MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Urak! Az 1960-as években még mezőgazdasági technikumok mint szakközépiskolák rendelkeztek 1500-2000 kat. hold nagyságrendű tangazdaságokkal. Ezen gazdaságok teljes mértékben fel voltak szerelve a gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel, épületekkel és állatállománnyal. A tangazdaságokat a 60-as évek végén, a 70-es évek elején az állami gazdaságokhoz csatolták azzal a feltevéssel, hogy ilyen formán oldják meg a tantervi oktatási feladatokat is. Az élet azóta bebizonyította, hogy nyereségcentrikusan gazdálkodni és oktatni, munkafogásokat begyakoroltatni még az állam anyagi támogatásának biztosítása mellett sem lehetséges.
Az állami gazdaságok, melyek tanüzemenként is működtek, teherként élték meg a diákokkal való foglalkozás minden gondját. A gyakorlati oktatás így szemlélődő jelenlétté változott.
A Földművelésügyi Minisztérium elkészítette előterjesztését az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa számára az új tanüzemek kialakításának szempontjai szerint. Az FM által leírtak minden igényt kielégítenek, pusztán az a hibájuk, hogy az intézményekhez juttatott földterület mellett sem épületet, sem gépet, sem tőkét nem javasolnak az intézményeknek átadni. A puszta földterület biztosítása az azokon való gazdálkodást épületek és gépek hiányában lehetetlenné teszi. Az FM által kitűzött célok így nem kerülhetnek megvalósításra.
A tavaszi FM miniszteri értekezlet a tangazdaságok kialakításának koncepcióját tárgyalva nem foglalkozott a földterületekhez épület- és eszközállomány rendelésével. Érthetetlen ez az álláspont. Ezért kérdezem miniszter urakat, mégis hogyan képzelték el ezen tangazdaságok működését eszközök és gépek biztosítása nélkül. Egy intézménynek legalább 200-300 tanuló oktatási gyakorlatát kell megoldani akkor, amikor Magyarországon nem követhető az a nyugat-európai gyakorlat, hogy a gyakorlati oktatás döntő többsége magántermelőknél történjen meg, csupán azért, mert nincsenek ilyen kialakult, modell értékű magángazdaságok.
Közben folyik az állami gazdaságok privatizációja abból a célból, hogy az állami gazdaságok fellelhető hiteltartozásaikat a feleslegessé vált épület- és gépvagyon értékesítéséből törlesszék. Nem elfogadható az az FM miniszteri megközelítés, hogy a gazdaságok, az iskolákat működtető önkormányzat, valamint az intézetek állapodjanak meg a jelzett gazdasági épületek, gépek és berendezések oktatási célra történő átadásában és átvételében, ugyanis az érintettek között teljes és feloldhatatlan érdekellentét létezik.
Az FM szerint a tanüzemek kialakítása a termőterületek 0,21%-át jelenti. Ha elfogadjuk azt a reális kérést, hogy a jövőbeni tangazdaságok, a jövőbeni tanüzemek az egy hektárra eső gép- és épületértéket kapják meg, s így biztosítva lenne a földterület működtetése, az átadásra kerülő vagyon is hasonló nagyságrendet jelentene.
Kérdezem miniszter urakat, hogy a fentiekben jelzett vagyonérték – mint privatizációs bevétel – hol hasznosítható jobban: az állami gazdaságok hiteltörlesztésekor, vagy sokkal inkább szolgálná úgy az oktatást, mint a mezőgazdasági szerkezet váltásának elősegítését a komplettre tervezett jövőbeni mezőgazdasági modellként működő tangazdaságok kialakításával.
Úgy hisszük, hogy a jelenlegi időszak az utolsó lehetőség arra, hogy a fentiek szerint kerüljenek kialakításra a jövő mezőgazdasági szakképzésének feltételei. Egyik érdek sem lehet előbbre való, mint az oktatás feltételei megteremtésének érdeke. Hiszen ha ez ma rosszul kerül kialakításra, a jövő mezőgazdasági szakemberének képzését lehetetlenítik el. Ha valahol, itt nem érvényesülhetnek sem az állam bevételeinek szempontjai, sem szűkebb állami gazdasági csoportérdekek.
Ha elfogadjuk az FM koncepcióját: miszerint sem gép, sem épület, sem tőke nem rendeződik az átadásra kerülő földterületekhez, s ezen eszközök megteremtése a szakképzési alapból vagy egyéb segélyezésből történjen, úgy több tíz év szükségeltetik a komplettírozás megteremtéséhez. Kérdezem miniszter urakat, hogy ennek hiányában a közeljövőben hogyan képzelték el egy-egy intézmény 200-300 tanulójának gyakorlati oktatását, az oktatásokon a tanulók egészségügyi, higiéniai szükségleteinek kielégítését megfelelő épületek biztosítása nélkül. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Fél perc, elnök úr. Elnézést kérek. Az önkormányzatok vagy nem állnak hivatásuk magaslatán, vagy nem értik a lényeget. Nem segítik az induló tangazdaságokat, hanem saját részérdekeiket rendelik alá a finanszírozás kérdéseinek. A szakközépiskolák igazgatói kiszolgáltatott helyzetben vannak. Állásukat kockáztatják, ha túl erélyesen lépnek fel az iskola érdekének képviseletében, de a tantervi feladatokat nekik kell elvégezni.
Miniszter úr! Mikor kerülnek a mezőgazdasági szakközépiskolák a régi, bevált módszer szerint… (Az elnök ismét megkocogtatja a poharát.) újra az FM kezelésébe?
