SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciója nevében a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1993. évi költségvetésről benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban a következőket szeretném elmondani.
Frakciónk úgy ítéli meg, hogy a benyújtott törvényjavaslat általános vitára alkalmas. Mielőtt azonban az 1993-as költségvetés általános vitájában konkrétan állást foglalnék a frakció nevében, a tárgyhoz tartozónak tartom, hogy néhány gondolatban megfogalmazzam társadalombiztosítási rendszerünk jellemzőit, többek között azt, hogy e rendszernek feladata biztosítani a társadalomban 60-70 éve a szolidaritás elvén alapuló szerződés szerint a nyugdíjak kifizetését, és az egészségügyi ellátás, szolgáltatás működtetését.
Az 1929-ben létrejött társadalombiztosítás felhalmozott vagyonát 1948-ban az elmúlt rendszer államosította. A 40 év alatt a járulékok egy részéből szakszervezeti székházakat és más, nem a társadalmi szerződésben foglalt ingatlanokat létesítettek, és többek között politikai célokra is használták fel, herdálták el, a szocializmus világméretű elterjesztéséhez ebből is biztosítottak forrásokat a guruló dollárok pártmaffiózói.
Egy ilyen lemeztelenített társadalombiztosítást örököltünk, hölgyeim és uraim. Ismeretes, hogy a magyar népesség mortalitási, morbiditási paraméterei milyen kétségbeejtően rosszak. Ismeretes, hogy a lakosság létszáma egyre csökken, ezen belül az inaktív korú lakosság száma viszont növekszik, más szóval a társadalom elöregedése mutatható ki.
Az egyik oldalon az évtizedek alatt kisemmizett társadalombiztosítás, a másik oldalon pedig a negatív népességi tendenciák – amelyeket azonban, úgy hiszem, nem lehet az Antall-kormány nyakába varrni – rengetik meg a nyugdíjak értékállóságát, az egészségügy működését. Ezért – hölgyeim és uraim – csak a realitások talaján maradva lehet bírálni a társadalombiztosítás kialakult válságos helyzetét, a nyugdíjrendszer, az egészségügy elégtelenségét.
A társadalmi uniformizálódás, a homogenizáció megszűnésével a társadalombiztosítás ellátási rendszerében a biztosítási elvre tértünk át a "nekem jár" alapú, állampolgári jogú ellátási formáról, abban a reményben, hogy csak így alakulhat ki egy járulékfizetéshez igazodó nyugdíj és egy európai színvonalú egészségügyi rendszer.
Kérem önöket, hogy az elmondottakat is vegyék figyelembe a társadalombiztosítás 1993. évi költségvetésénél.
A bevételek és a kiadások alakulását jórészt meghatározó automatizmusokat véleményünk szerint elfogadható prognózisok alapján határozta meg a kormányzat. Természetesen igaza van az Állami Számvevőszéknek, hogy e prognózisok bizonytalanságot tartalmaznak, de nemigen született még biztos gazdasági prognózis sehol, főként nem egy nehéz gazdasági helyzetű országban. Úgy véljük, bármely más prognózisnak is legalább ugyanekkora bizonytalansági tényezője lenne.
Továbbá vitára alkalmasnak tartjuk a beterjesztett törvényjavaslatot abból a szempontból is, hogy a társadalombiztosítás új pénzügyi rendszerének kialakításában megteszi azokat a lépéseket, amelyek az átmenet jelenlegi fázisában lehetségesek. A korábbi határozatokkal és az államháztartási törvényben foglaltakkal összhangban megszünteti a társadalombiztosítási alap fogalmát, és elsődlegesnek a két biztosítási ág külön pénzügyi alapját – a nyugdíjbiztosítási alapot és az egészségbiztosítási alapot – tekinti, amelynek saját költségvetésük és saját tartalékvagyonuk van. E két alap a működési költségvetéssel együtt alkotja az államháztartási törvényben definiált társadalombiztosítási alrendszert.
Úgy gondoljuk, hogy a mostani törvényjavaslat az, amely az igényelt követelmény, nevezetesen a bevételek és kiadások részletesebb bemutatása tekintetében végre komolyabb lépéseket tesz. Ez nemcsak a terjedelem jelentős kibővülésében mutatkozik, sokkal inkább abban, hogy most először nyílik lehetőség például a nyugdíjkiadások érdemi bontásban történő megismerésére. A működési költségvetés bemutatása sem merül ki 6-8 számadat rögzítésével, vagy például a társadalombiztosítás által csak folyósított, más forrásból finanszírozott ellátások pontos körét is csak ebből a törvényjavaslatból lehet először megismerni.
Mindezt összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi törvényjavaslat technikai szempontból minden korábbit meghalad, és hozzátehetjük, hogy végre.
Tisztelt Országgyűlés! Talán nem tekintik ellentmondásnak, ha mindezek után azzal folytatom, hogy a Demokrata Fórum parlamenti frakciója is osztozik számos olyan aggályban, amelyet a korábban felszólalók a társadalombiztosítással kapcsolatban elmondtak. Mi is úgy látjuk, hogy nem merő ijesztgetés a társadalombiztosítás pénzügyi, finanszírozási válságáról beszélni, hiszen a népjóléti miniszter is válságkezelő költségvetésnek nevezte az expozéjában.
Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt évek bevételi– kiadási egyenlegének alakulása, a hiány szakadatlan növekedése jól mutatja a gondok súlyosbodását. A Demokrata Fórum frakciója is úgy ítéli meg, hogy ez az 1993. évre szóló törvényjavaslat nem tartalmaz olyan pénzügyi konstrukciókat, hogy azokat megismerve most már nyugodtan hátradőlhetnénk a karosszékben: no, ezt is elrendeztük.
Mindjárt hozzá kell tennem, hogy erős kételyeink vannak a tekintetben, hogy egyetlen évre szóló költségvetési törvényjavaslat erre önmagában képes lehet-e. Sokkal inkább egy hosszú távra szóló komplex program lehet erre alkalmas, s egy ilyen programot a tavalyi, 60/1991. számú országgyűlési határozat már tartalmaz is. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat sok tekintetben ezen határozatban kijelölt úton jár.
Nem látjuk viszont megnyugtatóan realizálódni a határozatban szereplő fontos elemek közül azt az állami garanciát, amelyre a társadalombiztosításnak ezekben az években különösen szüksége van. Az 1993. évi hiány rendezésére a törvényjavaslat által rögzített konstrukciót mi is egy kissé "ugrás a sötétbe" érzéssel szemléljük, még akkor is, ha állami költségvetési garancia van a háttérben.
Aggályosnak tartjuk, hogy az 1993. évi központi költségvetésről szóló törvényjavaslat szerint ugyanez a konstrukció vonatkozna már az 1992. évi társadalombiztosítási hiány rendezésére is, itt tehát nem 40, hanem több mint 70 milliárd forint deficit sorsáról van szó.
(11.20)
A fiskálispolitika finomságai iránt kevésbé érzékenyek azt sem tudják igazán megérteni, hogyha 40 milliárd a tervezett hiány, de 42 milliárd a nem társadalombiztosítási feladatot jelentő ellátásokra fordított összeg, akkor milyen alapon beszélünk a társadalombiztosítás deficitjéről, milyen alapon mutatjuk ki itt, és nem ott, ahova az valóban tartozik.
Egyébiránt teljességgel érthetetlen, hogy törvényben előírt 300 milliárd értékű, a társadalombiztosítás számára ingyenesen történő vagyonátadás körülményei még most is tisztázatlanok, a folyamat veszélyesen elhúzódik, ugyanakkor mind az idei, mind az előttünk fekvő jövő évi táradalombiztosítási költségvetés bevételei között e vagyon hozama, azaz összesen 6,8 milliárd forint szerepel. A Vagyonügynökség és az OTF tegyen eleget végre a törvényben előírt kötelezettségének.
Meg kell mondanom, hogy végső soron az állami garancia csorbulására tudjuk visszavezetni a törvényjavaslat legfájóbb pontjait is. Az egyik fájó pont, a nyugellátások tervezett jövő évi 12,3%-os emelése, ma már megoldottnak látszik az Érdekegyeztető Tanácsban történt megállapodás szerint. Ugyanis a koalíció elképzelésével is egyezően az áfa kedvezményezett kulcsának 6%-ra történő csökkentése következtében és más kedvező módosítások következtében az inflációs hatás 14-15%-ra csökken, így megvalósul a törvényben előírt kötelezettség, azaz a nettó átlagkeresetek növekedésének megfelelő mértékű lesz a nyugellátások emelése. Az 5,2 milliárd forintos forrástöbblet a tervezett társadalombiztosítási székház költségeinek csökkentésével, illetőleg a közalkalmazottak béremeléséből származó pluszjárulékokból és még más forrásokból biztosítható lesz.
A másik fájó gond pedig, hogy az egészségügyi reform kibontakozásához vajmi kevés mozgásteret enged a szigorú költségvetési keret. Pedig úgy gondoljuk, mindkét kérdéskör a pénzügyi és szakmai jelleg mellett hangsúlyozottan politikai kérdés is.
Külön kell szólnom az egészségügyi ellátásban 1993. július 1-jével tervezett változtatásokról, a reform folytatásáról, a teljesítményfinanszírozás kiterjesztéséről. Megtörténnek az első lépések a szakellátásban alkalmazható feladatfinanszírozási módok bevezetésére, valamint a normatív kórházi finanszírozásra is. A fekvőbeteg-intézményekben és a járóbeteg-szakellátásban folyik a jogi, a szakmai előkészítés, noha számtalan egyeztetés hiányzik még a finanszírozási rend végleges kialakításához. A frakció úgy ítéli meg, hogy a Népjóléti Minisztériumnak, az OTF-nek az ilyen irányú munkát fel kell gyorsítania, hiszen az alapellátás reformja kapcsán elkövetett hibák igencsak tanulságul szolgálhatnak.
A miniszter úr expozéjában az Állami Számvevőszék fenntartásaira reagálva elmondta, hogy a lemaradás ellenére a halasztást nem tartaná jónak, hiszen változatlan intézményi struktúra esetén 1993-ban nincs lehetőség a bázisfinanszírozás további folytatására. A bevezetésre kerülő változtatások részleteinek kimunkálására rendelkezésre álló idő nagyon csekély. Fontosnak tartjuk ezért az erők koncentrálását, a munkák nagyfokú felgyorsítását, és mindazon szerveknek, illetve személyeknek a tevékeny részvételét, akik e munkában segíteni tudnak, hogy a szükséges előfeltételek idejében létrejöhessenek.
E gondolatok jegyében várjuk a törvényjavaslattal kapcsolatos jobbító szándékú, konkrét javaslatokban remélhetőleg bővelkedő további parlamenti vitát és a szükséges módosító indítványokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
