KATONA KÁLMÁN (MDF)
KATONA KÁLMÁN (MDF)
KATONA KÁLMÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai beosztás szerint egy kormánypárti és egy ellenzéki, aztán megint egy kormánypárti szól a lakástörvényhez, de elő kell készítenem a hallgatóságot, hogy én most ellenzékinek érzem magam, mert ugyan egyetértek Salamon László majdnem minden gondolatával, csak a konklúzióval nem, miszerint ő azt mondja, hogy ez a törvény megjavítható módosító indítványokkal. Azt hiszem, hogy több száz módosító indítvány szavazással, esetenként bizottsági jelenléten alapuló döntésekkel nem alkotható meg.
A gazdasági bizottság, amikor megtárgyalta ennek a törvénynek az általános vitára való alkalmasságát, akkor általános vitára alkalmatlannak minősítette. Sajnálatos, hogy más bizottságok – különösképpen a szociális bizottság – nem érezte át ennek a jelentőségét.
Az igaz, hogy ha csupán egy bérletről szóló törvénynek tekintem, akkor talán megfelel az elvárásoknak, de mi nem ezt a törvényt vártuk. Megpróbálom röviden összefoglalni észrevételeimet.
Határozott véleményem, hogy ez a tervezet annak a beismerése, hogy egy átfogó lakáskoncepciót nem sikerült a mai napig létrehoznia Kormányunknak, s ezért beterjesztette ezt a részmegoldást. Ez csak elodáz olyan fontos kérdéseket, amelyek elodázása nem tehető meg. Mint Terézváros országgyűlési képviselője, tapasztalatból állítom, hogy a lakáskérdést csak aktív kormányzati és önkormányzati részvétellel lehet megoldani.
Ez a tervezet nem így gondolkodik, amikor szinte mindent az önkormányzatokhoz telepít. Helytelen az a felfogás, hogy "tiéd a vagyon, tiéd a kötelesség". A kérdés nem ilyen egyszerű. A lakásállománnyal együtt ugyanis nagyon jelentős adósságelmaradás, felújítási elmaradás is járul. 2-300 milliárdos adósságra becsülik. A lakásgazdálkodás, a lakásvagyon védelme, a szociális gondoskodás, a lakáshoz jutás támogatása, az önkormányzati lakások megvásárlásának feltételei és a lakásbérlet témaköre külön-külön nem kezelhető. Kell ez a lakásbérletről szóló törvény, de csak egy átfogó nemzeti lakáspolitika részeként.
Néhány alapkérdést említenék csak meg. El kellene döntenünk, hogy a privatizációt tekintjük-e a lakáskérdés domináns elemének, és nem bánjuk, hogy a lakbéremeléstől való félelem olyanokat is vásárlásra kényszerít, akiknek anyagi tehetsége ezt nem indokolná, akik valósággal belemenekülnek a privatizációba. Mielőtt bárki azt válaszolná, hogy jó buli 15-20-30%-ért lakásokhoz jutni, annak szeretném elmondani, hogy a jó lakásokat már régen privatizálták, mostanra a gyengébb minőségű, többnyire elhanyagolt házak lakásai maradtak.
Tisztázandó, hogyan lehet a jelenlegi lakásöszszetételt egy drasztikus privatizációval jó irányba terelni. Ezt el kéne döntenünk, mielőtt lakásügyben általában döntenénk. Bízhatjuk-e a lakbérek kérdését teljes egészében az önkormányzatokra, vagy szükségesnek látjuk a parlamenti beavatkozást? Legalább az alapvető szabályok tekintetében. Én azt vallom, hogy a Parlament nem bújhat ki a felelősség alól. Olyan törvényt kell hoznunk, amely biztosítja az országosan egységes lakbér-kialakítást, de nem csorbítja az önkormányzatok szabadságát. Nem tartanám szerencsésnek, ha önkormányzatonként más-más szempontrendszert alkalmaznának a lakbérek és a privatizáció kérdésében.
Mindenhol olyan rendszerre van szükség, ahol nem a lakást, hanem a lakót támogatják, támogatjuk. És itt van a legfőbb gondom, ugyanis a szociális törvényben erről nincs kellő súllyal szó. Ezért van igazuk azoknak, akik azt mondják velem együtt, hogy a szociális törvény nélkül ez a törvénytervezet nem kezelhető.
Fontos, mindenképpen ebben a törvényben rendezendő, vagy ebben a témakörben rendezendő kérdésnek tartom a kvázi tulajdonjog kérdését. Mit értek ezalatt? Aki járt már Terézváros lerobbant házaiban, időnként elcsodálkozik, amikor az omladozó lépcsőházba belép, némelyik szépen rendben tartott lakásba. Sok rendbeszedett lakás található ezekben a jobb sorsra érdemes házakban. Ezek a lakások hasonlóak lennének a házakhoz, ha a bérlők arra vártak volna, hogy a bérbeadó tegyen valamit. De ők nem vártak. Ezt a munkát, ezt a gondoskodást és ezt a költséget valahol el kell ismerni, ezt nevezem én kvázi tulajdonjognak.
Véleményem szerint az önkormányzati bérlakások lakóitól, ha megvásárolják ezt a lakást, aminek bérlői és évek óta karbantartói, ne lehessen több pénzt kérni, mint a lakás forgalmi értékének a felét. Pontosabban: ismerjék el a bérlőt 50%-ban tulajdonosnak. Ezt is törvénybe kéne foglalnunk.
Ki kell térnem a funkcióváltás veszélyeire, amellyel szintén nem foglalkozik ez a tervezet. A nemzet lakásállományának védelme mindnyájunk felelőssége. Miközben sokak számára elérhetetlen álom egy önálló lakás, pénzes vállalkozók sorra szerzik meg a belső területek lakásait, és alakítják át irodákká. Megspórolják ezzel a beruházás költségeinek egy részét, s egyúttal értékes lakásokat vesznek ki a nemzeti vagyont képező lakásállományból. Úgy gondolom, hogy aki lakást szüntet meg, és azt gazdasági célra használja fel, fizessen be a lakásalapba. Igen ám, de nincs a törvényben lakásalap. Ez is hiányzik. Többen említették, mindenképpen vissza kell tenni.
Persze megint lehet azt mondani, hogy ez nem lakásbérlet kérdése. És igaza van. Tehát ez az én problémám. Nem jól van így, nem lehet egymással összefüggő kérdéseket mesterségesen szétválasztani. Ez is azt bizonyítja, hogy önmagában ezt a törvénytervezetet nem szabadna tárgyalnunk.
A benyújtott módosítóindítvány-tömeg, azt hiszem, alátámasztja érvelésemet. Az indítványok jelentős része nem kizárólag a lakásbérletre vonatkozik, mert senki nem tudja elválasztani magában a lakáskérdést csak egy bérlet kérdésére olyan helyzetben, amikor valódi piac még nagyon-nagyon messze van. Kicsit úgy érzem, hogy ez a törvény a versenytörvényünkhöz hasonlít, amelyet rögtön induló Parlamentünk meghozott, és a hozzá való piac csak nagyon lassan alakul ki. Ezért igazán nehezen használható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az lenne a javaslatom, hogy miután a nagyszámú módosító indítvány kifejezi az országgyűlési képviselők gondolatait, elképzeléseit a lakástörvénnyel kapcsolatban, az lenne a Kormány részéről egy okos gondolat, ha ezeket az indítványokat kielemezné, és egy, a jelenleginél lényegesen jobb és a lakáskérdést felölelő törvénytervezetet vagy törvénytervezet-csomagot, több törvényt terjesztene a Parlament elé.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
