szorítkozhat csupán saját intézményei állagmegóvására és fejlesztésére.
Harmadik: teljes körű átalakítás szükséges az elosztási-finanszírozási mechanizmusát illetően.
Ez utóbbi már elkezdődött, de az előbbi kettőtől – mint ahogy az életjáradékra vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban hallhattuk – a társadalombiztosítás, illetve egyes érdekcsoportok úgy félnek, mint az ördög a tömjénfüsttől. Pedig valamennyiünk előtt egyértelmű, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi stabilitását nem lehet biztosítani sem a privatizálás során juttatandó vagyonból, sem pedig a költségvetésből.
Miért helyeztem annak idején olyan nagy súlyt a kárpótlási jegyekre és azok életjáradékra történő váltására, függetlenül attól, hogy a KDNP elnökségének egyes tagjai komolyan támadtak emiatt engem? Már a KDNP alapprogramjában és a társadalombiztosítási koncepciójában megfogalmaztam, hogy az életjáradék intézménye kiegészítő biztosítási formába tartozik, vagyis nem tekintendő segélynek.
Az 1989-es programban a következők szerepelnek. A kiegészítő biztosítási formával lehetőséget kívánunk teremteni arra, hogy azok, akik a munkajövedelmükben mutatkozó hátrányaikat meg kívánják szüntetni, kiegészítő biztosítás kötésével – tényleges jövedelmüktől függetlenül – ezt megtehessék. Más szavakkal: önfinanszírozás formájában biztosíthassák maguknak a jólét általuk elérni kívánt szintjét. A részletező koncepcióban pedig ez szerepel: az ágazati struktúra kialakítása során homogén kockázatcsoportokat kell létrehoznunk, mivel a társadalombiztosítás által kezelt kockázatok köre mind mennyiségileg, mind minőségileg széles skálán mozog.
Bár kiegészítő biztosítás mint önálló biztosítási ág a hagyományos társadalombiztosítási struktúrában nem létezik, de az átmeneti időszakra való tekintettel és az önálló társadalombiztosítási ágakra való áttérés anomáliáinak mérséklése céljából szükségesnek tartjuk ennek létrehozását az új társadalombiztosítási rendszer keretében. A kiegészítő biztosítás korlátozott és szelektív állami garanciával azokat az ellátási fajtákat, csoportokat ölelné fel, amelyek nem sorolhatók egyik biztosítási ágazathoz sem a magasabb színvonalú ellátás, szolgálatás iránti igény vagy egyéb okok miatt.
Itt – megemlítve az életjáradék intézményét – már akkor módot láttam arra, hogy a társadalombiztosítás kvázi készpénzként kezelje az igénylők által benyújtott kárpótlási jegyeket, illetőleg hogy bárki, aki ilyen jeggyel rendelkezik, korra, nemre való tekintet nélkül élhessen a jogával. Itt természetesen ehhez a társadalombiztosításnak megfelelő intézményrendszert kell kiépítenie, amit a koncepcióban vagyonkezelői és befektetési igazgatótanács keretében vagy ehhez kapcsolódva véltem megvalósíthatónak.
Az elmondottakból már következik, de azért joggal vetődhet fel a kérdés: mikortól, hányadik életév betöltése után, illetőleg milyen állami garanciával lehetne a kárpótlási jegyet készpénzre átváltani anélkül, hogy ez inflációt gerjesztene. Már akkor is úgy gondoltam, s azóta megerősödött bennem, különösen, hogy új banktörvény született, hogy egy meghatározott életév betöltése után már folyósítani lehet az életjáradékot, illetőleg szükségszerű, hogy a társadalombiztosítás készpénzként kezelje. Ezzel úgy tűnhet, mintha az állam fedezetlen pénzt bocsátana ki, pedig éppen a banktörvény teszi lehetővé, hogy a társadalombiztosítás úgy jusson készpénzhez, hogy eliminálja az inflációgerjesztő hatást. Az államnak ugyanis nem kell mást tennie, mint hogy a társadalombiztosításhoz benyújtott kárpótlási jegyek erejéig átadja a bankokban lévő érdekeltségeit, a többi feladat már a társadalombiztosításra, valamint az illetékes szervekre tartozik. Ezáltal a társadalombiztosítás olyan mennyiségű készpénzhez juthatna, amely lehetővé tenné, hogy a beszédem elején vázolt első két pontra tartozó feladatait teljesíthesse. Szükségesnek tartom tehát hangsúlyozni, hogy az életjáradék a társadalombiztosítás kiegészítő eleme, bár a szociális bizottság ettől eltérően döntött, elsődlegesen az idős korúak megélhetési biztonságának javítására szolgál.
Másodsorban: bárki, aki kárpótlási jegyért életjáradékot kíván igényelni, korára, nemére való tekintet nélkül diszkriminációmentesen ezt megtehesse. A beterjesztett törvényjavaslat a férfiak és nők között negatív diszkriminációt alkalmaz, ami a társadalombiztosítási rendszerekben alkotmányellenes.
Harmadsorban: az életjáradék összegét úgy kell megállapítani, hogy az vonzó legyen az érintett kör számára, a kedvezményezett ne csak a kárpótlási jegy után járó hozamot, hanem magát a tőkerészt is elvileg visszakaphassa. Vagyis a kárpótlási jegy ne részvényfunkciót töltsön be.
Mindent összefoglalva úgy tudom summázni a Kormány által 3870-es számon benyújtott törvényjavaslatot, hogy: miniszter úr, a gyermekszám és a név stimmel, de a gyermeket valaki kicserélte. Kérem, segítsen az igazi megtalálásában. Köszönöm. (Taps.)
