KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök úr! Tisztelt Ház!
Tökéletesen egyetértek a képviselő úr azon szavaival, melyek arra utalnak, hogy napjaink talán egyik legkínzóbb társadalmi, gazdaságpolitikai problematikája: a munkanélküliség.
Nem tudok egyetérteni a képviselő úr hozzászólásának azon kicsengésével és azon alapgondolatával, amely arra utal, mintha a Kormány e kérdéskörrel nem foglalkozott volna korábban, illetőleg erre koncepciót ne dolgozott volna ki, illetőleg e kérdéskörrel koncepcionálisan ne foglalkozott volna és ne foglalkozna folyamatosan, éppen a foglalkoztatáspolitikai helyzet mikénti változása tükrében.
Csupán e tény eloszlatása érdekében kértem szót, és annak ellenére, hogy túl vagyunk a határozathozatalon, erre azért szerettem volna utalni. Ugyanis, ha megnézzük: a Kormánynak már az eredeti, négyéves gazdaságpolitikai programjában a négy legfontosabb célkitűzés között szerepelt a munkanélküliség leküzdése és a munkanélküliség kezelése.
E négyéves gazdaságpolitikai program részeként, ha úgy tetszik: háttéranyagaként szinte néhány hónappal a Munkaügyi Minisztérium felállása után kidolgozásra került az alapvető foglalkoztatáspolitikai koncepció, amelynek létét igazolja talán az a tény, hogy a Parlament nagyon rövid időn belül elfogadta a '91. évi IV. törvényt: a foglalkoztatási törvényt, amelynek azért – azt gondolom, ezt képviselő úr se vonja kétségbe – kézzelfogható eredményei vannak. Hiszen erre felépült a munkanélkülijáradék-rendszerrel kapcsolatos kérdéskör, erre a törvényre felépült a foglalkoztatáspolitika – most általam részletezni nem kívánt – aktív eszközeinek rendszere, és ugyancsak erre felépült az intézményrendszer, amely kialakult, működik. Ennyit tehát a koncepcionális kérdéskörről, ami a startot illeti.
A későbbiekben pedig, ahogy a gazdasági helyzet változott, és ahogy a foglalkoztatáspolitikai helyzet kialakult, ennek megfelelően én azt gondolom, hogy a Kormány mind a mai napig evidenciában tartja ezt a kérdést, hiszen, ha megengedi, csak példálódzó jelleggel felsorolnék néhány olyan koncepcionális kérdést, amely benyújtásra került. Így mindenekelőtt a foglalkoztatáspolitikai társadalmi érdekegyeztetésen alapuló döntési és finanszírozási rendszere, a munkanélküliség várható alakulása és kezelésének lehetőségeivel kapcsolatos koncepcionális kérdéskör, a munkanélküliség ellátási és finanszírozási biztonságát célzó munkaprogram, a '91. évi IV. törvény ifjúságra vonatkozó eszközeinek értékelése, beszámoló a Kormány részére a munkanélküliség alakulásáról és a regionális folyamatokról, különös tekintettel a csődtörvény érvényesülésének foglalkoztatáspolitikai hatásaira. Én azt gondolom, hogy ezek a konkrét és nagyon fontos részelemeket átfogó koncepcionális viszonyulások tükrözik azt, hogy a Kormány soha, egy pillanatra nem tévesztette szem elől e kérdés súlyát.
Megvallom önnek őszintén, én részben örülök, részben sajnálom ezt a parlamenti döntést, ami itt született.
Örülök ennek elsősorban azért, mert ha ez valóban odáig vezet, hogy egy nagyobb ívű gazdaságpolitikai koncepció részeként, ha úgy tetszik a prioritások kérdéskörében jelenik meg ez a kérdés – ahogy ön mögöttes szándékából én erre utalni tudtam –, akkor ez jó. Nem jó viszont, ha ez ismét visszafordul pusztán egy foglalkoztatáspolitikai koncepcióvá, mert akkor marad a pohár víz esete – és ebben tökéletesen egyetértek önnel –, hogy alapvetően, koncepcionálisan a Munkaügyi Minisztérium mozgástere annyi-amennyi. Ha a feladat az, hogy zárjam be az ajtót, de nem mehetek el csak az ablakig, akkor nyilvánvaló, nem lesz bezárva az ajtó.
Tehát ott és addig önnel tökéletesen egyetértek, amely ezt a kérdést egy általános, nagyobb ívű gazdaságpolitikai program részeként jeleníti meg. Mindehhez képest természetesen a Parlament határozatát magunkra nézve kötelezőnek tartjuk, s meg fogjuk tenni a megfelelő lépéseket. Köszönöm szépen. (Taps.)
