SZABÓ JÁNOS, DR. (MDF)
SZABÓ JÁNOS, DR. (MDF)
SZABÓ JÁNOS, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha valaki majd egyszer meg fogja írni Tiszaderzs község történetét, akkor biztosan kiemelt helyen fogja említeni ezt az 1992. esztendőt és ezt a mai napot is, amikor a Parlamentnek ki kell mondania, hogy a községi önkormányzat képviselő-testületét – Alkotmánnyal ellentétes működése miatt – feloszlatja.
Az 1990. évi önkormányzati választáson nagy lehetőséget kapott ez a község, hiszen 13 évi kényszerházassága a szomszédos Abádszalókkal megszűnt. A társközségi együttlét kedvezőtlenül hatott a település életére, hiszen a falu lakosai érdemben nem szólhattak bele azokba a döntésekbe, amelyek kedvező változásokat jelenthettek volna a község életében.
Újratermelődtek azok a hátrányok, melyek ma megjelenítői az elmaradottságnak. Tiszaderzs nagyon szegény község. Lakossága az elmúlt évtizedekben a felére csökkent. Míg 1941-ben 3300 lakosa volt a falunak, 1970-ben már alig 2000, és 1991-ben pedig alig 1600-an voltak.
Ma az 1600 lakos közül 350 fő a munkanélküli, és a lakosság több mint 50%-a a létminimum szintjén él.
Volt tehát tennivalója az új önkormányzatnak, és a falu lakossága nagy reményeket fűzött mind a polgármester, mind a képviselő-testület működését illetően. Jól ismerték őket, és rájuk szavaztak, a falu legismertebb és legtanultabb embereire, úgy mint általában mindenhol a magyarországi falvakban és városokban. Akarták a jobbat és éltek alkotmányos jogaikkal.
Vajon jól választottak-e? Aligha. Ez a képviselő-testület már kezdettől fogva, a választásokat követően is működésképtelen volt. Jogi értelemben ugyan működött eleinte, eredményesen együttműködni viszont képtelen volt. A polgármester gyakorlatilag diktatórikus módon átvette az irányítást, és egyszemélyes hatalmat gyakorolt. Ő volt az egyszemélyes közélet, a falu egyetlen orvosa, és ő ma is.
A képviselő-testület érezte, gyanította a bajt, azonban későn eszmélt, és egyébként is a polgármester úrral nem volt érdemes ujjat húzni. Gyakorlatlanságuk és járatlanságuk folytán elbizonytalanodtak, és csak akkor váltak igazán elszánttá, amikor a község lakossága szó szerint föllázadt az önkormányzat tehetetlenségével szemben.
Elkezdődött a harc a képviselő-testület többségi része és a polgármester között. Jogi és törvényességi ismeretek hiányában hibát hibára halmoztak. Törvénysértő határozatok születtek, a lakosság utcai tüntetést szervezett, a polgármester önálló népszavazást írt ki, és még lehetne sorolni azokat a szabálytalanságokat, melyek a falu mai életét, hangulatát kialakították.
A falugyűlésen – melyen volt szerencsém részt venni – lincshangulat alakult ki. Az életveszélyes fenyegetésektől lelkileg csaknem felőrlődött képviselők, a névtelen levelek írói, a feljelentéstevők sokasága és a türelmetlen és elkeseredett tiszaderzsi lakosok várják ma a Parlament döntését. Olyan képviselő-testületet akarnak, amelyik működőképes, de semmiképpen sem a mostanit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Remélhetőleg véget ér ma egy falu, egy település vesszőfutása, és új választásokra készülhet Tiszaderzs lakossága. Talán majd most, ennyi szomorú és tanulságos tapasztalattal felvértezve, bölcsen fognak választani. Kérem képviselőtársaimat, hogy mondják ki szavazataikkal a tiszaderzsi képviselő-testület feloszlatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
