PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a társadalombiztosítás 1991. évi pénzügyi helyzetéről számol be. 1989 óta, amióta a Társadalombiztosítási Alap elkülönült az állami költségvetéstől, évről évre önállóan megjelenik a törvényhozók előtt a társadalombiztosítás zárszámadása. A legnehezebb szívvel idén terjesztettük be ezt a törvényjavaslatot.
Az igaz, hogy 1989-ben a járulék 40%-ról 43-ra, a költségvetési szerveknél 10%-ról 43%-ra emelését követően 27 milliárd forint többletbevétele volt a társadalombiztosításnak. De már akkor látható és kiszámítható volt, hogy ez a többletbevétel nem a Társadalombiztosítási Alap valós tartalékát jelenti, s a következő években várható gazdasági és demográfiai folyamatok miatt a társadalombiztosítás felboruló egyensúlyát nem lesz képes megakadályozni.
Egy éve, amikor az 1990. évi beszámolót tárgyaltuk, az alap még megközelítő egyensúlyt mutatott, csak kis összegű deficittel zárt. A '91. évről beterjesztett zárómérleg már 22 milliárd forintos hiányról számolt be. Ez a jelentős hiány már arra mutat, hogy amennyiben a társadalombiztosítás területén lényegesebb változások nem következnek be, az egyensúlyi helyzet minden nem kívánatos, sőt káros hatásával együtt felborulhat.
Jogos kérdés tehát: milyen körülmények között jött létre a tervezett nullszaldó helyett ez a 22 milliárd forint nagyságú hiány?
A társadalombiztosítás '91. évi összbevétele mintegy 436 milliárd forint, összes kiadása több mint 458 milliárd forint volt.
A hiány alapvető oka, éppen úgy, mint az állami költségvetésnél, a bevételkiesés. A tervezettől a tényleges bevétel körülbelül 17 milliárd forinttal marad el. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a tervezettnél kisebb volt az országban a bérkiáramlás, ami a várakozásoknál nagyobb munkanélküliséggel függött össze. A másik meghatározó tényező a járuléktartozások drasztikus növekedése. Mindkét tényező, de különösen az utóbbi, egyenes következménye a gazdaságban tapasztalható válságjelenségeknek, a fizetésképtelenségnek, a körbetartozásoknak, a csőd- és felszámolási helyzetek meredeken emelkedő számának.
A gazdálkodók fizetésképtelenségének a gazdaság más szereplőit, mindenekelőtt magát a központi költségvetést is sújtó hatása rendkívül érzékenyen érinti a társadalombiztosítást. Éppen ezért egy, az elmúlt év közepén hozott kormányhatározat alapján számos intézkedés született a járulékbeszedés elősegítésére. Ezekről a törvényjavaslat indoklása beszámol, nem hallgatva el azt sem, hogy bizonyos intézkedések csak késedelemmel valósultak meg, és még jelenleg is folyamatban van a társadalombiztosítás saját behajtó szervezetének létrehozása.
Sajnos, az előírt időben meghozott intézkedések hatása sem érvényesült a tartozások alakulásában is lemérhető módon. Ennek oka az, hogy a gazdasági környezet kemény adottságaival, negatív hatásaival a jó szándékú, de lehetőségeiben erősen korlátozott intézkedések egyszerűen nem versenyezhetnek. Ezt az értékelést egyébként megerősítik az Állami Számvevőszéknek a Társadalombiztosítási Alap '91. évi zárszámadása ellenőrzési tapasztalatairól szóló jelentésben olvasható megállapítások is.
A kiadási oldalon a terv- és a tényszámok között sokkal kisebbek az eltérések, mint a bevételeknél tapasztaltuk. A kiadások az eredeti előirányzatot nem egész 5 milliárd forinttal, a '91. év végi egyszeri nyugdíjkiegészítés miatt megemelt előirányzatot pedig 3 milliárd forinttal haladják meg. Ellátásfajtánként szemlélve, a tervhez képest kisebb többletekkel és megtakarításokkal egyaránt találkozunk. A mintegy 263 milliárd forint összegű nyugdíjkiadás az eredeti tervnél nagyobb, a módosított előirányzatnál kisebb. Anyasági ellátásokra és táppénzre is valamivel kevesebbet fizettünk ki, mint amennyit terveztünk. A társadalombiztosítás rossz likviditási helyzete miatt viszont a tervezettnél 400-500 millió forinttal nagyobb összeget kellett a felvett hitelek kamataira kifizetni.
A gyógyító-megelőző ellátásokra fordított kiadások lényegében az előirányzott szinten teljesültek. Nem így a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-támogatás ráfordításai. A tervtől való eltérés csak e tételnél már tavaly nagymértékű, mintegy 4,5 milliárd forint. A túlfutásnak több oka is van. 1991-ben a gyógyszertámogatás belső szerkezeti arányai erélyesen megváltoztak az importált korszerű, de egyben lényegesen drágább gyógyszerek javára. Ez természetszerű következménye a behozatali kötöttségek megszűnésének, azt azonban, hogy a támogatási kiadásokat ilyen mértékben megnöveli, kellő biztonsággal előre nem lehetett tervezni. Ebben szerepet játszott az is, hogy a forintleértékelések nyomán e termékek árszínvonala tovább nőtt. Erőteljesen emelkedtek a volt szocialista országokból behozott gyógyszerek árai is.
A lakossági terhek növekedésének mérséklése érdekében is születtek intézkedések, mint például a támogatási kulcsok megemelése, a térítésmentesen adható gyógyszerek körének bővítése. Ugyanakkor az év közben már látható túlzott kiadásnövekedés lefékezésére meghozott intézkedések '91-ben már nem tudtak érdemleges hatást kifejteni.
Tisztelt Ház! Az előzőekben felsorolt tényezők együttes hatásaként keletkezett mintegy 22 milliárd forint összegű hiány fedezetének megteremtése komoly fejtörést okozott. Nincs ok titkolni, hogy a javaslatok kidolgozásának fázisában igen heves vitákat folytattunk. Ha a társadalombiztosítás érdekeit nézzük, akkor a legegyszerűbb természetesen az volna, ha a központi költségvetés az alap hiányát azonnal készpénzzel rendezné. Ez azonban a központi költségvetés ismert helyzetében nem járható út.
Így került előtérbe az, hogy az alap likviditási tartalékának mintegy kétharmadát vegyük igénybe a fedezet biztosítására. Azzal azonban mindenki egyetértett, hogy ez nem jelentheti az amúgy is nagyon szűkös tartalék végleges felélését. A likviditási tartalékot ezért a törvényjavaslat szerint legkésőbb '94 végéig vissza kell pótolni.
Hogy miből? A fedezetet erre a járulékfizetőknek az alappal szemben '91. év végén fennálló, a hiánynál mintegy 2,5-szer nagyobb járuléktartozása adja. A törvényjavaslat szerint a likviditási alapból igénybe vett összeget '92-ben, '93-ban és '94-ben három egyenlő részletben vissza kell pótolni a járuléktartozások megfizetésére befolyt összegből. E konstrukcióba illeszkedik egyébként a Magyar Államvasutak, a kiugróan legnagyobb adósságot felhalmozott vállalat ügyében létrejött kormányzati megállapodás is, mely szerint a 8 milliárd forintot meghaladó összegű tartozást három évre szétosztva kell a társadalombiztosításnak megfizetni az előbb jelzett három évben.
Természetesen minden pénzügyi konstrukciónál ott van a biztosíték kérdése is. A kedvezőtlen gazdasági feltételek miatt számolni lehet azzal, hogy a '91. év végi tartozások jelentős részét a járulékfizetők a tartalék visszapótlására megadott határidőkig nem tudják megfizetni. Ezért nagy jelentőségű a visszapótlásra vonatkozó garancia feltételrendszere. A teljes körre kiterjedő készfizetői garancia a központi költségvetés adott helyzetében nem irányozható elő. Ehelyett az államnak a gazdálkodó szervezetekben megjelenő tulajdona, illetve e tulajdonnak az értékesítésből befolyó bevétele az, amely fedezetként a törvényjavaslatban foglaltak szerint rendelkezésre áll.
(18.10)
Tisztelt Ház! Az eddig említetteken kívül a törvényjavaslat egy adósságot is szeretne törleszteni. Ismeretes önök előtt, hogy a társadalombiztosítás 1992. évi költségvetéséről szóló törvény létrehozta a két biztosítási ág önálló pénzügyi alapját. E törvény azt tartalmazta, hogy a Társadalombiztosítási Alap tartalékait külön törvény osztja majd meg a két biztosítási ág között.
Az 1991-es év lezárásával ismertté vált a társadalombiztosítás különböző tartalékainak, a tartósan lekötött eszközöknek, a befektetések hozamának és a likviditási tartaléknak az év végi nagysága, így már nincs akadálya ezek megosztásának.
A törvényjavaslat a likviditási tartalék 50–50% arányú megosztását tartalmazza. Mindkét ágnak szüksége van likvid eszközökre, ennek mértékét, arányait a számtalan befolyásoló tényező miatt nehéz lenne egzakt módon meghatározni, ezért erőltetettnek láttunk volna egy, az 50–50% aránytól esetleg néhány ponttal eltérő megosztási javaslatot előterjeszteni.
Az egyenlő részesedés reális, sajnos a tartalék induló – kb. 4–4 milliárd forint – összege annál kevésbé, de ez következménye a hiányrendezés már ismert módjának.
Más a helyzet a tartósan lekötött vagyon és az ehhez kapcsolódó befektetések hozama tartalék esetében. Itt azt kell tekintetbe venni, hogy a tartósan lekötött vagyon a nyugdíjfinanszírozásban tölt be fontos szerepet, ezért a két ág között olyan arányban indokolt megosztani, amilyen arányban a nyugdíjfinanszírozási feladatok megoszlanak közöttük. Ez az arány 90: 10%. Ennek megfelelően a törvényjavaslat a tartósan lekötött eszközök 90%-át a nyugdíjbiztosításhoz, 10%-át az egészségbiztosításhoz kapcsolja. A biztosítási alapok a megosztott vagyon minden eleméből, illetve a hozamokból is az ismertetett arányok szerint részesednek.
Önök 6406-os számon megkapták az Állami Számvevőszéknek a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi zárszámadása ellenőrzési tapasztalatairól szóló jelentését. Az 1992. év június elején hatályba lépett államháztartási törvény valójában első alkalommal az 1992. évi zárszámadásra ír elő ellenőrzési kötelezettséget. Köszönettel vettük az Állami Számvevőszéknek a mostani, nem teljes körű ellenőrzését és azokat a megállapításokat, amelyek már a '92. évi zárszámadásnál hasznosíthatók.
A mostani zárszámadási törvényjavaslat a Társadalombiztosítási Alap '91. évi költségvetéséről jóváhagyott törvény szerkezetét követi, ezért nem teljes körű abban az értelemben, hogy elkülönítetten mutatja be a tartalékalapot és a hitelmozgások adatait, de a zárszámadási törvényjavaslathoz mellékelt táblákból a szükséges adatok összegezhetők.
Tisztelt Képviselőház! A most elmondottakból is kitűnik, hogy a társadalombiztosítás '91-ben nehéz évet zárt. Sajnos, az idei év és a következőek sem lesznek könnyebbek. Ezért most nemcsak azt kérem önöktől, hogy a Társadalombiztosítási Alap '91. évi költségvetéséről beterjesztett törvényjavaslatot fogadják el, hanem azt is, hogy a következő hetekben, hónapokban a '93. évi költségvetési javaslatok megtárgyalásakor, illetve általában a társadalombiztosítási reform munkálataiban a tisztelt Ház javaslataival, döntéseivel segítse a pénzügyi egyensúly kialakítását, a biztosítási rendszer stabilitásának megteremtését.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
