SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Koncentrálva a kérdésekre, az első és második kérdésre összefoglalóan adom meg a választ, és a harmadikra külön.
Az 1992. évi V. törvény az ártörvényt a távhőszolgáltatás vonatkozásában módosította, és 1992. február 25-től a lakossági távhő- és távmelegvíz-szolgáltatás hatósági árának megállapítójaként a települési önkormányzat képviselő-testületét jelölte meg. Ez azt jelenti, hogy ettől az időponttól az ipari és kereskedelmi miniszter ármegállapító jogköre a lakossági távhőszolgáltatás felett megszűnt, azt a helyi önkormányzat képviselő-testülete vette át. A képviselő úr által hivatkozott 29/1991. (X. 1.) IKM-rendelet az érintett önkormányzatok egybehangzó kérésének megfelelően pillanatnyilag még nem került hatályon kívül helyezésre, de csak azért, hogy ne legyen jogilag szabályozatlan állapot, annak módosítása azonban hatáskör hiányában már nem lehetséges. A rendelet egy-egy településre csak addig van érvényben, amíg a helyi önkormányzat képviselő-testülete nem hoz helyette saját rendeletet. Mindezek következtében a képviselő úr által szorgalmazott módosítások már nem az ipari és kereskedelmi miniszter, hanem az érintett települési önkormányzat képviselő-testületének kompetenciájába tartoznak.
Szakmai megjegyzésként szeretném hozzáfűzni, hogy a melegvízhődíj feltételezett átalányár vízmennyiségéhez kötése csak számítási segédeszköz volt, a tüzelőanyag-költségeket az összes alapterülethez tartozó vízköbméterek összegével osztották, így képezték az egységárat, majd ezt egy-egy lakásra vonatkozóan a lakáshoz rendelt vízköbméterrel szorozták.
(14.40)
Mint azt képviselő úr is fölveti, ettől eltérő vetítési alap is lehetséges – amit egyébként a hivatkozott rendelet 5.§-ának (2) bekezdése már korábban is megengedett.
A harmadik kérdésre vonatkozóan: a tárca olyan energiaracionalizálási programokat tud támogatni, amelyek megvalósítása egyértelműen, mérhető módon energiahordozó-megtakarítást eredményez, csökkentve ezáltal a nemzetgazdaság energiaimportját és a környezetbe emittált káros szennyező anyagok menynyiségét.
A támogatásra pályázati úton, kedvezményes kamatozású hitel formájában van mód – a kamat a jegybanki alapkamat 75%-a –, az úgynevezett német szénsegély egy részéből származó pénzügyi forrásból. Egy független szakmai zsűri tételesen dönt minden pályázatról, és megítéli a támogatást, ha a benyújtott pályázat eleget tesz a minimumként előírt műszaki, pénzügyi és gazdaságossági pályázati kritériumoknak.
Kedvezményes hitelt azok a projektek kaphatnak, amelyek abszolút energiamegtakarítás révén biztosítják például az energiaigények és a fajlagos energiafelhasználás csökkentését, az energiatakarékos, korszerű technológiák alkalmazását, a hulladékhő és a melléktermékek energetikai célú felhasználását, a bioenergia, a nap-, a szél- és a geotermikus energiaforrások kiaknázását, a távfűtéses lakások hő- és melegvíz-felhasználásának szabályozását, mértékét és ezáltal ezen objektumok energiafogyasztásának mérséklését, a kül- és beltéri világítások korszerűsítését, továbbá az energiatakarékos berendezések és készülékek gyártását, elterjesztését.
A pályázat nyilvános. Meghirdetésére a hivatalos közlönyökben, folyóiratokban és a napi sajtóban, múlt év augusztusától kezdődően, több alkalommal már sor került.
Kérem képviselő urat, válaszomat szíveskedjék tudomásul venni. (Taps a jobb oldalról.)
