SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának költségvetése igen kis tétel a Magyar Köztársaság költségvetésén belül, azt is mondhatnánk akár, hogy elenyésző fejezete az utóbbinak. Kiadásai 7 milliárd 893 millió forinttal a kiadási főösszeg 0,6%-át, bevételei 692 millió forinttal a bevételi főösszeg 0,06%-át teszik ki. Mindez nem több, mint egy sóhajtás a nagy vihar közepén. Mégis érdemes vele külön is foglalkozni, hisz jellegzetes vonásai – mint cseppben a tenger – adják vissza a nagy egészet. Ötletes trükkjei s figyelemreméltó hiányosságai, érdekességei egyaránt jellegzetes vonulatai a köztársaság költségvetésének, s ez indokolja azt a tényt is, hogy itt, az általános vitában foglalkozunk vele.
(11.30)
Először beszéljünk az alapokról. Mint köztudott – vagy mint talán páran, akik a költségvetést alaposabban átnézték, fölfedezték – az NGKM két alappal rendelkezik. Amit állítok ezzel kapcsolatban, az az, hogy a Kormány – a szó igazi és átvitt értelmében egyaránt – törvénytelen módon akar a tárca kezelésére bízni állami pénzalapokat. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy alapot létrehozni csak törvénnyel lehet, melyben meg kell határozni az alap rendeltetését, bevételi forrásait, a teljesíthető kiadások körét, valamint az alappal való rendelkezésre jogosult minisztert. Pár paragrafussal később ugyanez a törvény nyomatékosít és kijelenti, hogy 1993. január 1-jétől csak az e törvény – mármint az államháztartási törvény – szerint létrehozott alap működhet. Márpedig törvényt ez ideig sem a befektetésösztönzési alapról, sem a kereskedelemfejlesztési alapról nem hoztunk – innentől kezdve tehát beszélnünk sem lenne szabad ezekről az alapokról, hisz' azok egyszerűen nem működhetnének az államháztartási törvényben foglaltak – általunk elfogadottak – szerint.
De továbbmegyek: a kiadások köréről a beruházásfejlesztési alap esetén csak az tudható meg, hogy az 1 milliárd 790 millió forintot kíván elkölteni, s azt teljes egészében a vállalkozási szféra kapja. A tavaly elénk tett költségvetés legalább arra ügyelt, hogy a folyó évi kiadásokról részletes kimutatást tett elénk. Akkor megtudhattuk – mint tán emlékeznek arra páran a képviselőtársak közül –, hogy mennyi lett ebből az alapból – mármint a múlt évi megfelelő alapból – a Suzukira, a General Motorsra, az Orosházi Síküveggyárra – és így tovább – fordítva. Most semmit nem tudhatunk meg az ez évi költekezésről.
Az államháztartásról szóló törvény 55. §-a azt írja elő továbbá, hogy kizárólag központi költségvetésből finanszírozott alap nem hozható létre. Ennek a kritériumnak a kereskedelemfejlesztési alap eleget tesz, hisz' ott a 3,7 milliárdból csak 2,9 milliárd a költségvetési támogatás. De milyen farizeus módon vélik teljesítettnek ezt a kritériumot a törvény alkotói a másik alap, a beruházásfejlesztési alap esetében, ahol az 1 milliárd 790 millió forintból mindösszesen 90 millió forint – azaz 5% – a nem költségvetési pénz, és az is kamatból és a tárca segélycsapataként megjelenő belföldi jogi személyiségektől származik.
Összefoglalva tehát: a Kormány ezekkel az alapokkal törvénytelenség megtételére buzdít minket, miközben arra sem ügyel, hogy legalább eddigi költekezéseiről megfelelő tájékoztatót adjon.
És hozzáteszem: természetesen itt távolról sem csak az NGKM gondjaira bízott alapokról van szó, hiszen alap a költségvetés tárgyalása során majd' minden fejezetnél előfordul, viszont róla alkotott törvény annál kevésbé…
Másodszor: beszéljünk valamit a bevételek alultervezettségéről, ami szintén egy jellegzetes vonása a költségvetésnek. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának központi igazgatása 1991-ben 298,8 millió forint saját bevételhez jutott. Egy ilyen alapvetően bázisszemléletű országban az ember azt hihetné, hogy erre építve került meghatározásra aztán ez évi bevétele is. De nem: az 0,9 millióra lett tervezve, s hogy mindez az idén 110,9 millió lesz várhatóan, az most már nyilván senkit sem lep meg. De az, hogy ezek után a '93-as ismét 0,9 millió forint bevételre lett tervezve, már annál meglepőbb.
A cím bontásáról is hasonlók mondhatók el, hisz' például az intézmények egyéb bevételei és kamatbevételei tavaly 48 millió forintot, ez évben várhatóan 41 millió forintot jelentenek, miközben '93-ra semmi sincs előirányozva. Ugyanúgy, ahogy a pénzmaradvány és érdekeltségi alap igénybevétele is 91,5 millió forint, illetve 68,3 millió forint volt az előző két évben, míg '93-ra ez 0 összegre került beállításra.
A maradványérdekeltségű gazdálkodási rendszer tipikus rákfenéje a jelentős mértékű bevétel-alátervezés. Ha ugyanis az adott intézmény a tervezettnél nagyobb mértékű bevételhez jut, úgy azt szabadon – legfeljebb a főhatóság jóváhagyásával –, terven felül elköltheti. Minisztériumok esetében pedig ilyenről, ugye, nincs szó. Így teremtenek az intézmények maguknak – az intézmények, és, mint a költségvetés mutatja: a fejezetek, a minisztériumok is – szabad pénzkeretet. A módszer tehát nem új, legfeljebb a mérték meglepő: az NGKM költekezési vágyakozása nem vall éppen szerény ambíciókra.
Mindez a szándék megjelenik a "külkereskedelmi szolgálat" címnél is, bár jóval visszafogottabban, ahol a '91. évi 1 milliárd 61 millió forintos, és az idén várható 670 millió forintos bevétel után jövőre 650 millió forintra taksálja magának a tárca a bevételeit, annak ellenére, hogy a szöveges részben azt olvashatjuk, hogy a kirendeltségi szolgálatok bevételei növekednek. Így aztán nem csoda, hogy a tárca tervezett bevételei a tavalyi és idei tényleges, illetve várható bevételekhez képest zuhanásszerűen esnek vissza, hisz' míg '91-ben a tárca bevétele 1 milliárd 384 millió volt, az idei várható 832 millió forint lesz, és jövőre mindössze 691 millió forint bevételt tervezett magának a tárca.
Harmadszor: beszélnünk kell a trükkös – mert ellenőrizhetetlen – bontásokról, amelyek szintén bőven találhatók a tárca tábláiban –, de természetesen ismét aláhúznám: nemcsak ezen tárca esetében. Lehetetlen kideríteni, hogy mit takarnak valójában egyes kiemelt előirányzatok, melyek példálózó jelleggel történt tovább-bontása csak a ködösítést szolgálhatja. Miről is van szó? Egyes kiemelt előirányzatok öszszege megmagyarázhatatlan módon növekszik, miközben a teljesség igénye nélkül alájuk sorolt tételek külön-külön egytől egyig csökkennek – így csak pont azt nem lehet megtudni, hogy mi okozza magát a növekményt. Itt van például az NGKM kiadási táblázatában a bérjellegű kiadás, mely bérjellegű kiadások sora az ez évi várható 383 millióról 404 millióra növekszik, azaz mintegy 21 millióval. Ez alá a kiemelt előirányzat alá besorolt három címlet viszont egytől egyig csökken, vagy legalábbis stagnál. A lényeg tehát: pont az nem deríthető ki, hogy mitől emelkedik, mitől emelkednek akkor a bérjellegű kiadások.
Ugyanez mondható el a tárca kiadási táblázatában a szolgáltatások kiemelt előirányzatáról is, ami az ez évi várható 97,1 millióról jövő évben 118 millióra – 118,1 millióra – van tervezve, tehát szintén mintegy 21 millióval emelkedik, miközben az alatta lévő bontott sorok mind jelentős mértékben csökkennek vagy stagnálnak. Tehát pont a lényeg: az nem deríthető ki, hogy akkor mitől emelkedik az adott kiemelt előirányzat.
Negyedszerre beszélnünk kell valamit a bérautomatizmus trükkjéről. Igen sokszor hallottuk, hogy tekintettel a költségvetés súlyos helyzetére, a költségvetési szerveknél a jövő évben semmiféle béremelési automatizmus nem fog érvényesülni. Végignézve a megfelelő táblázatokon, ez az állítás az első pillanatban igaznak is tűnik, hisz' a béralap kiemelt előirányzatsorában emelkedés valóban nem tapasztalható. Figyelmes olvasás után azonban feltűnik a "fejezeti kezelésű előirányzat" cím, s azon belül egy "béralap" nevű sor, melynek 50 milliója nagyjából 10% béremelést tesz lehetővé ezen tárcánál.
(11.40)
Félreértés ne essék, nagyon is megérdemli mindenki a tárca dolgozói és alkalmazottai közül, nyilvánvaló, hogy a bére valamelyest legalábbis kövesse az inflációt. A kérdés összesen csak az, hogy minek ez a ködösítés? Miért nem merjük megmondani, miért nem akarjuk megmondani az igazságot, hogy miről van szó, hogy miről beszélünk, hogy mik a szándékaink?
Ötödszörre beszélnünk kellene valamit a sportegyesületek ügyéről, úgy gondolom. A sportegyesületek finanszírozása valaha hármas forrásból történt. Volt egyszer a sportegyesületek saját bevétele, aztán volt az OTSH által jutatott költségvetési pénz és volt – a vidéki egyesületek esetében – a bázisvállalatok által nyújtott támogatás, illetve a jelentősebb fővárosi csapatok esetén az egyes minisztériumok fejezetszintű költségvetési támogatása.
Mára, mint ez közismert, a bázisvállalatok támogatása nagyrészt megszűnt, a vidéki csapatok ezért is kerültek olyan igen nehéz helyzetbe, míg pár jelentős fővárosi klub továbbra is tárcaszintű elosztással jut költségvetési pénzeinek jelentős részéhez.
Ez se nem logikus, se nem ésszerű. Természetesen nem arról van szó – ezt kihangsúlyoznám –, hogy én a nagy csapatokat egy fillérrel is meg kívánnám rövidíteni vagy meg kívánnám károsítani. De azt mindenképpen szeretném, hogyha a vidéki csapatok méltányosabb helyzetbe kerülnének, azaz a sportcélú költségvetési támogatások jelentős részével nem pár tárca külön-külön és ennek következetében pár fővárosi egyesület külön-külön rendelkezne, hanem a teljes összeggel a miniszterelnökségi fejezeten belül az OTSH rendelkezne, s rajta keresztül kerülne szétosztásra a költségvetési támogatás a vidéki és a fővárosi csapatoknak egyaránt és méltányosan.
Most azonban pont a fordítottja történik, mert amit a költségvetésből meg tudunk állapítani, az az, hogy míg a tárcaszintű egyesületi támogatások pénze maradt az elmúlt évi szinten nagyjából, addig az OTSH-fejezet mintegy 400 millió forinttal kevesebb pénzhez jut, mint az elmúlt évben.
Az OTSH-fejezet az elmúlt évben, eredeti előirányzata szerint durván 1,6 milliárd forinttal rendelkezett, az ez évi javasolt előirányzat csak durván 1,2 milliárd forint. És ezt nem magyarázza csak az, hogy az idén nem lesz olimpia, hanem ha megnézzük mindezen fejezet bontását, azt is láthatjuk, hogy a sportegyesületek létesítményi támogatása is csökkent az OTSH fejezetén belül, 206 millió forintról 55 millió forintra a tervezet szerint.
Nyilvánvaló, hogy ez nem tartható, és ha ebben az évben az már nem is érhető el, hogy a tárcákon keresztül folyósított egyesületi támogatások teljes összege átcsoportosításra kerüljön az OTSH-hoz – reméljük, jövőre már így lesz –, az azonban még elérhető, hogy az OTSH legalább azt a szintű létesítmény-támogatást megkapja, mint az elmúlt évben.
Török Ferenc képviselőtársam minderről majd még fog részletesebben is beszélni, mi mindenesetre erről az ötletről nemcsak beszélni szeretnénk, hanem egy módosító indítvány formájában meg is fogalmazzuk és azt majd a tisztelt Ház elé bocsátjuk.
Még egyszer kihangsúlyozva, amit most elmondtam, szintén nemcsak az NGKM tárcára és az általa patronált MTK sportegyesületre vonatkozik, hanem a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium által patronált UTE, Honvéd, Ferencváros egyesületekről is szó van. És még egyszer: nem őket kívánnám megkárosítani, eszem ágában sincs, magam is a saját választókerületem egyesületének elnökségi tagja vagyok, közel áll hozzám a sport, ilyen gondolat természetesen épp ezért meg sem fordul a fejemben, hogy a sportot megkárosítsam. Csak arra gondolok, hogy nevezzük nevén a gyereket, és ott folyósítsuk a sportnak a támogatást, ahol az méltányos, jogos és ésszerű.
Az ugyanis, hogy a vidéki egyesületek szinte a lét és nemlét határán bukdácsolnak, hogy nem tudnak fizetni társadalombiztosításért, hogy nem tudják lassan kifizetni a villanyszámlájukat, az nem jó a fővárosi kiemelt egyesületeknek sem. Mert ha a vidéki bázis összeomlik, nem lesz nevelőegyesület, nem lesz miből válogatni a későbbiek során.
Végül a tárcának egy speciális kérdéséről szeretnék beszélni, ez a külképviseleti rendszer ésszerűsítése.
Gyakori támadások célpontja az egyidejűleg külön külügyi és kereskedelmi képviseleteket fenntartó külképviseleti rendszerünk, illetve annak költséges volta. Vannak, akik olyannyira indokolatlannak tartják ezt a rendszert, hogy annak radikális megszüntetéséért, illetve helyenkénti egybeolvasztásukért emeltek szót, például az elmúlt évi költségvetési vitában. Úgy tűnik, hogy ennek a javaslatnak volt hatása, mert a költségvetés idei megalkotói kitértek erre a kérdésre, és a szöveges indoklásban az NGKM tárcánál a következőket találhatjuk:
"A Kormány felkérésére a Külügyminisztériummal együttműködve a külképviseleti rendszer gazdasági helyzetéről és a koordinációs lehetőségekből adódó költségvetési megtakarításokról jelentés készül."
Ez támogatható és ésszerű elképzelés, de csak akkor, ha a kereskedelmi kirendeltségek vagy hivatalok személyi ügyeiről továbbra is a Honvéd utcában, s nem a Bem rakparton döntenek. Máskülönben megélhetjük, hogy már a kereskedelmi tanácsosok sem szakértelmük, hanem sokkal inkább a koalíció vezető pártja iránti lojalitásuk hőfoka alapján lesznek kinevezve. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
