SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről történő határozathozatal több hónapos, számos tanulsággal szolgáló munkaszakaszt fog lezárni a mai nap folyamán.
Az irányelvek jellemzői közül a következőket szeretném kiemelni:
Az irányelvek mind tartalmát, mind formáját tekintve igazodik az 1992. évi LIV-es számú, az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon hasznosításáról, értékesítéséről és védelméről szóló törvényben foglaltakhoz. Benyújtásakor a privatizációs törvényekben rögzítetteket még nem lehetett teljes mértékben figyelembe venni, elfogadásukra akkor még nem került ugyanis sor, mivel azonban időközben hatályba léptek, az ezt követő korrigálás, pontosítás szükségessé vált, amelyet módosító indítványok benyújtásával sikerült megoldani.
Második jellemzőjeként szeretném rögzíteni, hogy az irányelvekben foglaltak – a privatizációs törvényekhez hasonlóan – kifejezik a piacgazdaság átmeneti jellegét, az arra való felkészülést. Ennek kapcsán szabályozza az irányelvek az állami tulajdon kínálattá való átalakításának folyamatát, az értékesítés fő elveit és módszereit és a vagyonátadás fő módozatait, és külön rögzíti a kedvezmények megszerzésének módját, ezen belül külön a munkavállalói kedvezmények módját.
Harmadszor szeretném kiemelni, hogy az irányelvek a korábbi gyakorlattal szakítva új követelményeket támaszt a privatizációs bevételek felhasználására vonatkozóan, megteremtve olyan intézményeket, illetve bizonyos intézmények tőkésítéséhez járul hozzá, amelyek hosszabb távon is előmozdítják egy kiegyensúlyozott, egészséges gazdasági növekedés feltételeit.
E szemlélet jegyében kerül sor a kis- és közepes vállalkozások hitelfelvételi képességét javító Hitelgarancia Rt. felállításához szükséges hozzájárulásra, az MBF Rt. alaptőkéjének emelésére, elősegítve az utóbbi korszerű befektetési bankká fejlesztését.
Negyedszer a jellemzők közül szeretném kiemelni azt, hogy az irányelvek tartalmazzák mindazokat a megállapodásokat, amelyeket az Érdekegyeztető Tanács június 5-i ülésén a Kormány elfogadott. Ezzel is megerősítve azt a kormányzati politikát, amely a privatizáció gyors és eredményes folytatását az érintett társadalmi és gazdasági szereplők aktív részvételére, támogatására tartja fontosnak, megvalósíthatónak.
A parlamenti tárgyalás során jó néhány tanulság merült fel, a legfontosabbakat szeretném kiemelni.
Számos módosító indítvány korlátozni igyekezett – idézőjelben – az állami beavatkozást, s e kérdést érintően elsősorban az államigazgatási irányítás alá vonást és a társaságalapítási jogok gyakorlásának kérdéskörét vetette fel. Ezzel összefüggésben egyszerűen nem kapott hangsúlyt az, hogy az önkormányzó vállalati modell mára anakronizmus, és gyors megszüntetése elkerülhetetlen. Éppen ezért az ilyen jellegű korlátozásokat nem fogom támogatni.
Másodszor: két egymástól gyökeresen eltérő álláspont érvényesült a kedvezmények kérdéskörében. Volt olyan nézet, amelyik a kedvezmények mintegy alanyi jogon való járása elméletében gondolkodott, és egy másik nézet pedig abban gondolkodott, hogy a döntési folyamatban kell biztosítani a kedvezmények lehetőségét.
A Kormány vállalja azt, hogy a döntési folyamatban érvényesíti a kedvezmények megadásának kétségtelenül vitára okot adó kérdéskörét, és ebből a szempontból egy rugalmasabb döntési lehetőséget biztosít.
Sajátos kezdeményezéssor volt az, ami különlegesen értelmezve a kontroll kérdéskörét, sajátos szerepet kívánt adni munkavállalóknak, munkaadói szervezeteknek, érdek-képviseleti szervezetnek és önkormányzatoknak. És hogyha mindezt ne adj'isten támogatni szándékozná a Kormány, akkor egyet biztosan mondhatok, itt döntés privatizációról soha nem születne meg. Éppen ezért azt gondolom, hogy a Parlamentnek ama ellenőrzési funkciója, amit részben az ÁSZ felhasználásával, részben pedig azzal, hogy beszámoltatja az Állami Vagyonügynökséget, az Állami Vagyonügynökségen belüli kontroll kialakítása megfelelő biztosítékot ad, hogy a folyamat ellenőrzött legyen egyik oldalról, a másik oldalról pedig, hogy csinálni lehessen.
A módosító indítványok negyedik nagy csomagja az ÁVRT, az állami vagyonkezelő holding megkérdőjelezését tartalmazta. Én azt gondolom, hogy ezek olyan korlátozások lettek volna, amelyek már egy elfogadott törvény és a Kormány számára kötelező feladat végrehajtását gátolták volna. Éppen ezért ezeket szintén nem fogom támogatni.
A tervezet még – mivel akkor, amikor benyújtottuk – a privatizációs folyamat bevételi oldalát úgy becsülte, hogy 55 milliárd körül alakult, és láthatóan egy erőteljes gyorsulás van e tekintetben. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ami a gyorsulást jól mutatja, hogy az idén majdnem kétszer annyi lesz a bevétel, mint az elmúlt két évben együtt, de hát ez egy zárójeles megjegyzés volt. Ezt azért mondtam, mert itt többen aggodalmaskodnak a privatizációs folyamat lelassulása miatt, tehát a többletbevételek tekintetében – bár komoly nézeteltérések voltak a többletbevétel felhasználásáról – nagyon örülök annak, hogy a bizottsági vitában az az álláspont győzedelmeskedett, és ez kapta meg a támogatást, amelyik a különféle piacgazdasági intézmények fejlesztését célozza meg, és ezek révén visszaforgatja a privatizációs bevételek szabad rendelkezésű részét a gazdaságba.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvek tartalmi elemeit tekintve nem két hónapra szóló dokumentum, mint sokat hallottunk erről a vita során. A tulajdonpolitikai célok, a munkavállalói kedvezmények és az értékesítési szabályok az 1993-as évi irányelvekben is várhatóan tovább élnek, amennyiben a Parlament ezeket az elkövetkezőkben is támogatni fogja.
Meggyőződésem, hogy a határozathozatal előtt álló irányelvek olyan intézményfejlesztést alapoz meg a privatizációs bevételek oldaláról, amely hosszú távon is kedvezően befolyásolja az ország gazdasági teljesítőképességét, erősíti a magángazdaság körüli pozitív feltételeket, és elősegíti a vállalkozások további gyarapodását. Mindez megkülönböztetett fontossággal ruházza fel a Vagyonpolitikai Irányelveket.
Szeretnék arra kitérni, hogy az irányelvek olyan rendkívül fontos kérdéseket szabályoz, amely megköveteli, hogy az állam tulajdonosi szervezetei pontosan nyomon követhessék, és a Parlament is nyomon követhesse eme folyamatot és a privatizációs bevételek felhasználását. Ennek érdekében még ebben az évben sor kerül az ÁVÜ, az Állami Vagyonügynökség új szervezeti rendjének kialakítására, kialakul az állami tartós tulajdoni körben a szervezetrendszer. Az ehhez kapcsolódó elszámoltatási és nyilvántartási rendek némileg változni fognak, és kétségkívül figyelembe fogjuk venni mindazokat az ajánlásokat, amelyeket az Állami Számvevőszék tett e tekintetben.
Mindezek alapján kérem az Országgyűlést, hogy hozza meg ma a Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló határozatát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(17.20)
Határozathozatal
