VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszaderzs és a tiszaderzsi képviselő-testület országos hírnévre tett szert, ám úgy gondolom, hogy a falu lakosai nem ilyen népszerűségre vágytak. Jobban örültek volna annak, ha valamilyen más esemény kapcsán kerülnek a köztudatba, és nem az új magyar demokrácia történetében szolgálnak precedensként "tiszaderzsi eset" címen.
Tisztelt Ház! Mint a vitában már a belügyminiszter úr is említette, az 1990-ben alakult Országgyűlés először tárgyal egy önkormányzati képviselő-testület feloszlatásáról. Először kerül sor arra, hogy egy demokratikusan megválasztott testületet alkotmányellenes működése miatt megszüntessenek.
Az ügy – jogi vonatkozásai mellett – azonban lehetőséget kínál arra is, hogy az Országgyűlés a napi munkamenetből kitekintsen, és szemügyre vegye: miként él ma egy átlagos magyar község. A körülmények jobb megértése miatt úgy hiszem, nem felesleges ezt megtennünk.
Ez a kisközség – Tiszaderzs – Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részének egyik kistelepülése. Elcsépelt közhely, de igaz: az itt lakók nagyon nehéz körülmények között élnek. A napi gondok jobb megértése miatt idézem fel, hogy a faluban nincs bölcsőde, nincs fogászat, nincs gyógyszertár és mentőállomás, nincs mozi, nincs rendőrőrs, nincs vasút, iparnak még híre sincs. A mintegy 1400 lakos korösszetétele rendkívül rossz, rosszabb, mint a magyar átlag: a lakosság 30%-ban 60 éven fölüli. Az elöregedési tendencia tart, ráadásul a halálozások száma meghaladja az élve születések számát.
Ezt a folyamatot csak súlyosbítja, hogy a munkahelyek hiányában a fiatalok elvándorolnak, közép- vagy felsőoktatásuk elvégzése után nem térnek vissza Tiszaderzsre. A falu, sajnos, ahhoz a Tiszafüred–Karcag–Kunhegyes háromszöghöz tartozik, ahol kiugróan magas, 28%-os a munkanélküliek aránya. Ez az arány szintén meghaladja az országos átlagot, köszönhetően a tiszafüredi, karcagi és kunhegyesi üzemek, ipari vállalatok csődjének.
A mezőgazdaság képtelen fölszívni ezt a munkanélküli tömeget, sőt a szövetkezetek válságával csak növelni tudta az állástalanok számát. A körzet nagy lehetőségeként számon tartott kunmadarasi volt szovjet repülőtér ügye sajnos a mai napig nem mozdult el a holtpontról, köszönhetően az ellenérdekelt szervek, szervezetek tevékenységének.
Az elmondottak alapján azt hiszem, érzékelhető, milyen súlyos problémák vannak Jász–Nagykun–Szolnok megye keleti területén, értve ez alatt Tiszafüred környékét és a Nagykunságot.
A válság sújtotta terület mindenképpen fölveti annak szükségszerűségét és szükségességét, hogy a körzetre készüljön egy területfejlesztési koncepció, amely reálisan számba venné azokat a lehetőségeket, amelyek valamilyen fejlődést, kiszámíthatóbb jövőt kínálnak az itt élő embereknek. Nem kihelyezett kormányülésre van szükség, ez nem old meg semmit, a tapasztalatok ezt bizonyítják, hanem a kormányzati szándékok világos megfogalmazására.
Ha az a kormányzat célja, hogy a környék elnéptelenedjen, akkor ezt ki kell mondani – a nehezebb döntéseket is jobban elviselik az emberek, mint az általános bizonytalanságot.
Rátérve a jelenlegi helyzetre, joggal adódik a kérdés: eleve beépített volt-e az önkormányzati testületbe az a feszültség, amely az alkotmánysértő állapothoz vezetett? A helyi lakosokkal, valamint tiszaderzsi önkormányzati képviselőkkel beszélve úgy tűnik: a feszültségek, szembenállások már az alakuló ülést követően érezhetővé váltak. Tiszaderzsen példának hozták föl erre, hogy az első komolyabb vita már 1990 végén kialakult – tehát a viták nem most kezdődtek, 1992 tavaszán –, amikor a képviselő-testületnek arról kellett döntenie, milyen módon osszon szét egy 35 éven aluli fiatal házasoknak szánt lakásépítési vásárlási keretet.
(17.10)
A konfliktus után többen már ekkor kétségbe vonták, hogy a polgármester – saját hatáskörben szétosztva a pénzt – törvényesen járt-e el.
Itt hadd jegyezzem meg, hogy nem azért vált belharcok színterévé az önkormányzat, mert a választások után igazgatási, végrehajtási gyakorlat nélküli emberek kerültek a tiszaderzsi testületbe, akik nem voltak tisztában jogaikkal és kötelezettségeikkel. A kilenctagú testületbe ugyanis 5 olyan embert választottak meg, aki korábban tanácselnök, tanácselnök-helyettes, vb-tag vagy tanácstag volt. Nem állítható, hogy az igazgatási gyakorlat hiánya a polgármesternél sem állt fenn, aki ezt megelőzően a falu tanácselnök-helyettese és vb-tag volt. Kétségtelen, hogy más elvárásoknak és követelményeknek kellett 1990 után megfelelniük, de korántsem volt hátrány az előzőleg szerzett tapasztalat.
Természetesen – a konkrét példától függetlenül – nem volna haszontalan, ha valamilyen módon az önkormányzati választások után minden megválasztott képviselő polgármester kapna egy alapfokú képzést, amely a legfontosabb jogok és kötelezettségek elsajátítását szolgálná.
További kérdésként arra kell válaszolnunk, szükségszerű volt-e, hogy a konfliktusok sorozata után idáig fajuljon a helyzet. Vajon el lehetett volna-e kerülni, hogy csak a képviselőtestület feloszlatása legyen az egyetlen megoldás. Az adott helyzetben természetesen nagyon sok múlt a testüleg tagjain, és az információk szerint a probléma megoldására belülről is történt kísérlet, ami a megállapodások be nem tartása és a nagyfokú bizalmatlanság miatt akadt el.
A konfliktus feloldására kívülről is történt kísérlet, részben a köztársasági megbízottól, részben a Községi Önkormányzatok Szövetségének jószolgálati küldöttségétől. Sajnos, ezek a próbálkozások már túl későn történtek, így a probléma érdemi kezelését nem tették lehetővé. Talán, ha korábban kerül sor ezekre az egyeztetésekre, nagyobb eredménnyel lehetett volna számolni.
1992. május 15-e után, amikor a helyi választók nagyobb része tüntetésen követelte a polgármester lemondását, nemcsak a testületen belül lett kilátástalan a konfliktusok megoldása, de a falu lakossága is megosztottá vált. A július 9-i ülésen már ennek következményeként jelentette be az 5 képviselő, hogy sem a testület munkájában részt venni, sem lemondani nem fognak, és kiútnak a polgármester lemondását látják.
Mivel a Kormány – elnézést –, mivel a polgármester sem kívánt lemondani (Derültség.) az önkormányzati működés lehetetlenné vált. Elnézést. Freud ezt valószínűleg meg tudná magyarázni.
Ekkor már sem a köztársasági megbízott, sem a jószolgálati küldöttség nem tudott érdemi hatást gyakorolni a képviselőtestületre. Egyetlenegy alkalommal került még sor az érvényes testületi ülésre, szeptember 23-án, amikor a Belügyminisztérium külön kérésére a testület döntött a tanévkezdési, valamint a szociális segélyekről. Ekkor a testület 5 tagja újra kifejezte, hogy továbbra is fenntartják elhatározásukat, és a polgármester lemondásáig nem vesznek részt az üléseken.
Közbevetőleg hadd jegyezzem meg, hogy alkalomadtán nem mindig volt csillapító hatású a tömegtájékoztatás szerepe sem. Volt olyan országos napilap, amely úgy jelentetett meg Tiszaderzzsel foglalkozó cikket, hogy az újságíró nem is járt a faluban. Ez persze nem lett volna baj, ha a cikk állításai és a valóság között némi összhang van, de ez, sajnos nem minden esetben sikerült.
A tiszaderzsi ügy természetesen fölveti a jelenlegi önkormányzati törvény módosításának szükségességét is. Az elmúlt két év során a törvény számtalan hibája és hiányossága derült ki, amely elkerülhetetlenné teszi a közeljövőben történő módosítást. Ennél az esetnél például joggal vetődött föl, hogy az önkormányzati törvény nem rendelkezik a képviselő-testület üléséről való távolmaradásról, nem szól arról, milyen jogi következményei vannak a testület munkájában való részvétel megtagadásának. Erről egyébként a Községi Önkormányzatok Szövetségének jószolgálati küldöttsége is beszámolt, mint ahogy az alkotmánysértés alapján történő feloszlatás aggályairól is.
A Kormány javaslata ugyanis az önkormányzati törvény 93. §-ának (2) bekezdésére hivatkozik, amely kimondja, az Országgyűlés a Kormánynak az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után előterjesztett javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselő-testületet, amelynek működése az Alkotmánnyal ellentétes.
Itt a működőképesség alkotmányellenességén van a hangsúly, tehát tevőleges alkotmánysértésen. Ettől eltérően Tiszaderzsen működésképtelenség áll fönn, amelyet az Alkotmánybíróság véleménye a mulasztásos alkotmánysértés kategóriájába sorol.
Szerencsésebbnek tartottam volna tehát, ha a Kormány az előterjesztés elkészülte előtt figyelembe vette volna a Községi Önkormányzatok Szövetségének állásfoglalását. Ezt tette volna annál is inkább, mert maga a Belügyminisztérium kérte föl augusztus 13-án kelt levelében a szövetséget, hogy tegyen észrevételeket, javaslatokat.
Tisztelt Ház! Némileg előre gondolva föl kell tennünk a kérdést, mi történhet a felosztás után. Nyilvánvalóan új választások kiírására kerül sor, feltehetően november 29-én. Ezt követően összeül az új képviselő-testület. Ám, mi a garancia arra, hogy ez az új testület személyi összetételében különbözni fog az előzőtől. Semmi. A falu lakossága két táborra szakad, és a megismételt választások előállíthatják újra ezt a felállást, hiszen a helyiek szerint valamennyi érintett újra kívánja jelöltetni magát. És gondoljuk tovább: ismerve a Kormány 1993-ra vonatkozó költségvetési elképzeléseit, az önkormányzatok zord idők elé néznek. (Zaj és mozgás.) A személyi jövedelemadó-bevételek eddigi 50%-a helyett jövőre csak 30%-a marad az önkormányzatoknál, 70%-a kerül az állami költségvetéshez. (Zaj és közbeszólások. – Az elnök csenget.)
Elnézést, de nincsen már tv-közvetítés, úgyhogy szeretném tovább mondani a véleményemet. (Felzúdulás.)
Tehát ott tartottam…
