ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Jóllehet a magyar sajtó hírt adott róla, de úgy tartom illendőnek és célszerűnek, hogy országgyűlési képviselők által tett jelentős közéleti hatású kezdeményezésről az Országgyűlést tájékoztassam.
1992. október 12-ei kelettel büntetőfeljelentést tettünk képviselőtársaimmal, dr. Fekete Gyulával és dr. Bogdán Emillel, amely büntetőfeljelentés október 14-én érkezett a legfőbb ügyészhez. Különös tekintettel arra, hogy a magyar sajtó nem teljes részleteiben ismertette ezt a feljelentést, szeretném ismertetni ez alkalommal.
A szöveg úgy szól, hogy "Alulírottak, az országgyűlési képviselők Mikó Imre Körének szóvivői, büntetőfeljelentést teszünk azon személyek ellen, akik a különféle közokiratok és magánokiratok tanúsága, valamint a köztudomásúnak tekinthető események egyéb tényei szerint 1956 októberében és az után a magyar forradalommal és szabadságharccal összefüggésben olyan cselekményeket követtek el, amelyek megvalósítják az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945. MT-rendelettel módosított és kiegészített 8l/1945. MT-rendelet 13. §-ában meghatározott bűncselekményt. A hivatkozott törvényhely szerint háborús bűnös az is, aki bármilyen formában olyan tevékenységet fejtett vagy fejt ki, illetőleg mozdított vagy mozdít elő, amely a népek háború utáni békéjének vagy együttműködésének megnehezítésére vagy megbontására, avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas. Ez a rendelkezés jövőre szóló érvénnyel, változatlanul hatályos. A törvényben meghatározott büntethetőség elévülését a törvény kizárta – ezt a büntető törvénykönyv 33. § (2) bekezdése megerősítette.
A törvényhely ismerete, az események tanulmányozása és elemzése alapján megingathatatlan meggyőződésünk, hogy azok a személyek, akik a törvényes hatalom, a legitim kormány ellenében 1956 októberében és novemberében a Szovjetunió agresszióját kezdeményezték, segítették, és a megszállást, a népszuverenitás megengedhetetlen és jóvátehetetlen sérelmének árán támogatták, továbbá azok a személyek, akik az idegen hatalmat kiszolgáló, magyarországi legitimitás nélküli kormány tagjaiként vagy az uralmat gyakorló párt vezetőiként közreműködtek a Szovjetunió agressziójának elpalástolásában, e jogsértés igazolásában, ezáltal megnehezítették az agresszió nemzetközi felszámolását – tovább rontva a kelet-európai népek kapcsolatát. Azok a személyek, akik a besorozott orosz, ukrán és más nemzetiségű katonákból álló szovjet csapatokkal fegyveresen szembeszálló magyar katonák, nemzetőrök és más honvédő fegyveresek megbüntetését és kivégzését akár statáriális jogszabályok kibocsátásával, akár a jogalkalmazás irányításával vagy más módon előmozdították, elmélyítették, és tartóssá tették a magyar nép és a Szovjetunió népei között általuk is előidézett ellenségeskedést és gyűlölködést, akadályozták a kelet-európai térség demokratikus átalakulását, megbontották e népek békéjét, megnehezítették a béke helyreállítását. Ezzel elkövették a megjelölt bűncselekményt.
A Szovjetunió és a törvényes kormány megdöntésére vele szövetkező személyek jogsértő magatartása világszerte felháborodást és tiltakozási hullámot indított el, és egyúttal kíméletlen leszámoláshoz vezetett, kiélezte és tartósította a nemzetközi viszályt, emberek tömegeiben minden korábbinál erősebb ellenérzéseket keltett a Szovjetunió elnyomott népeivel szemben. Az úgynevezett "magyar kérdés" hosszú éveken át szerepelt az ENSZ-közgyűlés napirendjén, az ENSZ különbizottságot jelölt ki a tények vizsgálatára. A bizottság jelentésében megállapította az agresszió legsúlyosabb tényeit – ez is bizonyítja, hogy az elkövetők cselekménye nem csupán alkalmas volt a hivatkozott veszélyeztetési jellegű tényállásban írt következmények előidézésére, hanem valóban súlyos és maradandó sérelmet okozott a magyar nép és a Szovjetunió népeinek kapcsolatában, ellenérzést és gyűlölködést váltva ki.
Az elkövetők részesek voltak a népek háború utáni békéjének megbontásában, együttműködésük megnehezítésében.
Mindezekre tekintettel – tudva, hogy az elkövetők súlyos köztörvényes és nemzetközi bűncselekményekért is felelősek és büntetendők – tisztelettel kérjük legfőbb ügyész urat a büntetőeljárás megindítására."
E büntetőfeljelentésre 1992. október 21-ei kelettel kaptunk választ a Legfőbb Ügyészségtől. A válasz a következőképpen szól:
"Tájékoztatom, hogy az 1956 októberében és ezt követően a magyar forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elkövetett egyes cselekmények miatt ön és képviselőtársai által ismeretlen elkövetők ellen tett feljelentés alapján a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze a büntető törvénykönyv 165. §-ába felvett – s az általam előbb idézett – jogszabályba ütköző háborús bűntett alapos gyanúja miatt 1992. október 19-én nyomozást rendelt el, és annak lefolytatásával a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatalt bízta meg."
Most, szabadságharcunk évfordulóján, alig néhány nappal azon véres események után, amelyek többek között itt, ezen a téren is lezajlottak, úgy gondolom, hogy nem volt haszontalan a tisztelt Országgyűlés tájékoztatása erről a tényről. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(9.10)
