LABORCZI GÉZA (SZDSZ)
LABORCZI GÉZA (SZDSZ)
LABORCZI GÉZA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Kedves Képviselőtársaim! Két témában szeretnék az újra megnyíló általános vitában hozzászólni. Egyfelől a megegyezés szükségességéről és lehetőségéről, másfelől – ami már itt elhangzott – közös felelősségünk a határon túli magyarságért, és ez hogy viszonyul a médiumok kérdéséhez.
Nagyon sokféle fokmérője létezik és van annak, hogy egy társadalom mennyire fejlett, és az egyik fokmérője az állam és a társadalom egymáshoz való viszonya. Hosszú időn keresztül az európai társadalmak fejlődését az mutatta, hogy az állam megszállni és maga alá gyűrni igyekezett a társadalmat. A másik fejlődési lehetőség az, hogy az állam valójában társadalmi szerződések formájában keresi a konszenzust.
Úgy gondolom, hogy akkor, amikor a médiumokról beszélgetünk, vitatkozunk, kikerülhetetlen az, hogy milyen politikai szándékok húzódnak meg emögött, hogy vajon szerződésekkel való megegyezés apró, kicsiny részletekben, vagy inkább egyfajta megszállása a társadalmi struktúráknak, azoknak a civil intézményeknek, amelyek körülvesznek bennünket.
Úgy gondolom, hogy a megegyezés szükségességét mindenképpen az bizonyítja, hogy nekünk, akik politizálunk, az a felelősségünk, hogy megegyezésre törekedjünk a társadalom legkülönbözőbb rétegeivel.
A másik téma: azt gondolom, hogy az új tv-műsor beindítása felszínre hozta azt a kérdést, amely minden oldalon, akik a Ház bármely oldalán ülnek, kérdésük, hogy valójában milyen is a viszonyunk a határon túli magyarsághoz.
A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel pár modellt, ahogy ebben a kérdésben viszonyulhatunk.
Az első, ami az elmúlt rendszernek, a Kádár-rendszernek volt a technikája, az a hallgatásnak a kérdése, úgy tenni, mintha ez nem volna kérdés, mintha ez nem volna probléma. Úgy gondolom, hogy a patkó mindkét oldalán ülők mindezen idő alatt nagyon sokat tettek a határon túli magyarságért, csendben, hivalkodás nélkül, tették a dolgukat, amit éppen tudtak, ami éppen lehetőségként adatott.
Egy másik viszonyulási lehetőség ebben a kérdésben az – ez már egy kevésbé elfogadható, ami in-kább talán a rendszerváltás utáni időszak jelensége –, hogy itthonról vezényelni a határon túli magyarokat, akármilyen eszközzel.
Egy következő viszonyulási lehetőség az, hogy belpolitikai vagy pártpolitikai célokra fölhasználni a határon túli magyarság reményeit és az ott élők vágyakozásait.
Úgy gondolom, hogy aki felelősen akar ma Magyarországon bármilyen politikát folytatni, e kettőt és az előzőt sem fogadhatja el valójában.
Mi lehet tehát akkor a határon túli magyarsággal kapcsolatosan a politikai alapállásunk, és ebből mi következik?
Úgy gondolom, hogy senki nem vitatja, hogy a határon túl élő magyarság – nemcsak a közvetlen szomszédainkban, hanem bárhol élnek a világban – a magyar nemzet része. De ugyanakkor azt is világosan kell látnunk, hogy politikailag függetlenek, akik saját maguk döntenek a helyzetükben, és a saját maguk megítélése szerint járják a maguk útját, és ezt nekünk mint anyaországnak kell tudomásul vennünk, mint ahogy egy szülő tudomásul veszi, hogy a felnőtt gyermeke a saját józan belátása szerint dönt, legfeljebb segítheti, vagy éppen véleményt, tanácsot adhat.
Úgy gondolom tehát, hogy ha ebből a mindenekelőtt demokratikus alapállásból és felelősségteljes alapállásból közeledünk a kérdéshez, akkor a médiumokban mindenekelőtt a sokszínű, kultúrájában is, politikájában is sokszínű Magyarországot kell bemutatni, hogy a határon túl élők a lehetőségeikhez képest minél szélesebb képet kapjanak az anyaországról, hogy azért ne maguknak kelljen szégyenkezniük, hanem erre büszkék lehessenek, és az ottani politikai vagy társadalmi fejlődés kovászává legyenek ezáltal.
Úgy gondolom tehát, hogy miközben vitatkozunk arról, hogyan is látják a mi életünket és a mi televíziónkat vagy rádiónkat a határon túl, ezekről a szempontokról – általános szempontokról – semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk, és úgy gondolom, így van az esélye a kompromisszumnak, a társadalmi szerződés megszületésének, és így van az esélye annak, hogy a kulturális vonalon valóban megvalósíthassák a médiumok ezt az elengedhetetlenül fontos missziói tevékenységüket.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
Gordon Sullivan tábornok, az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi haderőinek vezérkari főnöke és kísérete köszöntése
