BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem azzal az igénnyel, hogy részletesen reflektáljak az elhangzott képviselői hozzászólásokra, de valahogy az a benyomásom támadt, hogy többen nem olvasták vagy túl régen olvasták a törvénytervezetet, és így olyan kifogások érik ezt az előterjesztést, amely kifogások nem ezt az előterjesztést illetik.
Nagyon világos ennek a címe is, úgy hiszem, hogy abból lehet következtetni, hogy mit céloztunk ezzel a tervezettel, továbbá nem értem annak ismételt felvetését, hogy az önkormányzati bérlakásszektor sorsát miért nem lehet elkülönülten szabályozni.
(18.50)
Tehát a "miért"-re én még érveket nem hallottam. Úgy hiszem, hogy figyelembe kell venni egy nagyon lényeges tényezőt. A hozzászólásokban rendszeres és visszatérő jelenség, hogy önkormányzati bérlakásokról van szó, majd az érvelés átcsap a lakáskérdésre, ami nem azonos.
Tisztelt Ház! Ebben az országban maximum kétmillió ember él önkormányzati bérlakásban, ami annyit jelent, hogy nyolc és félmillió nem önkormányzati bérlakásban lakik. És ennek a 8,5 milliónak is vannak sajátos érdekei. Tehát aki szociálpolitikáról beszél, az 10,5 millióban gondolkozzon a lakásokkal kapcsolatban is. Ezt nagyon megfontolandónak tartom az elkövetkezendő időkben, és úgy tudom, most elég sok idő lesz gondolkodni a javaslatokon, továbbá az eredeti előterjesztésen, hiszen a részletes vita hoszszabb időre elnapolódik.
A másik, amire utalni szeretnék: visszatérő motívum az önkormányzatok iránti abszolút bizalmatlanság. Most egyfelől számtalan érvelés hangzik el: a Kormány túlszabályoz, beavatkozik, korlátozza az önkormányzatokat. Jön egy ellenpélda, abban a pillanatban felmerül az igény: a Kormány avatkozzon be, korlátozza – vajon minek lehet ezt tulajdonítani? Az önkormányzatok megmérettetése tükröződik itt a javaslatokban. Én felhívom a tisztelt Ház és a képviselő urak figyelmét, hogy ezen is gondolkodjanak el: milyen mértékig lehet életviszonyok szabályozását önkormányzatokra bízni, és akkor az egyforma érveléssel legyen helyeselve vagy akadályozva, vagy gátolva, és ne attól függően, hogy éppen milyen javaslatot terjeszt elő a Kormány.
Nem kívánok a továbbiakban foglalkozni az elhangzott javaslatokkal, bízom benne, hogy a későbbiek során erre még lesz módom. Köszönöm. (Taps.)
