BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérek arra lehetőséget, hogy az ezzel kapcsolatos és az ehhez szorosan kapcsolódó, a polgári perrendtartást és más – ehhez kapcsolódó – jogszabályokat módosító javaslat expozéját együttesen tartsam meg, mert a kettő tárgyalása szorosan összefügg, és a bizottságokban is így foglaltak állást.
Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánynak az a rendelkezése, amely a Magyar Köztársaság független és demokratikus jogállami jellegét hangsúlyozza, természetesen ezen belül lényeges elemként feltételezi a jogbiztonságot, a jogbiztonság pedig megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, működésük szempontjából pedig kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek.
Ez a jogorvoslati rendszerre vetítve azt kívánja, hogy az eljárási szabályoknak pontosan meg kell határozniuk, mikor támadható meg egy bírósági határozat fellebbezéssel, és a már jogerős határozat megtámadására van-e – és milyen feltételek alapján – lehetőség.
A tisztelt Országgyűlés előtt már többször elhangzott, hogy az eljárási jogok – tehát mind a büntetőeljárási, mind a polgári eljárási jogok – módosítására, nagyobb terjedelmű módosítására irányuló munka hosszabb ideje folyik, a Kormány megfelelő előkészítését elrendelte. Az elkészült szabályozási koncepció is kilátásba helyezte a törvényességi óvás helyébe lépő és a jogállamiságnak, valamint az európai normáknak jobban megfelelő új jogintézmény megteremtését.
Ugyanakkor – önök által is ismert módon – az Alkotmánybíróság ez évi 9. számú határozatával ez év december 31-ével – helyesebben: jövő év január 1-jével – szóló hatállyal, a törvényességi óvás jogintézményének alkotmányellenességét megállapítva, ennek az intézménynek a kiiktatását rendelte el a magyar jogorvoslati, illetőleg polgári és büntetőeljárási rendszerből.
Ennek megfelelően, a jogorvoslati rendszerek teljes körű átalakítását megelőzően, az Alkotmánybíróság által megszabott határidőn belül nyilván meg kell teremteni a törvényességi óvás helyébe lépő jogintézmény szabályait. Ennek hiányában az a helyzet alakulna ki – és ezt szeretnénk elkerülni –, amelyben egy alkotmánybírósági döntés netalán a jogkeresőknek kevesebb jogorvoslati lehetőséget biztosítana, mint amely korábban rendelkezésre állt, mert szeretném hangsúlyozni, hogy amikor az Alkotmánybíróság egy 40 éves jogintézményt fölszámolva, annak a nem kétségesen alkotmányellenes voltát megállapította, ugyanakkor a rendelkezés azt is jelentette, hogy a jogkeresőknek – ha nem is alanyi jogon – az őket megillető rendkívüli jogorvoslati lehetőséget tulajdonképpen annullálta és ezt megsemmisítette.
Természetesen nem alakulhat ki az a helyzet, hogy kevesebb jogorvoslat legyen a magyar bírósági eljárások során, mint ahogy az korábban volt, egy alkotmánysértőnek minősített állapotban. Ennek megfelelően tehát az általunk javasolt – tehát mind a büntetőeljárás, mind a polgári eljárás tekintetében javasolt – rendelkezések a törvényességi óvás helyébe lépő új intézménynek a kialakítására irányulnak.
Ezzel természetesen néhány – ehhez szorosan hozzáfűzhető és az intézmény bevezetését pontosító – módosítást szeretnénk javasolni, és a tisztelt Országgyűlés már ezzel megismerkedett, mind a büntetőeljárás, mind a polgári perrendtartás vonatkozó szabályainak a módosításával.
Általában a törvényjavaslatok mindkettőjéről elmondható, hogy összhangban vannak a távlati kodifikációs elgondolásainkkal, úgyhogy előremutatnak egy jövőbeni és a már említett, a teljes perorvoslati rendszert megújító megoldás irányába.
Ami a jelen tárgyalás tárgyát képező törvényességi óvás intézményét illeti, ez természetesen sok szempontból az előző politikai rendszer jogfelfogását tükröző jogintézmény volt, ellentétes volt az eljárásjogok történetileg kialakult és az európai jogrendszerekre jellemző alapvető elveivel, többek között a jogerő elvével, többek között a felek rendelkezési jogának elvével, többek között a bíróságok, illetőleg a bírák függetlenségének elvével. Ezzel tehát egyetértünk, az Alkotmánybíróság döntésének szellemében.
(17.10)
Ennek megfelelően a javasolt felülvizsgálati kérelem a törvényességi óvás helyébe olyan új jogintézményt kíván meghonosítani mind a két eljárásjogban, amely megfelel az előbb felsorolt követelményeknek, és amelyet alanyi jogként vehetnek igénybe a javaslatban meghatározott jogosultak.
A polgári perrendtartással kapcsolatos szabályozási javaslat széleskörűen határozza meg a felülvizsgálati kérelemmel megtámadható bírósági határozatok körét. Lényegében minden olyan bírósági határozat ellen megengedi a felülvizsgálatot, amely az ügy érdemére vonatkozik, illetőleg amely jogai érvényesítésében gátolja a felet.
Természetesen a nem peres eljárások is alapvető jogviszonyokat szabályoznak, ezért ez a felülvizsgálati eljárás hatályában – a törvényjavaslat szerint – a peres eljárásokon kívül a nem peres eljárásokra is kiterjed.
A jogerős bírósági határozat megtámadásának az alapja a jogszabálysértés. Ezen túlmenően nem köti semmilyen egyéb feltételhez a felülvizsgálati kérelem igénybevételi lehetőségét a javaslat, a jogerőhöz és a jogbiztonsághoz fűződő érdek ugyanakkor indokolja, hogy a felülvizsgálat kizárásának azokat az eseteit a javaslat szabályozza, amelyeket a tisztelt képviselők olvashattak. Például nyilván nincs helye, semmilyen jogpolitikai vagy törvényalkotási szándékkal nem igazolható, hogy az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen is ilyen jogosítványt vehessen igénybe az érdekelt, illetőleg az eljárásban részt vevő fél. Ugyancsak nyilván könnyen belátható, hogy a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélettel szemben sincsen helye felülvizsgálati kérelemnek, és egyéb helyeken, ahol a törvény ezt kizárja, nagyjából a perújítási okok kizárásának eseteit követi a javaslat ebből a szempontból.
A polgári peres eljárás során a felülvizsgálati eljárásban kötelező a jogi képviselet, a fél a felülvizsgálati kérelmet csak ügyvéd vagy jogtanácsos útján nyúthatja be akkor is, ha egyébként korábban, tehát a felülvizsgálati eljárás alapját képező bírósági eljárásban nem adott megbízást jogi képviselőnek.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a kötelező jogi képviselet kimondása feltétlenül elősegíti – nézetünk szerint – a felülvizsgálati kérelmek szakszerűségét, ugyanakkor nem jelent indokolatlan anyagi terhet senki számára sem, mert a felülvizsgálati eljárásban is érvényesül az az egyébként a polgári peres eljárásban törvényben szabályozott rendelkezés, amely szerint, ha ennek feltételei fennállanak, az ügyfél számára ingyenes pártfogó ügyvéd kirendelésére kell hogy sor kerüljön.
Ami a kérelem elbírálásával kapcsolatos szabályozást illeti, a kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírákból álló tanácsban ítélkezve – minden szónak jelentősége van – bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság eljárása során kötve van a felek által előterjesztett kérelemhez, a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott határozatot csak a felek által megjelölt okok alapján vizsgálhatja felül, hivatalból erre nincsen lehetősége.
A kérelemhez kötöttség elve a törvényjavaslat szerint csak rendkívül szűk körben nem érvényesül, azokban az esetekben, amikor olyan kirívó eljárásjogi szabálysértések történtek a jogerőre emelkedett ítélettel kapcsolatos eljárás során, amelyek következtében az eljárt bíróságok cselekményei érvényesen meg nem történtnek tekintendők.
A büntetőeljárásra vonatkozó törvényjavaslat, tehát ami a büntető-ügyek tekintetében teszi lehetővé a jogerős ítéletekkel szemben felülvizsgálati kérelem benyújtását, ezek szerint felülvizsgálatnak a terhelt javára és terhére egyaránt helye van. A törvényjavaslat fő szabályként a másodfokon jogerőre emelkedett ügydöntő határozatok megtámadhatóságát teszi lehetővé, a legsúlyosabb anyagi, illetőleg eljárásjogi törvénysértések miatt.
Ebben az eljárásban, azt hiszem, hogy bővebb indoklást nem igénylő módon a javaslat nem teszi kötelezővé az indítvány benyújtásánál a jogi képviselő közreműködését. Alapvető büntetőeljárás-jogi elv egyrészt az ártatlanság vélelme, másrészt a terhelt minél kedvezőbb pozícióba hozatala, ennek megfelelően ilyen előírást nem óhajtottunk beépíteni, ezzel szemben természetesen a Legfelsőbb Bíróság – mint egyébként a büntetőeljárásban nagyon sok helyen – a beadvány megfogalmazására, illetőleg a védelem ellátására kötelező módon kirendelt védőt vagy jogi képviselőt rendelhet ki.
Természetesen az ügyész részvételét is kötelezővé teheti ilyen esetekben.
A felülvizsgálati indítványt – a polgári peres eljáráshoz hasonlóan – a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírákból álló tanácsa bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során szintén, ebben az ügycsoportban is kötve van az alapügyben megállapított tényálláshoz, a felülvizsgálati indítványt egyébként ülésen vagy tanácsülésen bírálja el, tehát itt némi eltérés van a polgári eljárással kapcsolatos törvényjavaslatot illetően.
A törvényjavaslat szerint a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozat felülvizsgálata során elsősorban semmisségi jogkörben jár el, ugyanakkor a büntetőeljárások mielőbbi befejezéséhez fűződő célszerűségi szempontok által is indokoltan, anyagi jogszabálysértés esetén a terhelt javára – tehát csak a javára – lehetővé teszi a megtámadott határozat megváltoztatását is. Természetesen a törvényességi óvás megszűnésével egyidejűleg meg kell teremteni az Alkotmánybíróság által elrendelhető felülvizsgálat eljárási szabályait is.
Mint önök azt jól tudják, az Alkotmánybíróságról szóló törvény 43. §-ának (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az Alkotmánybíróság elrendelheti az alkotmányellenes jogszabály alapján, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól, és az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg az intézkedés csökkenése vagy mellőzése következik.
Ezért ebben a javaslatban a terhelt javára szóló perújítási okként szeretnénk bevezetni a büntetőeljárás szabályaiba az Alkotmánybíróság által ily módon elrendelt felülvizsgálatot, mint egy rendkívüli perorvoslati lehetőséget, amelynek a jogcímét – tehát – egy másik törvény adja.
Tisztelt Országgyűlés! A felülvizsgálati eljárás bevezetése természetesen nem változtat a mai bírósági fórumrendszeren. A Legfelsőbb Bíróság a jövőben is többféle hatáskörben jár el. Egyfelől mint feljebbviteli bíróság elbírálja a megyei bíróság előtt első fokon indult ügyekben benyújtott fellebbezéseket, másrészt pedig dönt a javaslat szerint megvalósuló felülvizsgálati indítványokról és kérelmekről.
A Legfelsőbb Bíróságnak azonban, mint ahogy azt az Alkotmány is meghatározza, nem elsődleges feladata, hogy feljebbviteli fórumként járjon el, ezért mindkét törvényjavaslat szűkíti a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörét annak érdekében, hogy a Legfelsőbb Bíróság rendes bíróságkénti, másodfokú fellebbezési bíróságkénti működése kisebb mértékű legyen, és jobban eleget tudjon tenni a felülvizsgálati kérelem miatti ügyek elbírálásának.
Ennek megfelelően a polgári perrendtartást módosító javaslat néhány, idáig megyei bírósági hatáskörbe tartozó, viszonylag egyszerűbb megítélésű perfajta elbírálását a helyi bírósághoz utalja. Lényeges ebből a szempontból az a változás, amely a polgári ügyekhez hasonlóan, a gazdasági ügyszakban a helyi bíróság elé utalja – az elsőfokú, általános hatáskörű bíróság szerepének erősítéseként – a pertárgy értékének jelentős felemelésével az ügyek elbírálását. És még egy lényeges változtatás: más törvényekben foglalt intézmények minél jobb érvényesülését és a bírósági eljárások hatékonyságának szempontjait is figyelembe véve javasoljuk, hogy a munkaügyi bíróságoknak a társadalombiztosítási határozat megtámadása iránti ügyekben fennálló hatáskörét a rendes bíróságok közigazgatási ügyek szerinti elbírálásra jogosult részlegei bírálják el. Ezzel nyilvánvalóan csökken, várhatóan csökkenni fog a munkaügyi bíróságok munkaterhe, amely egyébként erőteljesen megnövekedett az új munkaügyi szabályozások alapján, amikor az önök által eldöntött módon, a döntőbizottsági eljárási fórum kiiktatásával közvetlenül a munkaügyi bírósághoz lehet fordulni mindazokban az ügyekben, ahol jogvitát kezdhet akár a munkavállaló, akár a munkáltató.
Ennek megfelelően tehát a munkaügyi bíróságoktól elkerülő hatásköri-szabály-változtatás, illetőleg a gazdasági ügyszakra is kiterjedően a pertárgy értékének jelentős felemelése miatt a helyi bíróságok hatáskörébe utalt ügyek elsőfokú elbírálásának fóruma megváltozván, a megyei bíróságok elsőfokú hatásköre, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság fellebbezési bíróságkénti eljárása lényegesen csökken.
A javaslat szerinti hatásköri változások ellenére a polgári ügyekben, természetesen a nagyobb jelentőségű és több szakmai felkészültséget igénylő, bonyolult ügyekben változatlanul a fővárosi, illetőleg a megyei bíróságok fognak ítélkezni.
(17.20)
Ami a büntetőeljárási törvénynek a célszerűségi szempontok által diktált hatásköri változtatásait illeti, néhány esetben nem láttunk indokot tovább fenntartani a megyei bíróság első fokú hatáskörét, így azt javasoljuk a tisztelt Országgyűlésnek, hogy valamennyi vagyon elleni bűncselekmény tekintetében, tehát értékhatárra tekintet nélkül a helyi bíróság járjon el, és a pénzhamisítást is olyannak ítéljük meg, amely nem igényli a megyei bíróság hatáskörét. Természetesen az illetékes bíróság ezekben az esetekben a megyei bíróság székhelyén működő bíróság, tehát a szakszerűség ilyen értelemben nézetünk szerint biztosítva van.
Mindezekkel együtt azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy mind a büntetőeljárás, mind pedig a polgári eljárás újrakodifikálásának időszerű és rendkívüli jelentőségű jogalkotási feladatát megelőzően az ezzel összhangban álló és az önök előtt álló két törvényjavaslat elfogadásával szíveskedjenek támogatni ez irányú törekvéseinket, és kérem azt is érzékelni ennek a két javaslatnak a tárgyalásánál, hogy a tisztelt Országyűlés munkája során ez az utóbbi idők legfontosabb eljárásjogi jogalkotása. Ennek megfelelően kérem a törvényjavaslatok támogatását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
