BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! 7905-ös szám alatt nyújtottunk be a frakció nevében komplex, egymással összefüggő elemeket tartalmazó módosítóindítvány-csomagot, amelyek természetesen szorosan kötődnek az előbb lefolytatott adótörvényviták módosítási indítványaihoz is. Ennek a módosítócsomagnak a gerincét voltaképpen a következő tényezők alkották. A kétkulcsos áfa elkerülése, illetve más rendszerű bevezetése, a lakásépítés általános forgalmi adó visszatérítésének megőrzése, a forrásadó megszüntetése, az önkormányzatoknál a személyi jövedelemadó 50-50%-os részesedésének megőrzése. Ennek fejében anélkül, hogy a költségvetés egyensúlyi pozíciói romlanának, a kiadások csökkentése, néhány ponton a még meglévő bevételi tartalékok feltárása.
Koncepcionálisan a csomagnak voltaképpen három célkitűzése volt. Az egyik, hogy csökkentse az államháztartás redisztribuciós szerepét, tehát kevesebb jövedelmet vonjon el a gazdaságból, kevesebbet csoportosítson át, járuljon hozzá legalább minimális mértékben a recessziós hatások mérsékléséhez, és gyorsított ütemben csökkentse az inflációs nyomást anélkül, hogy tovább erősítené vagy növelné a szociális feszültségeket. Ez összesen több mint 77 milliárd forintos előirányzatot mozgatott volna meg úgy, hogy a költségvetés főösszegeinek csökkentésével a költségvetés egyensúlyi pozícióját nem érintette volna.
Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy ennek a csomagnak az egymással összefüggő elemeit megőrizni csak akkor lehet, hogyha az alapvető vonalvezetést elfogadja a Kormány vagy a Parlament. Ez nyilvánvalóan nem történt meg, így mindazok az elemek, amelyek az ÉT-én kötött megállapodás alapján más megoldásokat tartalmaznak, kétkulcsos áfá-ra, személyi jövedelemadóra, lakásépítés általános forgalmi adójának visszatérítésére, illetve a kompenzációs elemekre, azok kiesnek a csomagunkból.
Nem terhelem a tisztelt Házat azzal, hogy felsoroljam a több tíz pontból álló módosító indítványt érintő kieső elemeket. Ezeket a költségvetési bizottságban értelemszerűen visszavontuk. Ezekről most nem kívánok szólni. Mindössze azokra az elemekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyekben az ÉT-n kötött megállapodás és az általunk benyújtott kiadáscsökkentést szolgáló előirányzatok és módosító indítványok közel esnek egymáshoz. Itt minden esetben erősítettük a kormányzati, illetve koalíciós szándékokat. Ott, ahol ezek eltérnek egymástól, ott fenntartjuk módosító indítványainkat.
Közülük három dologról szeretnék, tisztelt Ház, beszélni. Az egyik az úgynevezett központi és területi igazgatási szervek előirányzatainak csökkentése. A kormányzat elmozdult a holtpontról, és azért, hogy ellensúlyokat teremtsen az elfogadott kompenzációs szükségletekhez, néhány ponton csökkenteni szándékozik az eredetileg tervezett előirányzatokat.
Emlékeztetném a tisztelt Házat arra a vitára, amely nem olyan régen zajlott le a Házban az 1992. úgynevezett igazgatási megtakarítások ürügyén, ahol a kormányzat másfél milliárd forint erejéig nyújtott be törvénymódosító indítványt, javaslatot, és ezt a Parlament elfogadta. Akkor az hangzott el, hogy azért nem lehet nagyobb mértékben lényegesebb lépéseket tenni az igazgatás racionalizálása terén, mert készül a kormányzati és területi igazgatás felülvizsgálati koncepciója, reformkoncepciója, és ennek elkészülte után nyilvánvalóan lesz mód arra, hogy a jelenleg megmerevedett struktúrán változtatni lehessen.
Azt gondolom, ha komolyan vesszük, és nincs okunk arra, hogy kételkedjünk ebben az akkori kormányzati ígéretben, akkor ennek az a következménye, hogy 1993-ra nem lenne célszerű olyan növeléseket végrehajtani, amelyek még nem épülnek erre az el nem készült koncepcióra. Ha ezt megteszi az Országgyűlés, ha ezt megteszi a Parlament, valószínűleg még nehezebb dolog lesz egy elkészült koncepció alapján majd felülvizsgálni, és netántán visszavonni azokat a lépéseket, intézményi, minisztériumi és egyéb fejlesztési lépéseket, amelyek 1993-ra a költségvetés előirányzatai között szerepelnek. Ezért nem egyszerűen megtakarítási szempontokból, hanem azért, hogy később ne kelljen még nehezebb visszalépésekre vállalkozni és ezért konfliktusokat vállalni, azt ajánlottuk, hogy az úgynevezett szintrehozásos kötelezettségen kívül, ami az 1992-es bérfejlesztés jövő évi hatását, a megkezdett felújítások és beruházások jövő évi hatását jelenti, ne növekedjenek '93-ban a központi és területi igazgatási szervek kiadásai, hanem maradjanak 1992-es szinten. Néhány ponton ez megvalósul most az ÉT-csomag alapján, de az esetek túlnyomó többségében természetesen nem. Nem kis pénzekről van szó, tisztelt Ház, ez több, mint 16 milliárd forintos növekedést jelent 1993-ban. Csak ütköztetni szeretném azokkal a Kormány által is elfogadott és itt néhány bizottság, illetve néhány képviselőtársunk által már kétségessé tett, de legalábbis vitatott költségcsökkentési javaslatokkal, amelyek az egészségügyben, a szociálpolitikában, az önkormányzatok terén az ÉT-megállapodás alapján a kormányzati javaslatban szerepelnek.
Azt hiszem, kevésbé kellene nagyvonalúan bánni a központi és területi igazgatás költségvetési előirányzataival, és kissé talán több megértést kellene tanúsítanunk az alapvető szükségleteket finanszírozó előirányzatok megőrzése terén.
Döbbenetes tapasztalataink is voltak, tisztelt Ház. Közülük kettőt említenék meg. A Belügyminisztériumon belül, a fejezeten belül a rendőrség dologi előirányzatainak növekedése a tervek szerint 3,6 milliárdos '92-ről '93-ra. A költségvetési bizottság ülésén a Belügyminisztérium helyettes államtitkára a 3,6 milliárdból 1,6 milliárd forintra tudott magyarázatot adni. Itt a háttérben egy központi és országos információs rendszer kidolgozása, illetve a rendőrség technikai feltételeinek javítása szerepel: gépkocsibeszerzés és egyebek. Ez teljesen rendjén van. Kétmilliárd forintra nem volt a helyettes államtitkárnak érve. Valami olyasmit mondott, hogy valószínűleg a benzinár-emelkedést kell fedezni a rendőrségnek. Komolytalan volt a vita, tisztelt Ház, miként a javaslat is nyilvánvalóan komolytalan.
Szóba nem jön természetesen, hogyha az utcán lévő rendőröket kell jobban felszerelni meg megerősíteni, hogy ezt bárki kifogásolná. De anélkül, hogy bárki tudná, hogy mire fognak többet elkölteni 2 milliárddal '93-ban, mint költöttek '92-ben, ez egyszerűen elfogadhatatlan.
Arról a tájékozatlanságról már nem beszélek, ahogy a Belügyminisztérium az összes többi előirányzat növekedésének vitájában a jelen lévő és a területet felügyelő államtitkár-helyettes szerepelt. Egyetlen igazán elfogadható magyarázatot nem volt képes adni.
Hasonló volt a helyzet a honvédelmi minisztériumi kiadások esetében, itt csak annyit mondanék, egyetértés volt abban, hogy a honvédelem pozícióinak rontását nem szabad a költségvetési előirányzatok csökkentésével kiprovokálni, de miután függőben van két nagy ügy – ez a bizonyos nullszaldómegoldás a volt Szovjetunióval szembeni követeléseink, illetve a volt NDK alkatrészszállításainak ügyében – teljesen indokolatlan lenne most azt a növekményt a költségvetésbe beépíteni, amely 1992-höz képest szerepelt ezen a területen. Megdöbbentőnek ítéltük, hogy a kiadási előirányzatok csökkentését az ÉT-megállapodásban rögzített kötelezettségek részbeni fedezetére kiterjeszti a Kormány azokra a beruházást ösztönző alapokra is vagy alapra is, amelyeknek voltaképpen az lenne a szerepe, hogy generálják állami hozzájárulással a rendkívül mélyponton lévő állami beruházásokat.
Nem értjük, hogy miért kellene egymilliárddal csökkenteni a befektetésösztönzési alapot akkor, amikor az előbb elmondott területeken ilyen nagyvonalúan több milliárd előirányzati többlet kint van.
Ezek azok az okok, ami miatt egész egyszerűen nem kaptunk meggyőző érveket arra nézve, hogy az oszthatatlan állami kiadások, az állami működési rezsi és mindenekelőtt az igazgatási, a hatalmi, a védelmi és a belügyi kiadások növekedését ne lehetne 1993-ban csökkenteni. Miután teljesen nyilvánvaló, hogy mi lesz a szavazás végeredménye, azért hívtam fel a részletes vitában kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, gondolják végig, szabad-e az egyik oldalon ilyen nagyvonalúan bánni egy nagyon kritikus helyzetben lévő költségvetés esetén a kiadási előirányzatokkal, a másik esetben pedig az alapvető szükségletekkel szemben is rendkívül rigorózusan fellépni.
Azokat a pontokat, ahol ily módon módosító indítványainkkal szemben nem voltak igazi érvek, fenntartjuk, a többit pedig – ahogy ezt az összesített jelentésből is látni fogják – visszavontuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(12.00)
