BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslatot készülünk most megtárgyalni, amelynek előterjesztője nem a Kormány, hanem a hat országgyűlési képviselő.
A jogalkotás nem könnyű feladat. A jogrendszer hézagmentessége, az új jogszabályoknak a hatályos joganyaghoz való pontos illeszkedése rendkívül szigorú szakmai követelményeket támaszt egy jogalkotóval szemben. A törvényi követelményeknek meg nem felelő előterjesztés esetén fokozott a veszélye annak, hogy joghézagok keletkeznek, vagy olyan rendelkezések fogalmazódnak meg, amelyeknél nincsen garancia a végrehajtásra. A jogalkotásról szóló törvény részletesen leírja a jogalkotás menetét szakmai követelményként arra az esetre is, hogy ha országgyűlési képviselő terjeszti elő a javaslatát.
Vizsgáljuk meg, hogy az előttünk levő előterjesztés megfelel-e a törvényi követelményeknek.
A jogalkotási törvény 18. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a jogszabály megalkotása előtt meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását, végrehajtásának feltételeit, és erről az Országgyűlést mint jogalkotót az előterjesztőnek tájékoztatnia kell. Megállapítható a törvényjavaslatból, hogy az előterjesztő hat képviselőtársunk – talán tudatlanságból – megszegte a jogalkotási törvénynek ezt a rendelkezését, és nyilván nem észlelték, hogy ebből milyen veszélyek származhatnak.
A jogalkotási törvény 38. §-a arról is rendelkezik, hogy a képviselők által készített törvényjavaslat véleményezéséről a Kormány köteles gondoskodni, és pedig két irányban. Egyrészt a jogalkotási törvény 23. §-a szerint a hatáskörrel rendelkező miniszter a felelős azért, hogy a véleményezés során mutasson rá arra, hogy a jogszabálytervezetben javasolt megoldás alkalmas-e vagy sem a kitűzött jogalkotási cél elérésére. Másfelől a jogalkotási törvény 24. §-a szerint az igazságügy-miniszter felelős azért, hogy a tervezett jogalkotás összhangba kerüljön más jogszabályokkal, és egyáltalán megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.
Sajnálattal kell megállapítani, hogy a hat képviselő által tett beterjesztés esetén ezek az egyeztetések teljességgel elmaradtak, így nem csoda, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat szakmailag hibás megoldásokat tartalmazott eredetileg, melyek egy része a kívánt cél elérésére teljességgel akalmatlan.
Az Országgyűlés alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottsága – az elnevezéséből is következően – a törvény-előkészítés tartalmi és alaki kellékeiért is felelősséget érez, ezért mondatról mondatra vizsgáltuk meg a beterjesztést. A bizottsági ülésen megfogalmazódtak a kritikák, és a bizottság – amint erre bizottsági előadóként utaltam – módosító indítványok támogatásával igyekezett az előterjesztés hiányosságai hátrányos következményeit csökkenteni. Az előterjesztők általában elfogadták ezeket a bizottsági véleményeket, egy ponton azonban az előterjesztők véleménye nem egyezett meg a bizottságéval, ezért kértem most szót.
A törvényjavaslat előterjesztői a javaslatuk 1. §-ának (1) bekezdésében ki kívánják mondani, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat tagjainak választását 1993 márciusában meghatározott napok között kell megtartani. Ennek az első látásra ártatlannak tűnő mondatnak súlyos veszélyei és sok szépséghibája van. Sajnálom, hogy az előterjesztők ezt eddig még nem vették komolyan. Ez a javaslatrész ugyanis nem mondja meg, hogy ki a felelős azért, hogy az önkormányzati választásokra a javasolt időben ténylegesen is sor kerüljön.
(21.00)
Ennek a jámbor óhajnak tehát nincsen címzettje, nincs a végrehajtásért felelőse. Ez a mondat, elfogadása esetén, az úgynevezett lex imperfecta – vagyis szankció nélküli jogi előírások – jogászi rémálmai közé sorolódna be, amely ellen minden ép jogérzékű embernek tiltakoznia kell.
Nagyon kérem, hogy ne tekintsék jogászi sovinizmus megnyilvánulásának, amit mondok, de egy ilyen szakmailag hibás előterjesztés láttán nagyon nehéz védekezni egy olyan vád ellen, amely szerint csak a jogászok tartanák tiszteletben a jogalkotás törvényszerűségeit és a szakmai követelményeket, míg a nem jogászok a hályogkovács magabiztosságával tesznek javaslatot a jogalkotás részletkérdéseire.
Miután a javasolt rendelkezésnek nincs címzettje, ebből az is következik, hogy ha a választásra a megadott időpontokon belül akármilyen oknál fogva véletlenül nem kerülne sor, azonnal megkezdődhetne az egymásra mutogatás, ennek összes politikai veszélyeivel együtt. Utólag, öt hónappal később, könnyű lenne azt mondani, hogy lám-lám, elmulasztotta az Országgyűlés a kötelezettségét, vagy netán a Kormány, vagy netán – ki tudja – a köztársasági elnök. A felelőst is utólag kellene kitalálni, és utána lehetne a fejére olvasni a mulasztását.
További szakmai hiba, hogy a törvényjavaslat szerint a társadalombiztosítási önkormányzati igazgatásról szóló törvény 8. § (1) bekezdésébe kerülne bele ez a vadonatúj rendelkezés. Ugyenezen szakasz egy későbbi, (7) bekezdése egy csapdát rejt magában ehhez képest, amikor kimondja, hogy a biztosítási képviselők megválasztásának szabályairól előbb még egy külön törvényt is kell hoznia az Országgyűlésnek. E külön törvény meghozatala előtt időt kitűzni: nyilvánvalóan jogi nonszensz.
Egyetlen paragrafuson belül két, ilyen önellentmondó rendelkezés csak arra lehet alkalmas, hogy az Országgyűlés jogalkotási munkáját a jogalkalmazók később megmosolyogják, vagy – kedvezőtlenebb esetben – "amatőr" és "dilettáns" minősítésekkel lássák el. Álláspontunk szerint ehhez nem lehet asszisztálni.
Az előterjesztők szándéka világos: azt szeretnék elérni, hogy a társdalombiztosítási önkormányzati képviselők megválasztása, valamint a munkajogi szabályok alapján a közalkalmazotti tanácsok megválasztása gyakorlatilag közel egy időben történhessen meg. Ennek a célnak az elérésére az előterjesztők a fentiek szerint tehát alkalmatlan módszert választottak. A választás időpontjának kitűzése ugyanis egyszerűen nem ebbe a törvénybe való rendelkezés. A választás időpontját ugyanúgy nem lehet ebbe a törvénybe betenni, mint ahogy nem lehetne egy ilyen tartalmú rendelkezést például a Büntető Törvénykönyvbe betenni, vagy az abortusztörvénybe, vagy a privatizációs törvényekbe – hiszen oda sem tartozik. Ezzel szemben a választás időpontjának kitűzése szerepelhet például magáról a választási eljárásról szóló törvényben, amelynek meghozatalát egyébként a törvény – helyesen – előirányozza.
Ilyen előzmények mellett, a jogi szakszerűtlenség elkerülése érdekében terjesztettem elő egy olyan módosító indítványt, amely a törvényjavaslatból ezt az egyetlen időpont-megjelölést mellőzni javasolja. Tájékoztatom a Házat, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén éles vita alakult ki ebben a körben az előterjesztők és a bizottság jogásztagjai között, és a bizottság álláspontja végül egyértelmű volt: ezt az elhagyásra irányuló módosító indítványt törvény-előkészítési szakszerűségi szempontok miatt a bizottság tagjai ellenszavazat nélkül támogatták.
Itt be is fejezhetném, sőt, talán föl sem szólaltam volna, ha ezt követően nem értesültem volna egy apró dologról: arról, hogy az előterjesztők ennek ellenére, változatlanul, továbbra is ragaszkodnak a szakmailag védhetetlen álláspontjukhoz. Inkább vállalják, hogy "dilettáns" és "amatőr" jelzővel illessék az Országgyűlés jogalkotását, de eltökélt szándékuk, hogy a szavazás során a módosító indítvány kapcsán, a bizottság egyértelmű igenlő álláspontjával szemben nemet mondjanak a Ház előtt. Nyilván úgy vélik, hogy miután már megszegték a törvény-előkészítés írott szakmai szabályait, az ebből fakadó hibák csökkentésére irányuló szakbizottsági véleményt is átléphetik. Ez a jelenség már túlnő egy módosító indítvány sorsán. Mint a bizottság alelnökének is le kell szögeznem: ilyen körülmények között egy törvény szakmai hibájáért az alkotmányügyi bizottság tagjai nem vállalnak felelősséget.
Köszönöm. (Szórványos taps.)
