SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy egy kicsivel hosszabban fejtsem ki a válaszomat, ez is csak néhány percet fog igénybe venni, mint ahogy az erre a kérdésre egy mondatban kifejthető lenne.
Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok figyelmeztetni az itt előttünk fekvő törvényjavaslat jelentőségére. Azt hiszem, hogy mind a kormány-előterjesztés, mind az általunk tett önálló képviselői indítvány alapjaiban ugyanazt a célt szolgálja, ugyanazt az eszmét kívánja megvalósítani: a magyar jogrendnek a nemzetközi joghatóság alá rendelését.
A lényeges kérdés itt azonban nem ez. A lényeges kérdés nagyon könnyen kihámozható a két előterjesztés sorszámából, nevezetesen abból, hogy mi benyújtottuk a képviselői önálló indítványunkat több mint egy évvel ezelőtt, és ez akkor 3229-es számot kapott, a Kormány indítványa, amely idén májusban érkezett a Parlamenthez, az 5462-es számot kapta.
(16.30)
Nem először fordul elő – Tisztelt Képviselőtársaim –, hogy az ellenzéki törvényjavaslatok, határozati javaslatok, amelyek lényegesen megelőzik a Kormány indítványát, azok sorra elbuknak, legtöbbször már napirendre sem kerülnek, de ha napirendre kerülnek, akkor sem veszik őket tárgysorozatba. Eddig a Szabad Demokraták Szövetsége 31 önálló törvényjavaslatot, illetőleg határozati javaslatot nyújtott be. Ezek közül 16 még napirendre sem került, tehát napirendre sem vette az Országgyűlés. Hadd figyelmeztessem önöket arra, hogy a legutóbb, immáron negyedik alkalommal a nemzetközi szerződések rendjével foglalkozó törvényjavaslatunkat utasította el konzekvensen az Országgyűlés. A hivatkozás általában az, hogy ezekkel a kérdésekkel a Kormány foglalkozik, ne zavarjuk az alkotómunkát, majd a Kormány előterjesztését tárgyalhatjuk. Ilyen módon számtalan fontos javaslatunk vagy egyáltalán nem kerül tárgyalásra, vagy jócskán késedelmet szenved az azzal ellentétes vagy arra benyújtott kormányelőterjesztés.
Ugyanakkor nagyon gyakran azt halljuk elsősorban kormánypárti képviselőtársainktól, hogy az ellenzék nem tanúsít elég konstruktivitást, az ellenzék nem vesz részt valóságos javaslatokkkal a Parlament munkájában. Nem tudom, hogy van-e egyértelműbb bizonyítéka annak, hogy az ellenzék igenis konstruktív javaslatokkal, 31 törvényjavaslattal, illetőleg határozati javaslattal lép a Parlament elé, és ezek konstruktivitását ítéljék meg abból a szempontból, hogy túlnyomó többségével hamarosan találkozunk mint kormány-előterjesztéssel, kisvártatva.
Ugyanakkor természetesen ez egyúttal azt is jelenti, hogy mindaz a munka, mindaz az erőfeszítés és mindaz a szándék, ami kifejeződik ezekben a javaslatokban, az mind visszautasításra talál.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök jól tudják, hogy vannak olyan európai országok, ahol szabályozva van az a kérdés, hogy az ellenzék hány törvényjavaslatot nyújthat be. Nagy-Britanniában például csak egyet. Ez tény, évente, de ezt az egyet benyújthatja, és ezt az egyet megtárgyalja a Parlament. Itt azonban nem tudunk eljutni odáig sem, hogy a Parlament lényegében és érdemben foglalkozzon a mi javaslatainkkal.
Tisztelt Ház! Most nincs alkalmunk arra, hogy a két javaslat közötti lényegi különbségre rámutassak. Meg kell jegyezni, hogy a lényegi különbség a két javaslat alkotmányjogi felfogásában rejlik, egy olyan felfogásban, amiben a szabaddemokraták vagy Szigethy István és az én képviselői indítványom a Parlament hatáskörének, jogkörének a fenntartását szorgalmazza, a hatáskör tekintélyének a megóvását, míg a Kormány által beterjesztett javaslat, illetve annak 1. mellékletének 3. pontja kifejezetten kizárja, hogy a Parlament ebben a kérdésben a későbbiekben állást foglalhasson. Lényeges kérdésről van szó, tisztelt képviselőtársaim, arról a kérdésről, hogy most mi önként mondunk-e le olyan jogosítványokról, amelyek mindenütt megilletik a törvényhozást, vagy pedig átengedjük ezt a Kormánynak.
Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném, hogyha a részletes vitában, illetve majd az ezután megnyitandó általános és részletes vitában alapjaiban kifejthetném azt az álláspontot, amelyet – bizonyos vagyok benne, hogy – önök is magukévá fognak tenni, de ehhez mindenesetre az szükséges, hogy a másik indítványt is fönn tudjuk tartani. Ezért kérjük az önök támogatását. Még egyszer arra szeretnék emlékeztetni, hogy ez a javaslat az alkotmányügyi bizottságon már átment, egyhangú szavazással ment át, és kérem, hogy most is tegyék lehetővé számunkra, hogy vitatkozhassunk erről.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
