TELLÉR GYULA (SZDSZ)
TELLÉR GYULA (SZDSZ)
TELLÉR GYULA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A legutolsó adatok szerint a regisztrált munkanélküliek száma meghaladja a 600 ezret. Ez azt jelenti, hogy az aktív lakosságnak körülbelül 15%-a munkanélküli. A munkán kívül töltött idő egyre hosszabbodik egy-egy munkavállaló tekintetében. Ennek következtében egyre többeket fenyeget a munkaellátási rendszerből való kikerülésnek a veszélye.
Tudjuk, hogy önmagában a foglalkoztatottság állapotából a munkanélküliség állapotába való kerülés is milyen megrázkódtatás anyagilag és egyébként is egy-egy dolgozónak, illetve egy-egy családnak, hát még az a lépés, amikor kikerül valaki az ellátásból, és a szociális ellátás hálójába kerül be. Ez még nagyobb megrázkódtatást jelent.
Tekintetbe kell vennünk még egy fontos dolgot. Azt, hogy az előrejelzések szerint a jövő nyárra körülbelül 900 ezer munkanélkülivel kell számolnunk. Tapasztalataink szerint az előrejelzések mindig szebbek, mint a valóság. De ha csak azt vesszük tekintetbe, hogy addig hányan kerülnek ki az ellátási rendszerből, kiderül, hogy a munkanélküliek száma pusztán ezen technikai tény folytán is jóval magasabb lesz, mint egymillió, eléri esetleg az egymillió-egyszázezret–egymillió-kétszázezret vagy többet.
(15.40)
Ez pedig azt jelenti, hogy 20% és 25% közötti munkanélküliséggel kell számolni.
A munkanélküliség terhei a társadalomban igen egyenlőtlenül oszlanak meg. Részint azért, mert az álláshelyek nem egyenlően oszlanak meg, hátrányos régiók vannak, olyan társadalmi csoportok vannak, amelyeket jobban sújt a munkanélküliség. Ennek következtében egyes területi és életkori vagy más csoportokra ez a helyzet még súlyosabban fog nehezedni. Bizonyos hátrányos helyzetű vidékekre, az északi régiókra, egyébként pedig a fiatalokra, pályakezdőkre vagy a családot alapítókra szinte elviselhetetlen teherként fog nehezedni a munkanélküliség.
Ugyanakkor ennek a problémának a politikai következményeit is tekintetbe kell vennünk vagy számításba kell vennünk. Két csúnya, a szociológusok által használt idegen szót mondok. Az egyik a szocializáció, a másik az integráció. A szocializáció jelenti azoknak a tanulási folyamatoknak az összességét, amelynek révén valaki a társadalom működésében való részvételre képessé válik. A munka, a munkában töltött idő ennek a szocializációs folyamatnak igen fontos része a fiatalok és a pályakezdők számára. Ettől el fognak esni. Az integráció pedig azt jelenti, hogy ki tud részt venni elsősorban és főleg a munkáján keresztül abban az összműködésben, amelyikben az egzisztenciáját biztosítani tudja. Nyilvánvaló, hogy az integráció foka is jelentős mértékben csökkenni fog. Mindez – egy harmadik csúnya idegen szóval nevezem meg – a társadalom destabilizálódásához vezethet. A munkanélküliek hajlamosabbá válnak szélsőségekre, hajlamosabbá válnak – akár jobbfelől, akár balfelől érkező – szirénhangok meghallgatására.
A probléma eddigi megoldási módszere, fő megoldási módszere az volt és az, hogy a gazdaságban lévő jövedelemtulajdonosoktól jövedelmeket veszünk el, s valamilyen módon elosztjuk azok számára, azok között, akik kiszorultak a munkából. Úgy gondolom, hogy ez a módszer és ennek a módszernek az a fajta továbbfejlesztése, hogy a járulékokat növeljük, tehát mindig több jövedelmet veszünk el a jövedelemtulajdonosoktól, és ugyanakkor a járadékokat pedig zsugorítjuk és csökkentjük, vagyis mindig kevesebbet osztunk azoknak, akik munka nélkül maradtak, már nem sokáig folytatható.
Olyan terhek jelennek meg a gazdaságban az előbb mondott mértékű munkanélküliséggel, amelyek generálisabb, gyökeresebb megoldásért kiáltanak. Úgy gondolom tehát, hogy a kérdés megoldása meghaladja a Munkaügyi Minisztérium kompetenciáját.
Szeretném rögtön hozzátenni, hogy ebben semmiféle kritika nincsen a részemről, ebben a megállapításban a Munkaügyi Minisztérium irányában. Egyszerűen arról van szó, amit az előbb mondtam, hogy nem elégséges már a járuléknövelés és járadékzsugorítás technikája. Itt egy mélyebb megoldásról van szó. Gyakorlatilag valamennyi gazdaságpolitikai lépésnek a foglalkoztatáspolitikai szempontú átgondolásáról. Tehát foglalkoztatáspolitikáról beszélünk ugyan, de a megalapozása mögött ott van gyakorlatilag a Kormány egész politikája.
Ezért javaslom a határozati javaslatomban tisztelettel, hogy a Kormány nyújtsa be a foglalkoztatáspolitikai koncepcióját.
A jelen pillanatot sürgetőnek, bizonyos szempontból kedvezőnek, más szempontból kedvezőtlennek tartom az ilyen foglalkoztatáspolitikai koncepció kialakítása és benyújtása szempontjából. Hozzá kell tennem, hogy itt olyan dolgokkal szeretnék röviden foglalkozni, amelyek szokványos problémák esetén talán nem is tartoznak magához a problémához. Ez nem szokványos probléma. Ebben az esetben a problémamegoldás intézményrendszerében rejlő nehézségek, akadályok, érdekek, amelyek esetleg ellene mondanak a megoldásnak, hozzátartoznak magához a problémához, tehát erről is kell néhány szót szólni. Kedvező feltételekről beszélek először.
Voltaképpen arról van szó, hogy a költségvetési vita megkezdése előtt állunk, a költségvetés számai nincsenek még vasból kikalapálva és megváltoztathatatlanná téve, ezért most még lehet olyan gazdaságpolitikai döntéseket, alternatívákat megfontolni, amelyek esetleg a költségvetés számait valamelyest megváltoztatják.
Kedvezőtlennek tekintem viszont azt, hogy igen nagy döntés előtt áll szerintem a Kormány, ha a foglalkoztatáspoltikai koncepcióját ki akarja formálni és a Parlament elé be akarja nyújtani. Az igen nagy döntés pedig az, hogy az egyik oldalon a már igen súlyosan megterhelt gazdaság és vele együtt az igen súlyosan megterhelt költségvetés áll, a másik oldalon pedig azok a problémák, amiket az előbb elmondtam, főleg ezeknek a problémáknak a politikai vetülete és a politikai oldala, az a destabilizálódás, amelyik esetleg bekövetkezik, és akkor spontán módon fog kelleni, ad hoc módon fog kelleni ezeket a kérdéseket megoldani, nem lehet egy jó előre kiszámított tervre támaszkodni.
Attól félek, hogy a Kormány el fogja utasítani a határozati javaslatomat. Azért, mert nem akarja vállalni ezt a döntést, ez az egyik lehetőség, azért, mert talán úgy gondolja, hogy ennek a problémának a hosszú távú hatása már nem az ő idejében fog jelentkezni, hanem örökül hagyja valaki más számára. Az az érzésem, ha a Kormány nem vállalkozik egy ilyen koncepció benyújtására, az rejtve azt az állítást foglalja magában, hogy hagyja másra a problémát.
Van azonban egy fontos technikai nehézség is, és ezt is ki szeretném mondani. A technikai nehézség pedig az, hogy szellemileg, tehát a megfelelő tudással felvértezve, elsősorban a Munkaügyi Minisztérium az, amelyik egy ilyen koncepciót el tudhat készíteni. De ez azt jelenti, hogy egy részkompetenciát kellene megbízni azzal, hogy egy, az egész kompetenciájába tartozó döntést kimunkáljon és előterjesszen. Nem ismerem, és ezért nem bocsátkozom állításokba, azokat az érdekütközéseket tekintve, vagy azoknak az érdekütközéseknek a tekintetében, amelyeket egy ilyen probléma jelent, de mint szociológus nem tudom elhallgatni, hogy más területekről jól ismert előttem ez a fajta probléma, hogy tudniillik egy részkompetencia akar beavatkozni, vagy bízzák meg, hogy beavatkozzék más kompetenciákba, más kompetenciák pedig ezt nem fogják hagyni. Ezért sajnos nem látom túlságosan nagy esélyét annak, hogy a határozati javaslatomat elfogadják, illetve csak akkor látom esélyét, hogyha maga a Kormány is úgy fogja fel, hogy itt egy általánosabb gazdaságpolitikai döntésnek a meghozataláról van szó, amellyel meg lehet alapozni az új foglalkoztatáspolitikát, és a munkanélküliek számát – ha nem is egymillióról százezerre, de talán – egymillióról nyolcszázezerre, hétszázezerre, hatszázezerre lehet csökkenteni, és annak a hullámhegynek a tetejét, ahol tetőzik ez a folyamat, lejjebb lehet vinni, sokféle kedvező hatást elérve vele.
Ezeknek a szempontoknak a megfontolását ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, amikor kérem, hogy a határozati javaslataimat fogadják el, és vegyék napirendre, amikor azt kérem, hogy sürgősséggel vegyék napirendre, és amikor azt kérem, hogy a benne foglalt határidőre való tekintettel és a költségvetési vitával való kapcsolatára való tekintettel utána ne altassák el hosszú hónapokig, hanem a benne foglalt határidő megtartása érdekében minél hamarabb vegyük tárgysorozatba. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
