KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr!
Igazán igyekeztem minél rövidebbre korlátozni ezt a vitát, még a szegény szenvedélyes hangú bizottsági előadónkba is majdnem belefojtottam a szót. Dehát ezek után, amikor ennyi dezinformáció hangzik el egy ilyen rövid idő alatt – még ha késő éjszaka is –, kénytelen vagyok szólni. Elnézését kérem a türelmes képviselőtársaimnak is.
Balogh képviselő úr legutóbbi állítása, miszerint a szociális bizottság úgy foglalt állást, hogy az egészség- és a nyugdíjbiztosítási ág szétválasztása '93-ban nem esedékes, megfelel a valóságnak, valóban, mi már '92-re kértük.
Az, hogy a legutóbbi időben már nem bizottsági tag és ezért nem tud megjelenni a bizottság ülésén, noha személyesen minden alkalommal meghívtam, ez nem menti az alól, hogy mielőtt valamilyen, a bizottságban elhangzott tényt tényként közöl, előtte meggyőződjön annak valós voltáról.
Második: Az egész kérdés három éve húzódik, amiből a második szakasz esik ránk – igaz, a hosszabb szakasz –, az előző Parlament csak azért hozott létre egy társadalombiztosítási albizottságot, hogy a társadalombiztosítási választásokról szóló törvényt, az önkormányzat felállításáról szóló törvényt megalkossa. Nem tudták megtenni.
Két éve kínlódunk vele és még mindig úgy tűnik, nem tudjuk megtenni azért, mert általunk talán nem ismert, éppen ezért ismertetendő hatalmas érdekek ütköznek itt össze. Akkora vagyonról és akkora éves pénzforgalomról van szó, mint a fél költségvetés.
Az, hogy ki rendelkezik tulajdonosként ezzel a hatalmas összeggel, az valóban alapvető politikai kérdés. Éppen ezért üdvözölte bizottságunk, amikor 5 párt konszenzusa alapján megoldást láttunk találni erre a kérdésre, és ezért támogattuk, kétségkívül minden gyengéjével, olyan gyengéjével is, amely abból eredt, hogy a Kormány nem terjesztett elő hasonló tárgyban, időben megfelelő szakmai színvonalú előterjesztést.
Erről viszont az előterjesztők nem tehettek, azóta folyamatosan korrigálták a kialakított szöveget, és a kialakított szöveg véleményem szerint, amennyiben a ma, még a délutáni szünetben elfogadott módosító indítványt is figyelembe vesszük, minden jogi próbát is kiáll. Képtelenség a szankciók híján egy olyan törvényt minősíteni, amely valmaire az államot, mint olyant kötelezi. Az államot nem lehet börtönbe vetni, felakasztani, még pénzbüntetésre sem lehet ítélni.
Úgyhogy az, hogy a Kormány beterjeszti a Parlament elé a törvényjavaslatot, ennél konkrétabb megfogalmazást nem tehet egy törvényjavaslat. Nem mondhatja, hogyha nem teszi ezt, akkor hátrakötjük a miniszterelnök sarkát.
Eddig tudomásom szerint nem volt egyetlenegy ilyen javaslatban sem semmiféle szankció.
Tehát én szeretném – most már reménytelen –, mindenáron szerettem volna, ha ez a törvény minél előbb elfogadásra kerülne, most már reménytelennek tűnik. S meg kell jegyeznem, hogy ez kizárólag, egyedül a Parlamentben képviselt hatodik párt érdekeinek felel meg, annak a pártnak, amelynek képviselője ma itt felszólalt. Az összes többiek és a szakszervezetek túlnyomó többsége konszenzusra jutott ennek a törvénynek az elfogadása tárgyában, éppen ezért ha ma nem is kérhetem már a képviselőket, hogy szavazzák meg, remélem, hogy erre a jövőben még sor kerül belátható időn belül. Köszönöm, elnök úr! (Taps a kormánypártok soraiban.)
