VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nem élek vissza a türelmükkel, és röviden veszek részt a vitában.
Azt hiszem, hogy mindannyiuk egyetértését feltételezem akkor, amikor azt mondom ki, hogy nehéz és nagyon kellemetlen feladat előtt állunk, az ilyen típusú feladatból egy is sok, az, hogy egy önkormányzatot alkotmánysértés miatt fel kelljen oszlatni a tisztelt Háznak.
Ebből adódik számomra az a tanulság, hogy a következtetéseinket, az általános tanulságokat, amelyek egy-egy konkrét eset mögött rejtőznek, abban meghúzódnak, vegyük számba, és én elsősorban a jogi szabályozás oldaláról, a jogi szabályozás fogyatékosságaiból adódó tanulságokról szeretnék szólni, annál inkább, mert az Országgyűlés alkotta ezt a törvényt, és a törvényalkotónak kötelessége szembenéznie azzal, hogy ez a törvény hogyan és miképpen működik.
Igaza van a belügyminiszter úrnak akkor, amikor azt mondja, hogy ez egy eset és emellett több mint 3100 önkormányzat működik Magyarországon, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy számtalan konfliktustól terhelten, amely konfliktusok részben természetes eredetűek, részben pedig a jogi szabályozás fogyatékosságaiból is keletkező konfliktusokról van szó.
(17.20)
És ezt nekünk, éppen egy jövőbeni törvényalkotás, egy törvénykorrekció szempontjait és követelményeit is figyelembe véve számba kell vennünk ez alkalommal.
Én egyetértek a Községi Önkormányzatok Szövetségének állásfoglalásával – ezekből bőven hallottunk részleteket Varga képviselőtársunk előadásában –, amikor a helyzet kialakulásáért a speciális tiszaderzsi körülmények és viszonyok mellett okolják a már többször említett jogi szabályozás fogyatékosságait is. Ezek sorában én három esetcsoportot szeretnék megemlíteni, amely azt hiszem, hogy a jövőbeni szabályozás szempontjából nem elhanyagolható az önkormányzatok belső viszonyainak rendezettsége és szabályozása érdekében.
Az első ilyen problémakör a testület és a polgármester között meglévő konfliktus, amely már nem egyedi jelenség, belügyminiszter úr, hiszen több mint száz – vagy talán már 130 – azoknak a polgármestereknek a száma, akik ezeknek a konfliktusoknak a következményeként vagy bennük rejlő okok vagy a testületben lévő okok következtében nagyon nehéz helyzetbe kerültek, nagyon sokan ezek közül fel is adták polgármesteri tevékenységüket és funkciójukat.
Különösen nehéz ez, és alkotmányjogilag is elgondolkodtató a legitimációs helyzet különböző foka, amely a tízezer lélekszám alatti településeken működő polgármesterek esetében a község egészének választásából, és egy más választási rendszerben öszszeálló képviselőtestület közötti viszony összevetéséből adódik.
És ez nemcsak kisvárosi, hanem nagyvárosi jelenség is, hozzá kell tennem azt, hogy Budapest számos kerületében, sőt a kerületek nagy részében is végigsöpört ilyen bizalmi válság, konfliktusos helyzet a polgármesterek és a testület között, és ez visszavezethető a szabályozatlanságra, illetőleg a szabályozás fogyatékosságaira.
A másik problémakör pedig, amiről már részben esett szó, az önkormányzati képviselők jogainak, illetőleg kötelezettségeinek szabályozása.
Az önkormányzati törvényben arról esik szó csupán – a 19. § (1) bekezdésében –, hogy a jogok és a kötelezettségek azonosak. De a kötelezettségekről nagyon kevés, pontosabban semmilyen más megállapítás nem esik, holott a képviseleti elv érvényesítése érdekében a képviselő tevékenységét nem láthatja el anélkül, hogy alapvető kötelességeinek ne tegyen eleget.
A harmadik nagy problémakör számomra, amely szintén általánosítható tanulságokkal szolgál a tiszaderzsi eset fényében is: a képviselők és a választók közötti kapcsolat, a képviselő-testület és a közösség, a helyi lakosság különböző szerveződései, szervezetei közötti kapcsolat, amely nem szűkülhet le egyszerűen a közmeghallgatás intézményére, amelyet az önkormányzati törvény egy évben egy alkalommal tesz kötelezővé, de ennél gyakrabban lehet, hanem itt folyamatos kapcsolatról kellene hogy szó essék és hasonlóképpen a képviselők és a választók közötti kapcsolatot is nem esetlegessé, hanem folyamatossá kellene tenni.
Vannak tapasztalataim, amelyek arra mutatnak – önkormányzatok működését vizsgálva –, hogy nagyon gyakran sajátos bezárkózottság jellemzi a képviselőtestület és a képviselők munkáját, abból a hamis vélekedésből kiindulva, hogy négy évre kitüntette őt a közösség a bizalmával és ezen túlmenően már a kapcsolatok rendszeres ápolását nem tekintik feladatuknak.
Én több más mellett ezekre az általánosítható körülményekre szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét, hangsúlyozom: azzal az igénnyel, hogy a jövőbeni jogi szabályozás szempontjából ezek iránymutatásul szolgáljanak. Köszönöm a szót, elnök úr! (Taps az MSZP soraiban.)
