MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Három módosító indítványt nyújtottam be 6540-es számon a tavalyi év társadalombiztosításának költségvetési zárszámadásához. Ebben indítványt tettem három lépcsőben, három különböző összegben költségvetési szerepvállalásra.
Azzal a megállapítással, amit Fekete Gyula kijelentett, hogy a központi költségvetés amúgy is túlterhelt és ezért nem indokolt a szerepvállalását igénybe venni a társadalombiztosítási alap hiányának rendezése során, messzemenőkig vitatkozom. Egyrészt minden fejlett demokratikus országban a kötelező társadalombiztosítás állami garanciával működik. A jelenleg benyújtott zárszámadás teljességgel negligálja ezen kötelezettséget, és a 22 milliárdos hiány rendezését pedig a társadalombiztosítási alap likviditási tartalékából fedezi. Azt gondolom, ebben a Parlamentben akik komolyan gondolják a profiltisztítást és a költségvetési garancia kérdését, nem mehetnek el szótlanul ezen 22 milliárdos hiány ilyen módon való rendezése mellett. Éppen ezért indokoltak azok a módosító indítványaim, amelyek három lépésben, három különböző összeggel kívánják ezt a helyzetet némileg – aláhúzom, némileg – módosítani.
Mindenki a saját szájíze és elkötelezettsége szerint megtalálja a három módosító indítványban azokat a lépcsőfokokat, amelyeket még ő el tud fogadni. Az egyik indítvány körülbelül 2 milliárd forint átcsoportosítását jelentené a központi költségvetésben. Ez a költségvetési szervek tartozását és a be nem fizetett foglalkoztatáspolitikai korengedményes nyugdíjak fedezetét jelentené. Azt gondolom, ha az állam egy olyan intézkedést hoz, amely lehetővé teszi a korengedményes nyugdíjak meglétét, akkor – miután nem fizetik be a cégek – valamilyen módon állnia kell ezt a számlát, vagy a cégeket kell kötelezni arra, hogy ha nem megy, akkor másfajta módon oldják meg, de mindenképp az a felelős. Nem pedig a társadalombiztosítás, amely félig-meddig kibicként és jószándékúlag folyósítja ezen ellátásokat, ezért mindenképpen vétlen ezen hiány kialakulásában.
Második módosító indítványom a MÁV tartozását kívánja az állami költségvetési körbe vonni. A MÁV igen nagymértékű támogatáscsökkenésen ment keresztül, és ennek következtében ennek orvoslását úgy próbálta megoldani, hogy nem fizetett társadalombiztosítási járulékot. Ez az, amit igazából egy ekkora monopolhelyzetben lévő állami vállalat nem engedhetne meg magának. Több mint 8 milliárd forint az elmaradt befizetése a Magyar Államvasutaknak. Tudom, hogy mindkét fél egyaránt hibáztatható azért, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal folytatott tárgyaláson nem született korábban már megállapodás. De azt hiszem, nem lehet egyértelműen a társadalombiztosítási alapra ráterhelni azt a kötelezettséget. Hiszen egyértelműen a tulajdonjog nem vitatható, az állam és a magyar költségvetés ilyen szempontból elkerülhetetlenül felelősséggel rendelkezik.
A harmadik ütem egy komolyabb átcsoportosítást jelentene, mintegy 15,2 milliárd forintos átcsoportosítást. Ezt részben csak egy oldalról indokoltam. Másik indoklást is el lehetne mondani. Létezik ugyanis az1988. évi XXI. törvény, ami kimondja a 4/a szakaszában, hogy a likviditási alapot az alap mindenkori éves kiadási főöszege 6%-ának megfelelő mértékéig kell képezni. El kell mondjam, ez a 6% körülbelül annak a 30 milliárdnak felelt meg, ami jelenleg rendelkezésre áll. A likviditási tartalékot az előírt szinten első ízben legkésőbb az 1992. évi mérlegzárásnál kell feltölteni. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, amennyiben ezt a pénzt most a likviditási alapból használjuk fel, azt midenképpen vissza kell tölteni, és erre garancia sajnos a leírt társadalombiztosítási zárszámadásban nincs meg. Ezért a Társadalombiztosítási Alap jövő évi gazdálkodása nagyon komoly likviditási gondokkal fog küszködni, mindenfajta háttér és biztos garancia nélkül, ami azt jelenti, hogy költségvetési garancia és likviditási alapbeli háttér nélkül.
Annál is inkább megalapozatlan és ésszerűtlen az, hogy a központi költségvetés teszi az ártatlant, mert több mint 40 milliárd forint szociálpolitikai jellegű kiadás van az 1991-es évi költségvetésben, ami kifejezetten állami költségvetési feladat. Uraim, akkor ne kezdjük el azt magyarázni, hogy ezt a pénzt most nem fedezi a költségvetés, mert a költségvetésnek nincs erre pénze.
Ha ebben több mint 40 miliárd a költségvetési kiadás tisztán, akkor az egy nonszensz, hogy a 22 milliárdot nem fizeti a költségvetés. Ugyanakkor meg sajnálkozik, hogy milyen nehéz a társadalombiztosítási alap helyzete, és egyre nehezebb lesz. S közben senki nem húzza elő a nyuszit, nem áll elő olyan komplex intézkedéscsomaggal, ami a helyzetet valamelyest is orvosolni tudná. De ez már nem a részletes vitához tartozik.
Azt gondolom, hogy a három módosító indítványom együtt és részenként is megszavazható. Nyilvánvalóan ennek vannak törvényi konzekvenciái. Központi költségvetés zárszámadását most tárgyaljuk, tisztelt Fekete képviselőtársam, és bizony a törvények betartása – a 75/2-es törvényre kell utaljak, ahol a központi állami költségvetési garancia ki van mondva a törvényben a társadalombiztosítás mögött – a kormánypárti képviselőknek igenis némi irányt kellene mutasson. Különben nem vehetjük komolyan őket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)
