JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Ha a Ház egy félórával ezelőtt is határozatképes lett volna, akkor ügyrendi kérdésként azt javasoltam volna, hogy folytassuk holnap az általános vitát, mert meggyőződésem szerint az országos közlekedéshálózat, fővárosi közlekedéshálózat, sőt vagyonpolitikai szempontból is nagyon komoly következményei vannak ennek a beruházásnak, de elállok, látván a helyzetet. Viszont cserébe azt kérem, hogy ez a családias, meghitt légkörű maradék Ház bocsássa meg nekem, ha néhány gondolatomat elmondom, úgy is, mint területrendezéssel, területfejlesztéssel foglalkozó szakember.
Én nagyon tisztelem és irigylem azokat a képviselőtársaimat, akik egy és csak egy üdvözítő megoldásként tudják ajánlani a lágymányosi hidat. Na most, ha a rendszerváltás már kiteljesedett volna annyira, hogy úgy működünk, mint egy nálunk nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező döntéshozó testület, nevezetesen, hogy az itt már felsorolt, több megépítendő és mindenki által elfogadott, szükségesnek tartott megépítendő Duna-híd azonos színvonalon, egymással versenyképes állapotban kidolgozott lett volna költséghatásaival együtt, területfejlesztési hatásaival együtt, akkor lennénk döntési helyzetben, mert valamennyit végigvizsgálva lehetne ajánlani egy legjobb megoldást.
Legjobb tudomásom szerint azonban egyetlenegy változat a lágymányosi híd a déli vasúti összekötő híd közvetlen szomszédságában kijelölt nyomvonalon. Ez került kidolgozásra, és ezt terjesztették elénk mint egyedüli üdvözítő megoldást. Valóban igaz, amit Zsebők Lajos képviselőtársam elmondott: a döntési lehetőség kettős jelenleg, hacsak… – és bízom benne, hogy sikerül módosítani ezt, ha esetleg nem sikerül, akkor vagy elfogadjuk a lágymányosi hidat, vagy miénk a felelősség, amiért nem fogadtuk el a lágymányosi hidat.
Egy új közlekedési vonal, különösen egy híd megépítése az ország mai gazdasági helyzetében óriási felelősség. Egy híd ugyanis – szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani – egy új fejlesztési vonal. Egy olyan fejlesztési vonal, amely forgalmat és beruházásokat vonz. Ha tehát a kérdés úgy merül föl, én teljesen egyetértek Bejczy Sándor képviselőtársammal és Kuncze Gábor képviselőtársammal is. Egyikük azt mondta, hogy ez a híd az egész fővárosé, sőt, az egész országé. Kuncze Gábor képviselőtársam nagyon helyesen azt mondta, hogy több híd. Első ütemű villamos átvezetés és a Galvani híd névvel fémjelzett változat felgyorsítása. Nem azon folyik tehát a vita, hogy híd vagy nem híd, hanem hogy hol.
Azon folyik a vita, hogy a hozzá fűzött elképzeléseket melyik nyomvonal teljesíti ésszerűbben, gazdaságosan, az egész ország érdekeit figyelembe véve. Ha ez így igaz, ezt annyiban szeretném megerősíteni, hogy az országé. Az egész fővárosé és az országé. Ha megnézzük a kötlségvetési hozzájárulások arányát, körülbelül 1:10 a költségvetés javára. Nevezetesen közel 2 milliárddal járul hozzá a főváros egy leendő önkormányzati tulajdon megépítéséhez és körülbelül 11,5 milliárddal az ország költségvetése. Tehát még egyszer indokolttá válik azt elmondani, hogy igenis országos vagyonpolitikai, közlekedéshálózat-szerkezeti feltételeket is ki kell elégíteni ennek a hídnak. Korábban több helyütt is mindenki azt mondta, hogy természetesen több hídra van szükség. A mai helyzet azonban az, hogy csak egy hidat lehet megépíteni. És hiába szerepelt a fővárosi közgyűlés tavalyi döntésében is az, hogy kettő hídra van szükség, ma már ez a kettő híd egy hídra olvadt le, és ha megnézzük a fővárosi közgyűlés idén tavaszi határozatát, ami alapján az országgyűlési határozat is készült, ebben egyértelműen az van benne, hogy jóllehet kétszer két közúti forgalmi sávot, plusz a villamosközlekedést óhajtják megvalósítani, de első ütemben kétszer három közúti nyomsáv épül meg.
Nos, itt állunk tehát egy híddal, amelyik a lágymányosí híd nyomvonalán húzódik, és amelyet a közlekedési szakemberek ajánlanak nekünk.
Remélem, hogy az eddig elmondottak alapján nem teljesen megalapozatlan az a megfogalmazás, hogy ez a probléma nem közlekedési probléma, hanem területrendezési, területfejlesztési probléma. Mondhatom ezt azért is, mert ha a jelenlegi előterjesztésben szereplő nyomvonaltól délebbi változat kerülne kialakításra, az igen komoly területérték-növekedést eredményezne a dél-budai, észak-csepeli és dél-pesti térségekben. Mit jelent ez? Az önkormányzati vagyonról szóló törvény alapján az így bekövetkező, a területfelértékelődés következményeképpen létrejött vagyonnövekmény, ami az eddigi tapasztalatok alapján a jelenlegi érték tíz-húszezerszerese lehet, tehát nem csekély. A szakértők egyébként 150 és 400 milliárd közé teszik ezt az értéket, tehát érdemes ezekre a számokra odafigyelni. Nos, ennek a számnak, ennek a vagyonnövekménynek, ennek az értéknek az önkormányzati törvény szerint az 50%-a a központi költségvetésnek az elmaradott térségek támogatására szolgáló alapját illeti. Tehát oda kell helyezni. A maradék 50% pedig megoszlik mint vagyon, az önkormányzatok között, nevezetesen a kerületi önkormányzatok és a főváros önkormányzata között. Ezt, hogy ez egy ilyen terület-felértékelődést jelent, és hogy ez ennek a nyomvonalnak egy előnye, ezt a lágymányosi híd tervezői, menedzselői is elismerik.
Én tehát azt mondom, hogy ezt a körülményt feltétlenül mérlegelni kell, ezt a feltételt ugyanis a lágymányosi híd nem teljesíti.
A másik dolog, amiről szeretnék szólni, az a kerületek kérdése. Nem Budapest akármelyik három kerülete, hanem a három érintett kerület nyilatkozott úgy, hogy ők nem a lágymányosi híd elfogadását és megépítését javasolják, hanem egy délebbre vezetett nyomvonal, a Galvani híd megépítését. Ha ez megvalósul, ez nem azt jelenti, hogy ők a problémát a területükről kilökik, hanem ők továbbra is érintettek. Tehát az összes előnyét és hátrányát továbbra is elszenvedik, ennek tudatában javasolják a nyomvonal délebbre húzását.
A következő társasjátékra szeretném felhívni az önök figyelmét: Ha a Kormány képviselőit kérdezem, hogy miért a lágymányosi híd az egyedüli megoldás, az a válasz: azért, mert a főváros közgyűlése ezt fogadta el. Ha a főváros közgyűlésének képviselőit kérdezem, hogy miért a lágymányosi hidat akarják megcsinálni, az a válasz: mert a Kormány csak erre ad pénzt. Na most ez azon kívül, hogy egy nagyon ügyes kis hinta, nem hiszem, hogy a megoldáshoz közelebb vezet.
Vizsgáljuk meg, hogy hogyan állja ki a lágymányosi híd a vele szemben támasztott követelményeket!
Az első – és ezt gyorsan deklaráltuk is –, hogy az expóhoz kell ez a híd. Nos, ha valaki megnézi ennek a hídnak a paramétereit, akkor ez a vasúti híddal együtt körülbelül 70 méter szélességben, két emelet magasságban átszeli a világkiállítás területeit.
Nos, de gustibus non est disputandum, valaki állíthatja, hogy az expo jelszava: "a feltámadó emberi környezetet" ez a tüneményes létesítmény jól fogja képviselni, én azt állítom, hogy ez nem igazán ezt szolgálja. Még akkor is, hogyha nem a legközpontibb kiállítási területeken, hanem az expo rekreációs és sportterületein halad keresztül ez a tünemény. Ez az érv tehát számomra nem érv.
A második a Belváros tehermentesítése. Erről nagyon röviden szólok, mert Pap János és Ráday Mihály is elmondták ezt. Szeretnék csak röviden rávilágítani, hogyha a lágymányosi hídra tereljük – és az elképzelés ez – a Hungária körút forgalmát, akkor valóban nem a Hungária-gyűrűt hozzuk létre, hanem a Hungária-spirált. Ami azt jelenti, hogy azt a forgalmat, ami alól a Belvárost tehermentesíteni szeretnénk, pontosan beletekerjük a Belvárosba, és tessék megnézni, a Petőfi-híd budai hídfőjéhez milyen közel kerülne a lágymányosi híd budai hídfője. Száz méterekről van szó egyébként a két híd, az ún. lágymányosi híd és egy ésszerűbb, logikusabb délebbi nyomvonal között. Ezt is szeretném hangsúlyozni.
A Belváros tehermentesítése ily módon tehát nem érv számomra, hanem súlyosbító körülmény. A környezetvédelmi hatásairól annyit szeretnék csak elmondani: képviselőtársaim talán ismerik a balatoni állapotokat. Ha én egy balatonfüredi strandon, ahol méréseim szerint fél négyzetméter áll egy ember rendelkezésére, és törülközők mozaikjából áll az egész – a szabvány 10 négyzetméter szabad terület/fő – ha én ezt a területet növelem, hogy kulturáltabban pihenjenek polgártársaim, nem az következik, hogy kulturáltabban fognak pihenni, hanem újabb törülközők jelennek meg a területen. Ennyit a forgalomról és a lágymányosi hídról. Ez a bődületes keresztmetszet ezt a forgalmat oda fogja szívni, ha tetszik nekünk, ha nem, és ezért nem igaz az sem, hogy majd mi lekanyarítjuk a lágymányosi híd forgalmát, ott a Hamzsabégi úton mi nem fogjuk folytatni, hanem majd lefelé megy.
Kérem szépen, szavazatszámokkal nem lehet kiállni a forgalom ellen! Ha a forgalom elindul így, akkor valószínűleg ki fogja törni magának az utat a Hamzsabégi úton keresztül. Tehát a Belváros tehermentesítése sem érv nekem, bocsássák meg, de azt kell hogy mondjam, hogy nem érv.
A vastelep kitelepítése és a munkahelyek, azt hiszem, ugyanúgy érv másik híd mellett is, tehát ez nem az egyedüli a lágymányosi hídnál, sőt a Galvani híd még le is maradt a tervezésben, tehát ott még tervezési munkahelyeket is tudunk biztosítani és nem igaz az, hogy időre nem lehet ezt a hidat megépíteni, mindössze akarni kell!
A belvárosi hidak felújítása is még egy érv volt. Miután említettem, hogy a Galvani híd vagy a jelenlegi lágymányosi hídtól délebbre vezetett nyomvonal néhány száz méteres eltérést jelent, úgy gondolom, hogy a belvárosi hidak felújítását ez a néhány száz méteres eltérés nem befolyásolja alapvetően. Én tehát a következőket javaslom, csatlakozva Ráday Mihály képviselőtársamhoz, és itt meg kell ismételnem azt, hogy valóban információ hiányában jutottunk el ebbe a helyzetbe.
Vannak olyan mérlegelendő argumentumok, amelyeknek a megfontolása nélkül nem szabad ebbe a döntésbe belefutnunk. Azt javaslom tehát, hogy a közlekedést tervező szakemberek és a közlekedési szakemberek mellett – és amikor én felszólaltam, ezt a vitát tulajdonképpen a területrendező szakemberek elsőjeként kezdtem meg – mondják el a véleményüket a területrendező szakemberek is, a területfejlesztő szakemberek is. Ez ugyanis, mint mondottam, elsősorban területfejlesztési és területrendezési feladat.
A másik pedig, még egy rövid gondolatot engedjenek meg képviselőtársaim, talán emlékeznek rá, hogy annak idején, amikor az expo gondolata felvetődött, akkor arról volt szó, hogy az expo természetesen nem Budapesté, hanem az egész országé. Nos, ha megnézzük az expóval kapcsolatos beruházásokat, azoknak döntő többsége – akár tetszik nekünk, akár nem – Budapesten fog lecsapódni.
Azt hiszem, gazdasági vénája bármelyikünknek van annyi, hogy azt fel tudjuk mérni, hogy minden ide befektetett magyar forint további ide befektetendő magyar forintokat fog ide kényszeríteni, hiszen csak így tudjuk szolgáltatásokon és egyebeken keresztül a befektetett tőkét visszanyerni, itt és nem vidéken, és nem az elmaradott térségekben. Ez tehát még egy adalék ahhoz, hogy nem szabad a területfelértékelődésből származó vagyonnövekményt elszórnunk, és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy akármennyire is sminkeljük ezt a problémát, ez elsősorban budapesti beruházás, és további tőkebefektetéseket fog vonzani Budapestre.
Én azt kérem, képviselőtársaim, hogy fontoljuk meg ezeket a dolgokat és ezeknek ismeretében hozzunk egy döntést. A vita tehát nem arról folyik, hogy hidat vagy nem, hanem hogy hidat, de a legjobb, a legésszerűbb, a leggazdaságosabb nyomvonalon. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
