HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kivételes eljárásban az a megszokott, hogy igyekszünk minél inkább formálissá tenni a plénum vitáját. Általában bevett gyakorlat, mint ahogy előttem a Magyar Demokrata Fórum tartózkodott attól, hogy a vitában megszólaljon, általában gyakran előfordul a kivételes eljárásnál, hogy a többi képviselőcsoport is ezt a példát követi.
Magyarázatra szorul, hogy miért kívánok mégis az Országgyűléshez szólni, miért kívánnak a szabaddemokraták mégis érvelni. Ráadásul, talán váratlan fordulattal – úgy mondhatom – érvelni, úgy ahogy általában nem szoktak a Kormány előterjesztése mellett érvelni.
Ezzel jelzem azt, hogy támogatjuk a Kormány előterjesztését. Megszavazzuk a javaslatot, mert úgy ítéljük meg, hogy nagyon fontos lépéseket kell tenni a Háznak egy független hatalmi ág, a bíróság megerősítése érdekében.
Itt be is fejezhetném, de szeretném közölni: vannak azért vitáink a miniszter úrral, és erre utalt ma délután egy interpelláció kapcsán, amely vitákat nem zárt le ez az interpelláció.
Ez a vita arról szól, milyen is ma az igazságszolgáltatás helyzete. A miniszter úr délután azt mondta – nem tudom pontosan idézni, mert még nem állnak rendelkezésünkre a jegyzőkönyvek –, hogy megnyugtat mindenkit: nincsenek nagy problémák.
Az előterjesztés arról szól, hogy rendkívül jelentős mértékben – tehát a mostani állapothoz képest jelentős mértékben –, a közigazgatásban tevékenykedők béréhez képest jelentős mértékben emelik a bíráknak és az ügyészeknek a fizetését.
A két állítás homlokegyenest ellentétes, mert ha nem lenne probléma, nem lenne szükség erre a jelentős béremelésre. Szerintem van probléma, és szerintem szükséges a béremelés ilyen mértéke, és szükséges szólnunk arról, miért indokolt, hogy ilyen mértékben emeljük meg a bírák fizetését.
Ennek a megindoklásához szeretnék néhány adattal a képviselőtársaim segítségére lenni döntésük kialakításához, ahhoz, hogy jó lelkiismerettel szavazzák meg a Kormány előterjesztését.
Szeretnék néhány adatot elmondani arról, milyen is az igazságszolgáltatás helyzete, hogyan folyik ma a Magyar Köztársaságban a bíróságok tevékenysége, milyen körülmények között végzik a bírák munkájukat, és egyáltalán, kik azok, akik ma Magyarországon emberi életekről, emberi sorsokról dönthetnek a bírói pulpitusról.
Először arról, hogy milyen körülmények között folyik az ítélkezés. Általánosan jellemző a főváros és a jelentősebb városok területén az, hogy a bírák rendkívüli mértékben túlterheltek az ítélkezés során.
Általános vélemény az: maximum 70 ügy az, amelyet folyamatosan egy bíró képes kézben tartani, tehát 70 ügy, amit a bíró együtt tud kezelni.
Úgy képzeljék el képviselőtársaim, mintha önöknek egyszerre 70 törvény és a hozzá benyújtott módosító javaslatokban kellene döntéskész állapotban lenniük.
Ezzel a ténnyel szemben a gyakorlat az, hogy Budapesten – például a Pesti Központi Kerületi Bíróságon – büntető ügyszakban 186 ügy van átlagosan egy bíró kezében, polgári ügyben 250, illetőleg a vagyonjogi csoportnál – tehát a polgári ügyek egy csoportjánál – egy bírónál 300 ügy van egyszerre. Tehát 70 az, amit el tud látni – 300 van a kezében. Gazdasági ügyekben ez az ügyszám 500.
Hasonló számokat lehet mondani Pest megyében is, amely egy nagy ügyforgalmat bonyolító megye. Monoron például polgári ügyekben 238 ügy van egy bíró kezében. (Juhász Péter helyett a jegyzői széket dr. Szabó Lajos foglalja el.)
(16.40)
Ráckevén 300 egy polgári ügyben. Tehát ezek az állampolgárok vagyonjogi vitái vagy családjogi vitái. Ugyanezeken a helyeken 189, illetve 210 büntetőügy van egy bíró kezében.
Legdrámaibb a helyzet Budapesten és Pest megyében. De Győr, Szeged és Debrecen területén is 120-130 ügy van egy bíró kezében.
A Pesti Központi Kerületi Bíróságon családjogi ügyekben – amiről tudjuk valamennyien, hogy minden állampolgár legbensőbb ügyei, emberi sorsok dőlnek el a bíróságokon – 160-170 ügy van egyszerre, egy időben egy bíró kezében.
Ezen feltételek mellett a bírók rendkívül nehezen tudnak színvonalas, érdemi munkát végezni. A bíróságok általában arra korlátozódnak, hogy próbálják ezt a hatalmas restanciát ledolgozni, próbálják elérni azt, hogy valami csekély mértékben biztosítsák az ítéletek időszerűségét. Hiszen önök is tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem közömbös, egy bűncselekmény elkövetése után mennyi idővel születik meg a bíróság ítélete, amely szankciót szab ki.
Nem mindenki jogász, ezért nem mindenki tudja, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy irányelve értelmében nyomatékos enyhítő körülményként kell figyelembe venni azt a tényt, ha az elítélt hibáján kívül a cselekmény elkövetése és az ítélet meghozatala között hosszú idő telt el. Ma nem ritka az, hogy a cselekmény elkövetése és az ítélet meghozatala között évek telnek el, 3-4 év is eltelhet, és ezt enyhítő körülményként veszik figyelembe a vádlott javára. Holott a vádlott ugyanolyan mértékben lenne felelős, mint amilyen mértékben az a vádlott, akit a cselekmény elkövetése után fél évvel ítélnek el, mégis az igazságszolgáltatás lassúsága miatt kedvezünk azoknak a vádlottaknak, akik semmi mást nem tettek, csak esetleg olyan bíróhoz került az ügyük, aki fél éven belül otthagyja a bíróságot, és ezért újra átkerül egy másik bíróhoz, aki később, évek múlva hozza meg az ítéletet.
Szó volt a költségvetés vitájában a mai napon arról, hogy a közbiztonság érdekében hatékony intézkedéseket kellene tenni, és ezért a pénzügyminiszter úr azt javasolja, hogy a Belügyminisztérium költségvetését növeljék meg. Félnék attól, hogy a Belügyminisztérium jövőre dupla ilyen hatékonyan dolgozna. Mert ha kétszer annyi ügyet tennénk át az ügyészségekhez vádemeléssel, akkor az ügyészségek nem tudnák ezt ellátni, de ha az ügyészségek mégis képesek lennének erre a csodára, akkor a bíróságoknál jönne ki a szűk keresztmetszet, és akkor jövőre nem 160, hanem 320 ügy lenne egyszerre egy bírónál. Tehát amikor a közbiztonság érdekében valamit tenni kell, akkor figyelembe kell venni, hogy a mai döntésünk a közbiztonság érdekében is döntés, mert annak előmozdítását segíti, hogy az ítélkezési munka gyorsabb, hatékonyabb legyen.
Szeretnék arról is szólni röviden, hogy kik azok, akik ítélkeznek. Ez egyáltalán nem közömbös szempont, hogy milyen a bírói kar összetétele. Nyugat-Európában az a norma, hogy bírák 35-40 éves kor alatt nem láthatnak el ítélkezési tevékenységet. A bírák döntő többsége e fölött az életkor felett végzi ítélkező tevékenységét.
Magyarországon a bírói kar jelentős hányada a fiatal korosztályba tartozik és ezen belül is rendkívül jelentős a nők aránya.
Megint néhány adattal szeretném ezt bizonyítani. A férfi bírák aránya összességében 37%, tehát 37% országosan a férfi bírák aránya. A 25 és 45 éves korosztályban a férfiak aránya 27%. Tehát fordítva mondhatom: a bírák 73%-a nő. Nem a nőellenes érzületek mondatják velem, rossz, hogy így van, hanem a tények, a tapasztalatok.
Tisztelt Képviselőtársaim! Súlyos bűncselekmények ügyében ítélkeznek 27-28-30 éves fiatal hölgyek, fiatal lányok, mondhatom így. Nem egy esetben ezek a bírónők otthonról, a szülői lakásból, az úgynevezett gyermekszobából mennek be a bíróságra ítélkezni, a villamoson zötyögve. Esetleg ebben a gyermekszobában élnek férjükkel, gyerekeikkel és hoznak döntéseket súlyos büntetőügyekben, hoznak döntéseket családjogi vitákban, döntenek szüleik korosztályú emberek életéről, sorsáról. Én nem azt mondom, hogy ezek a döntések szükségképpen rosszak. Csak azt mondom, nem jó a magyar polgároknak, hogy ez így van. Nem jó az igazságukat kereső állampolgároknak, hogy ilyen helyzet van. Jobb lenne, ha lehetővé tudnánk tenni azt, hogy idősebbek ítélkezzenek.
Ahhoz azonban, hogy az idősebb korosztály megmaradjon a bíróságokon, rendkívüli intézkedéseket kell tenni, és ezen intézkedések piciny része, de fontos része a bírák fizetésének emelése.
Ugyanis mi történik ma? Az előterjesztés is szól erről. Fiatal jogászok elmennek fogalmazónak 23-24 éves korban. Elvégzik a fogalmazói időt, ez két év az egyetem elvégzése után, majd megkapják a bírói kinevezést, és egy-másfél éven belül elhagyják a bíróságot.
Ma, vagy legalábbis a múlt héten, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon nem volt vagyonjogi bíró. A vagyonjogi ügyeket családjogi bírák bírálták el, mert a vagyonjogi csoport bírái az utóbbi időben otthagyták a bíróságot. Pillanatok alatt a bíróságon kapott jövedelmük 6-8-10-szereséért helyezkedtek el kft.-knél, ügyvédi irodáknál bíróként, mert olyan a verseny, amivel a bíróságoknak jelen kell lenni.
Tehát ezért, képviselőtársaim, a miniszter úrral egyetértve tartom hibásnak, elhibázottnak a Szocialista Párt előterjesztését, amely azt mondja, hogy ezek a bírói fizetések túlzottak, ezek feszültséget teremtenek. A feszültség nem a bírói fizetések emelésénél, hanem a jelenlegi helyzetben keletkezik. Ezeknek a bíráknak nem a közigazgatás a verseny, hanem az ügyvédi pálya, a szabad jogászi pálya. Ha önök azt akarják, hogy továbbra is megmaradjon az a helyzet, hogy 30 éves kort elért férfiak – hogy mondjam – gyanússá váljanak, ha ottmaradnak a bíróságokon dolgozni, mert úgy ítéli meg bárki, a rokonságuk, pályatársaik, hogy bolondok, ha a bíróságot választják és nem mennek el sokszoros jövedelemért máshova.
Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Az előterjesztés nem fogja máról holnapra megváltoztatni az ítélkezés színvonalát. Nem fogja a leterheltséget máról holnapra megváltoztatni. Pusztán annyit tesz, hogy elindít egy folyamatot abban a reményben, hogy talán 10 év múlva lesznek olyan bíróságaink, amilyen bíróságokat a polgárok megérdemelnek.
Ugyanis ez az előterjesztés nem bíróbarát előterjesztés. Ebben a vonatkozásban az SZDSZ nem elsősorban a bírák mellett kíván szavazni, hanem a jogkereső polgárok mellett, amely jogkereső polgárok megérdemlik, méltóak rá, hogy ügyükben felkészült, rátermett bírák ítélkezzenek, hozzanak döntést.
Nemcsak a bírák felkészültségén, nemcsak a bírák körülményein múlik, hogy milyen az ítélkezés, hanem az apparátus körülményein. Kérem önöket képviselőtársaim, hogy akiknek kételyeik vannak ezen előterjesztéssel kapcsolatban, vegyék a fáradságot, menjenek el például a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, menjenek el néhány városi bíróságra. Ugyan vannak nagyon jól felszerelt bíróságok is, de ez a kivétel. A többség rosszul felszerelt, rosszul ellátott bíróság. A bíróságok többségében semmiféle megnyugtató intézkedés nem történt a bírák, a bíróságok tekintélyének védelme érdekében.
(16.50)
A büntetőügyeknek közel kétharmadában a bíró és a vádlott négyszemközt ül bent a tárgyalóteremben, a garázda vádlott, a garázdaság vétségét elkövető vádlott a fiatal, huszonéves bírónővel kettesben beszéli meg, hogy milyen ítéletet fog a bíróság kiszabni. Hiszen ezekben az ügyekben nincs ügyész, nem kötelező a védelem. Ha a vádlottnak van védője, akkor ez szerencséje a bírónak, mert legalább a védő jelen van. Általában nincsenek jegyzők, mert nagyon sok helyen magnóval készül a jegyzőkönyv, teremszolgák általában nincsenek a bíróságon; ebben a tekintetben csak mostanában történt egy-két bíróságon – például a Fővárosi Bíróságon – változás, de még messze vagyunk a megnyugtató rendezéstől.
Ez pedig azért van, mert a bíróságokra nem mennek el dolgozni az emberek, mert nem merik vállalni, nem szívesen vállalják azokat az iszonyú munkaterheket, amelyek a bírósági munkával járnak. És tudják azt, hogy sokszor például a bírók azért nem küldik ki az ítéleteket időben, mert nincs gépírónő, aki legépelje az ítéletet. Tehát ahhoz, hogy ezeken a területeken is változás történjen, előrelépésre van szükség.
Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, nem értünk egyet a miniszter úrral abban, hogy megnyugtató a helyzet, hogy a Parlament már eddig is nagyon sokat tett. Ezzel a döntéssel sem lesz megnyugtató a helyzet. Indokoltak azok az interpellációk – amik délután is Kis Zoltán és képviselőtársa, Páris András előterjesztésében elhangzottak –, amelyek rámutatnak arra, hogy áldatlanok a körülmények, nem ritka a három-négy évvel későbbi ítélethozatal, nem ritka az, hogy hosszan húzódnak a perek, nem ritka az, hogy nem kapnak megfelelő jogvédelmet a polgárok, és ez holnap sem lesz máshogy, ezután a döntésünk után sem lesz máshogy, ezért beszélni kell erről a kérdésről. Nemcsak a "futottak még" témájához tartozik az, hogy milyen az igazságszolgáltatás színvonala, nemcsak az egyéb ügyek között elintézendőnek; mert igenis ebben a vonatkozásban súlyos felelősség terheli a minisztériumot, hogy mindeddig nem tett sok mindent. Felelősség terheli abban is, hogy nem tett abban az értelemben… – hiába nevet a miniszter úr –, nem tett abban az értelemben előrelépéseket… (Zaj és mozgás. – Egy hang: Hagyd már abba! – Egy másik hang: Már régóta beszélsz!)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök egy olyan döntést fognak meghozni pár percen belül, amely a bírák fizetését az átlag-közalkalmazotténak a többszörösére fogja emelni. Önöket meg fogják keresni pedagógusok, meg fogják keresni az egészségügyben dolgozók, meg fogják keresni a közigazgatásban dolgozók, és meg fogják kérdezni önöktől, hogy miért emelték meg a bírák fizetését a sokszorosára, miközben … (Zaj. – Az elnök csenget.) … miközben másokét nem teszik meg. Én szeretnék érveket adni önöknek ahhoz, hogy miért emelik meg. (Zaj. – Egy hang balról: Igaza van!)
Szeretném elmondani azt, méltatlannak tartom, hogy ebben a Parlamentben érdemi érvekre csak üvöltözés hangzik el a túloldalon, (Zaj.) még akkor is, hogyha a Kormányt támogató felszólalás hangzik el. (Mozgás és zaj. – Dr. Balsai István: Ez az igazi támogatás! – Az elnök csenget.)
