PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A késői órára tekintettel is nem szeretnék hosszan szólni. Azt gondolom, ami előttem elhangzott pró és kontra, ennél többet lényegesen nem lehet mondani, és nagyon örülök, hogy Csapody Miklós előttem szólt, mert jól példázza azt, hogy az érintett önkormányzat, amelyet ő képvisel és még másik két érintett önkormányzat hasonlóképpen az ellen a koncepció ellen van, amit egyébként a fővárosi önkormányzat támogatott. Azt gondolom, egy dologban teljes mértékben téved az, aki azt mondja, hogy kell építeni hidat, és a lágymányosi hidat kell építeni. Természetesen elképzelhető, hogy ténylegesen a lágymányosi hidat kell megépíteni. Én azt gondolom, hogy az Országgyűlést egy olyan helyzetben, amikor a költségvetés hiánya nagy mértékű, nem lehet arra késztetni, hogy egy koncepcióról döntsön, amelynek nincsenek alternatívái. Azt hiszem, hogy döntési helyzetben, természetesen – egy kormánypárti képviselő szavaival élve – döntési helyzetben vagyunk most is, csak természetesen ez a döntési helyzet nem hasonlítható össze egy olyannal, hogy két-három koncepció szerepel előttünk, és abból kell igazán a legjobbat kiválasztani. Azt gondolom, hogy azok az elhangzott érvek, amelyek a lágymányosi híd ellen szólnak, azok teljes mértékben megállják a helyüket.
A világkiállítás kapcsán felmerült még az a kérdés, hogy amennyiben Lágymányosnál épül egy híd, akkor nem történik más, mint az úgynevezett Hungária spirál fog kialakulni, tehát magyarul a Belváros forgalmát visszavezetjük arra a pályára – ez jelen esetben a Petőfi hídnak a folytatása lenne –, ami egyébként nem kívánatos. Míg ellenkező esetben egy Galvani úti híd megépítése esetén lényegében új déli városrész feltárására lenne mód, kevésbé értékes területek felértékelődnének, és gyakorlatilag az a forgalom, ami a jelenlegi koncepció szerint a lágymányosi hídról dél felé fordulna a rakparton, és majd a Galvani úton menne tovább, gyakorlatilag a Galvani úti híd ugyanezt tudná. Tehát teljesen indokolatlannak tűnik, hogy a Hamzsabégi út irányába kivezessünk egy hidat, hacsak nincs az a hátsó szándék, amit nagyon sokan megfogalmaztak, hogy később, mikor már megvan a híd, akkor logikusan az következik, hogy a Hamzsabégi utat is nyissuk meg, és a forgalmat vigyük arra tovább. Természetesen ezt ma nem mondja senki, maga a javaslat sem tér erre ki, és az illetékesek is azt mondják, hogy ez nem fog bekövetkezni. Hasonló dolgok történtek már, egy folyamatnak az egyik eleme megvan, egy rendszernek az egyik eleme megvan, természetes, hogy a másikat hozzá fogjuk illeszteni később. Azután sokkal könynyebb megcsinálni, ha megvan. Sokan hivatkoznak arra, hogy a lágymányosi Duna-hídra szükség van az expo miatt. Ezt is többször, még az expo kapcsán kifejtettük, hogy az expo megoldható úgy is, hogy a tervezett harmadik vasúti nyompályán építjük meg az úgynevezett expo-hidat, amely gyakorlatilag az expo után harmadik sínpályaként használható. Senki nem vitatja, azt gondolom, a Parlamentben nem ül olyan párt, amely azt vitatná, hogy Dél-Pesten hidakra van szükség, és nem egy hídra van szükség. Aggályosnak tűnik az is, hogy a fővárosi közgyűlés határozatában – mint ahogyan elmondták – párhuzamosan több híd szerepelt, ebből már egy híd maradt, ez az egy híd nem tudná megoldani azt, amire a fővárosi közgyűlés gondolt. Probléma az is, hogy a közgyűlési határozattal ellentétben a villamos sínpárról szó nincs benne, ami természetesen később pénzhiányra való hivatkozással szintén elmaradhat.
Horváth Béla képviselő úr hivatkozott arra, hogy micsoda szép látvány este kivilágítva Budapest, és milyen szépek a hidak. Én azt gondolom, a lágymányosi híd lenne az, ami nem férne bele ebbe a látványba. Én azt hiszem, esztétikailag nem lehet szép egy olyan híd, amelynek az egyik felén egy vasúti híd szerepel. Arról már nem is beszélve, hogy ez a vasúti híd a vasúti közlekedésnek a lelke, ha úgy tetszik, a vasúti forgalomnak, a külföldi forgalomnak a 80%-a ezen bonyolódik. Azt hiszem, egy katasztrófa vagy baleset esetén olyan helyzet alakulhat ki, amely teljesen lebénítja a vasúti forgalmat. Egyébként ez nem divat már a fejlett országokban, hogy vasúti hidat és közúti hidat ilyen közel tervezzenek egymáshoz. (Bejczy Sándor: Németországban 80 cm-re vannak egymástól.) Mondja képviselő úr, hogy Németországban 80 cm. Biztos, hogy van ilyen, nem biztos, hogy ez szerencsés dolog.
Nagyon szerencsétlen dolog az – ezt a beszédem elején említettem –, hogy lehet, hogy a lágymányosi Duna-híd a megfelelő alternatíva. Egyet azonban látni kell, hogy a mai bizottsági tárgyaláson is még olyan anyagot kaptunk, illetve a felvetések kapcsán amikor kiderült, hogy nem egyforma számokról beszélünk, illetve azok a számok nem fedik a valóságot, az egyik variációnál, az egyik alternatívánál, a lágymányosinál teljes úthosszról beszéltünk, míg a másiknál azt mondjuk, hogy csak egy kis hídszakaszról van szó. Azt hiszem, hogy a képviselőket nem lehet abba a helyzetbe hozni, hogy úgy döntsenek valamiről, hogy nem összehasonlítható adatokat kapnak. Azt hiszem, hogy a Galvani úti híd és a csatlakozó úthálózatnak a költségét csak úgy lehet összevetni a lágymányosi híd és a csatlakozó úthálózat költségeivel, ha az a null kilométertől a befejező kilométerig ugyanazt az útszakaszt van hivatott jelezni. Amennyiben ez nem így van, akkor természetesen az adatok összehasonlíthatatlanok, mert lehet, hogy ténylegesen a Galvani úti híd drágább, mint a lágymányosi. De ezt akkor be kell bizonyítani és nemcsak egyes szakaszokat kiemelve megmutatni. Aki a térképre ránéz, és megnézi a lágymányosi útnak a vezetését, és megnézi a Galvani úti hídnak a vezetését, az megállapíthatja, hogy miért nem érvényesül az az elv, ami a matematikában nagyon egyszerű elv, hogy két pont között miért a legrövidebb út az egyenes. Teljesen logikátlannak tűnik, hogy a lágymányosi híd budai hídfőjénél egy nagy balra kanyart csinál, elmegy a rakparton, illetve beljebb. Tudom, hogy sok embernek ez úgy látszik, hogy nem tetszik, de a rajzokon, sajnos, így van, és én csak ebből tudom megítélni. Tehát a lágymányosi híd délre forduló útszakasza később ugyanazon a Galvani úton megy ki, mint a Galvani úti híd menne. Ez kérem tény, tehát nem tudom, miért nem a rövidebb koncepció az olcsóbb, miért nem a rövidebb koncepció a jobb. Miért jó az, hogy egy városi forgalmat a városban minél hosszabb útvonalon vezetünk, ezzel is a környezetszennyezést – úgy gondolom – növeljük.
Én azt hiszem, hogy a legcélszerűbb dolog talán az lenne, és ez még mindig nem késő, nagyon sokszor elhangzik – és többen utaltak erre –, hogy a főváros olyan döntést hozott, hogy erre már a Kormány, illetve a költségvetés is biztosított pénzt, építsük meg a lágymányosi hidat. Azt gondolom, ez a logika nagyon rossz, mert egyrészt a pénzre apellál, másrészt azt mondja, hogy az idő sürget bennünket, és 1995-re hídnak kell lenni. Azt hiszem, hogy ahol egy korszerű hídépítéssel rendelkeznek – márpedig Bejczy képviselő úr azt mondta, hogy ő a magyar építőiparban bízik, én is bízom természetesen a magyar építőiparban – akkor fogadjuk el azt, hogy három év alatt lehet új hidat építeni, akkor, amikor a nulláról indulunk. Azt gondolom, ebben az esetben teljesen indokolatlan arra hivatkozni, hogy 1995-ben híd kell. Természetesen híd kell, de ezt úgy is meg lehet csinálni, ha ezek a koncepciók egymás mellett futnak, illetve a Galvani úti híd esetében a hároméves időtartam alatt megépíthető a Galvani úti híd. Nem lehet az, hogy az idő és a pénz miatt csak a lágymányosi hídról beszéljünk mindenféle alternatíva nélkül.
Nekem az a javaslatom – illetve pártunknak a javaslata –, hogy megfelelő alternatívák kidolgozása még most sem késő, megfelelő szakértői állásfoglalás és megfelelő koncepciók letétele után lehet a Parlament olyan helyzetben, hogy megnyugtatóan döntsön a dél-pesti Duna-hidak sorsáról. Köszönöm szépen. (Taps.)
