MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Elnök Úr, köszönöm a szót! Hogyha biztos lennék afelől, hogy a kormánytöbbség támogatja ezt az országgyűlési javaslatot, akkor nem szólnék hozzá, mivel azt gondolom, hogy drága az időnk, de mivel ebben kételkedem, illetve vannak kétségeim, ezért néhány érvet szeretnék arra felsorakoztatni, hogy a Tellér-féle országgyűlési határozat miért rendkívül fontos és miért rendkívül sürgető.
Elöljáróban hadd jelentsem be, hogy frakciónk támogatja ezen országgyűlési javaslat elfogadását és a kormányzat foglalkoztatáspolitikai koncepciójának beterjesztését. Három olyan indokot mondanék, ami a munkanélküliség kapcsán ezt a foglalkoztatáspolitikai koncepciót igenis indokolja.
Az első az, hogy a munkanélküliség olyan mértékűre emelkedett és oly fontos súlyú problémává vált a magyar gazdaság szempontjából, gondolok itt elsősorban most a 600 ezret meghaladó munkanélküliek számára, a jövő évben várhatóan az egymilliót is elérő munkanélküliségre, ami már újfajta megközelítéseket és sokkal koncentráltabb figyelmet érdemel.
Ezt a kérdést nem akarom jobban ragozni, mindenki, aki ebben az országban jár – az egyéni, körzeti képviselők és mások is – tisztában vannak ezen problémakör súlyosságával, különösen, ha kelet-magyarországi térségbe látogatnak.
A második nagyon fontos dolog: A munkanélküliség érdemi kezelésére átfogó kormányzati koncepció lenne szükséges. Eddig a Munkaügyi Minisztérium jórészben egy végrehajtói szerepkörben volt, és nagyon kevés forrással ellátva nem tudta betölteni azt a funkcióját, amely az aktív foglalkoztatáspolitikában tudott volna minőségileg újat nyújtani és tudott volna olyan lépéseket tenni, amelyek a munkanélküliség legalábbis… ha nem is csökkentésében, de a növekedés lényeges lassításában eredményeket tudtak volna elérni.
Azt is el kell mondani, és ez nagyon jól látszott a konkrét beterjesztéseken, a kormányzati anyagon, hogy a Munkaügyi Minisztérium bizonyos szempontból a periférián volt a döntéshozatal során, a pénzügyi, költségvetési szempontok jónéhány esetben alapvetően überelték, felülbírálták a munkanélküliség és az ahhoz kapcsolódó problémák szempontjait, és ezért tényleg borzasztó fontosságú lenne a költségvetésnek és az egész gazdaságpolitikának a foglalkoztatáspolitikai oldalról történő átgondolása.
Ha most csak az aktív eszközre gondolunk, akkor gondolni kell például arra, hogy a területfejlesztési és munkahely-teremtési támogatás, ami a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnál volt elhelyezve, jórészt benne van a nevében is, munkahely-teremtési célokat szolgál. Ezért az együttműködés sokkal nagyobb mértékben kívánatos lenne, mint a jelenlegi koncepcióból tükröződik.
A földművelésügyi miniszteri és az ipari és kereskedelmi miniszteri tárcának pedig a problémák output oldaláról – tehát azon ágazatokban, ahol ezek a problémák megjelennek –, a kezelési oldaláról kellene sokkal aktívabb kapcsolatot teremtenie, a szociális minisztériumnál pedig a szociális és szegénységi problémák oldaláról kellene sokkal szorosabb együttműködést a kormányon belül látnunk.
A harmadik olyan dolog, amely indokolja a koncepció előterjesztését, az, hogy a munkanélküliségnek nemcsak az általános tényezője rendkívül komoly probléma, hanem vannak nagyon komoly, akut válsággócai, válságproblémái, ami a munkanélküliségen belül még sajátosságot ad az egész kérdéskörnek. Ilyen az ifjúsági munkanélküliség, a rendkívül megnövekedett fiatal munkanélküli nemzedék sok esetben teljesen kilátástalan helyzete és ezeknek az egyre növekvő száma, de exponenciálisan nő ez a tábor.
A második dolog a regionális aránytalanságok, ugyanis ha a megyéket nézzük, akkor ötszörös aránybeli különbségek vannak, ha egyes kisebb régiókat, akkor tízszeres eltérések is vannak.
A harmadik pedig a tartós munkanélküliség problémája, ugyanis 255 nap a legutóbbi statisztikai adatok szerint a munkanélküliség átlagos hosszúsága jelenleg hazánkban, tehát ehhez a kérdéshez mindenképp viszonyulnunk kell.
Az egész törvényhozás kapcsán hadd mondjam el azt, hogy az Országgyűlésnek meggyőződésem szerint igenis rugalmasan kell az ország gazdasági válságjelenségeihez, gazdasági problémáihoz visszanyúlnia, és ez azt jelenti ebben a kérdésben, hogy a foglalkoztatáspolitikai koncepciót minél hamarabb és minél sürgősebben megtárgyaljuk, hiszen ennek a súlya rendkívüli mértékben sürgeti ezt a tárgyalást.
A jövő évi költségvetés – és nemcsak a költségvetés, hanem a Vagyonpolitikai Irányelvek – befolyásolása szempontjából elkerülhetetlen lenne most, minél hamarabb, lehetőleg december l-jéig a beterjesztés, és december első napjaiban ennek a dolognak a megvitatása, hogy érdemben tudjuk még befolyásolni az eseményeket.
(17.20)
Hiszen látni kell azt, hogy a jövő évben már hiába kapunk esetleg tavasszal egy alaposabb szakmai tájékoztatást, a jövő évben eldöntött '94-es költségvetés és '94-es Vagyonpolitikai Irányelvekben bizony sokkal erőteljesebben fognak szerepet játszani a politikai és kampányszempontok, amire én most nem akarok részletesebben kitérni.
Azt gondolom – és nagyon remélem –, a Kormánynak van foglalkoztatáspolitikája, ilyen koncepció elkészítése azért nem igényel számára olyan mértékű nóvumot és olyan mértékű új munkát, hogy ezt egy-két héten belül ne tudná olyan szintre rendezni, ami az országgyűlési tárgyalhatóság szempontjából már egy elfogadható színvonalat jelentene.
Úgy tudom egyébként, hogy a minisztérium munkatársai már lelkesen dolgoznak is az anyagon, úgyhogy én nagyon bízom benne, hogy az Országgyűlés többsége is a probléma elől nem megfutamodik, hanem egyértelműen szembenéz vele, és próbálja ezen szempontokat, amelyeket a válságjelenségek kapcsán elmondtam, érvényesíteni a jövő évi gazdaságpolitika kialakításánál. Köszönöm képviselőtársaim figyelmét. (Taps.)
