ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az Alkotmány 70. §-ának e) szakasza szerint az állampolgárok az önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Az Országos Munkaügyi Központ augusztus végén már több mint 600 ezer munkanélkülit tartott számon, jelenleg a tényleges munkanélküliek száma becslések alapján mintegy 770 ezer. De nemcsak az állástalanok vannak egyre többen, hanem a munkanélküli ellátásból a jogosultsági idő lejárta miatt kikerülők is. Az év végére várhatóan 100 ezer fölé emelkedik a számuk. Közülük néhányan ismét el tudnak helyezkedni, többségük azonban sajnos, szociális segélyre szorul. Az utóbbi összege 4000 forint, melyet köztudottan a helyi önkormányzatoknál kell igényelni.
Akik erre kényszerülnek önhibájukon kívül, azok azt kérdezik: mire elég a havi 4000 forint? Legfeljebb az életben maradáshoz. A többi az eladósodás kezdete vagy folytatása. Mert miből egyenlítsék ki a villany-, a víz-, a fűtés-, a lakbér- és az egyéb rendszeresen és mind könyörtelenebbül érkező számlákat? A könyörtelen csupán annyit jelent, hogy általában csökken a számlák kiegyenlítésére biztosított türelmi idő. Feltehető, hogy a munkanélküli-ellátásból a szociálissegély-ellátásba kerülők számának növekedésével arányosan fog növekedni a lakosság 8 milliárd forintot kitevő lakbér- és közszolgáltatásidíj-hátraléka. Ennek a tendenciának a láncreakciója annak minden negatív hatásával kiszámítható, végiggondolható. Semmi meglepő nincs abban, hogy a szociális segélyben részesülő munkanélkülieket magukba foglaló családok körülbelül 70%-a hosszabb-rövidebb ideig képtelen fizetni a közüzemi díjakat és a lakbéreket. Ez utóbbi megállapítás a létminimum alatt élők társaságától származik. Azokban a családokban, ahol mindkét szülő szociális segélyen tengődik, nemcsak a közüzemi és más számlák kiegyenlítésére nincs semmilyen fedezet, de a legminimálisabb napi étkezésre sem.
Mindezzel kapcsolatban kérdéseim a következők.
Az egyedül álló felnőtt létminimuma jelenleg mintegy 12 ezer forint. Az említett szociális segély öszszege ennek nem egészen 35%-a. Vajon nevezhető-e ez szociális biztonságnak, az Alkotmány szerinti megélhetéshez szükséges ellátásnak?
Másodszor: Várható-e, hogy a szociális segély 4000 forintos összegét felemelik, közelítve a valóságos létfenntartási minimumhoz? És végül. Ismerve az önkormányzatok pénztelenségét, nem lehet csak helyi erőforrásokból úrrá lenni az említett gondon. Nem kíván-e a Népjóléti Minisztérium kormányzati döntést kérni a szociális igényeket nem egy esetben lesöprő pénzügyminisztériumi fiskális politikával szemben? Várom válaszát, államtitkár asszony.
