SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy rosszkedvű vagy szomorú vagyok azért, mert úgy hiszem, hogy azok a hozzászólások, amelyek itt elhangzanak, az a munka, amiben itt a költségvetés értékelése benne van, a Dunába öntött víz vagy pusztába kiáltott szó. Úgy hiszem, hogy azok a mély elemzések, amit mondjuk Ráday Mihálytól is hallottunk, már nem módosítanak semmin, a dolgok el vannak döntve.
Hogy nem légből kapott a feltételezésem, hadd mondjak egy konkrét példát. Amikor a nagy arányokról lehetett volna vitatkozni, vagy a nagy új döntésekről az irányelv kapcsán, amikor meg lehetett volna bizonyos hangsúlyokat fogalmazni, s arra lehetett volna reagálni, akkor hozzászóltam, elmondtam pár pontot, problémát. Mint kiderült utána, akkorra a benyújtott költségvetés – a most benyújtott költségvetés – már kész volt. Tehát mindegy volt, hogy itt mit mondtunk, hogy egyetértünk, vagy nem értünk egyet a kétkulcsos áfá-val, hogy milyen problémákat láttunk a kétkulcsos áfa kapcsán, hogy hiányzik az ellentételezés, hogy hiányzik az a számítás, az a modellszámítás, amely nemcsak azt tudná kimutatni, amit már a benyújtott költségvetés után kimutatott a Pénzügyminisztérium, hogy 6-8%-ot érint – mondjuk – az egészségügy, oktatás területén a kétkulcsos áfa bevezetése, hanem milyen mélyebb összefüggések jelennek meg, hogy jelenik meg a kétkulcsos áfa egy kistelepülésen, hogy jelenik meg a kétkulcsos áfa egy új belépő intézménynél, milyen terheket ró a településekre, intézményekre. Nem jelent meg a felvetéssel kapcsolatban az sem, hogy milyen ellentételezést kíván a kormányzat ennek kapcsán.
Most már lehet látni ennek gyökereit, hogy kormánypárti képviselők is szólnak a kétkulcsos áfa ellentételezéséről.
(11.10)
Gondolom, a megállapodások megszülettek, hogy hol fognak elfogadni majd módosító javaslatot.
Ugyancsak szót ejtettem arról, hogy abban a helyzetben, amikor köztisztviselői, közszolgálati törvény született, amikor kétkulcsos áfá-t akar bevezetni a kormányzat, akkor a bér- és dologi nullaautomatizmus elviselhetetlen.
Elviselhetetlen, mert olyan problémákat okoz az intézmények működésében, ami nemcsak a bérezésnél okoz gondot – tehát egy negatív kiválasztást fog eredményezni; aki teheti, az állami egészségügyből, az állami oktatásból elmegy; kénytelen lesz, és aki teheti vagy akinek lehetősége van, az a jobbik lesz – tehát egy minőségi csökkenés lesz. A nulla dologi kiadás pedig annak az épületállománynak a további romlásához fog vezetni, amelyik a nemzet vagyona.
Ugyanígy szót ejtettem a 30–70%-os arányváltoztatásról, mert azt gondoltam, hogy ez a központosítás – bár nagyon látványos címke van ráragasztva: allokáció, a területi egyenlőtlenségek feloldása – így nem jó, nem szolgálja azt, ami megfogalmazódik. Akkor még nem voltak számok a kezünkben – gondosan titkolták, hogy milyen hatás lesz a 30–70%-os aránymódosításnak –, azóta a törvény vitatása során ezt már megkaptuk, és számomra, talán többünk számára is egyértelmű, hogy a területegyenlőtlenségeken ez az arányváltoztatás semmit nem fog változtatni.
Nézzük meg a Pénzügyminisztérium azon táblázatát, amit segédanyagként kiadott, hogy a személyi jövedelmet és a szja-kiegészítést hogy módosítja a '92. évhez képest '93-ra. A községeknek, nagyközségeknek 26,4% volt a részesedése a költségvetésből, ez a jövő évben 26,2 lesz, tehát kéttized ponttal lefelé tért el. Ezt – nem akarom untatni a tisztelt képviselőtársaimat – lehetne mondani mindegyik településnél, azért emeltem ki a községeket, mert az volt az egyik fő érv, hogy a kistelepülések jutnak a legnehezebb helyzetbe.
Ha megnézzük az egész szja kérdését, azt kell mondani – 30%-kal szoktunk számolni – 20%-kal csökken, nagyon nyilvánvalóvá kell tenni: ahol nincs szja-kiegészítés, tehát ahol elérte a szintet a szja egy főre eső összege, ott ez 40%-os csökkenést jelent az önkormányzatok költségvetésében. Ahol kiegészítés van, tehát olyan rossz helyzetben van, olyan alacsony az szja-képzés, ott lesz kisebb, ott 20-25% között van. De azért fel kell hívni a figyelmet, hogy a kiegészítés összegei is csökkentek. Tehát amíg a '92-es évben 4600 forint volt a kiegészítés, addig '93-ban 3600 lesz – tehát a kistelepüléseken ez a kiegészítés fő/1000 Ft-tal csökken. Indoka volt persze ennek az elvonásnak, központosításnak, hogy a normatívák emelése fogja kiegyenlíteni a problémát.
Pontosan kell látni azonban azt is, hogy a normatívák emelése nem fogja kiegyenlíteni a kétkulcsos áfa bevezetésével kapcsolatos terheket, az inflációval kapcsolatos terheket és a szja-elvonással kapcsolatos terheket.
Lehet látni azt, hogy a kistelepüléseken a normatív, az egy főre eső arány nagyobb lesz, tehát 120% fölött van, a többi településen 20% alatt van, tehát épp az inflációt éri el. De ha ennek az együttes összegét nézzük meg, tehát, ha az szja-t és a normatívákat vetjük össze, akkor azt lehet látni, hogy a legmagasabb is csak 114,1%. Ha hozzávesszük a Kormány által 16, 19, 20%-ra mondott inflációt, akkor ez már mínuszban lesz. Tehát egy olyan tendencia érvényesül itt – azon a címen, hogy allokáció, a területegyenlőtlenségek kiegyenlítése –, hogy minden terület rosszabb helyzetben lesz '93-ban, semmifajta egyenlősdi nem fog létrejönni.
Ha ezeket a számokat úgy nézzük meg, hogy tendenciájukban hogy hatnak, akkor talán még szomorúbb képet kapunk. Ha megnézzük '91–'92-es öszszehasonlításban is reál árakon a normatívák mozgását, azt lehet mondani, hogy 96–103% között következett be, az óvodák kivételével az összes többi normatíva 100% alatt volt, tehát '91-hez képest '92-ben csökkentek a normatívák.
A '93-as tendencia ezt erősíti, mert itt – az óvoda és iskola kivételével – az összes többi 90–97% között van, tehát a tavalyi csökkenésre "ráül" egy újabb csökkenés. A tavalyi 2,6–3,4%-os csökkenésre az idei évben 2,4–4,6%-os csökkenés fog ráépülni, azaz ezek összegyűrűznek, tehát egyre lehetetlenebbek, egyre értéktelenebbek lesznek azok a normatívák, amelyekkel az önkormányzatoknak működtetniük kell az intézményeiket.
Szomorú ez azért, mert ezek az intézmények – az önkormányzatok kezelésében zömében a humán infrastruktúra, amely közvetlen kapcsolatot jelent a lakossággal – lakossági szolgáltatásokat látnak el.
Mit szolgál, vagy mit nyújt, szemben ezzel a tendenciával – kormánypárti képviselők többen is elmondták – az előterjesztés, és milyen javaslatokat ad? Úgy érzem, hogy egy paternalista javaslatot ad. Azt mondja: "gyerekek, ti nem jól gazdálkodtok. Jobban kéne, önkormányzatok, gazdálkodni, pazaroltok, nem jól működtetitek az intézményt."
Én azt gondolom, nem szabadna ilyen terhet egyetlenegy kormánypárti képviselőnek sem magára vállalni. Minden önkormányzat választott testület, minden polgármester választott, pontosan tudja, hogy mi az ő településének az érdeke, mi az ő saját politikai pályájának az érdeke, nem fog ezzel szemben politizálni, tehát takarékoskodni akar, megfelelő ellátást akar a településen biztosítani. Tehát nem innen kellene megmondani, hogy ő ott mit csináljon. Természetesen lehetne itt megmondani, hogy mit kéne nekünk csinálni.
Hosszú ideje húzódik az – amit az államháztartási törvény megfogalmazott –, hogy át kellene tekinteni a nagy elosztó rendszereket, meg kellene határozni az állami feladatokat, konkrétan meg kellene határozni az állami normatívákat, nem egy egymásra épülő, le vagy felfelé százalékkal mozgatva, hanem azt, hogy tényleg mi a feladat és annak az ellátásához mi szükséges. Akkor lehetne számon kérni, hogy valaki pazarló, vagy nem pazarló. Egy ilyen heterogén intézményrendszerrel, egy ilyen heterogén településstruktúrával ami van, nem lehet ma innen, ebből a Házból irányelveket erre mondani.
Felmerül az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatban… kicsit bosszankodok, már más képviselőtársam is mondta: nincs is olyan nagyon rossz helyzet, 70 milliárd van – ez ma is elhangzott – az önkormányzatok bankszámláján. Lehet, hogy ennyi van, pontosan nem tudom, hogy mennyi van. De azt már pontosan elmondták, Soós Károly Attila is elmondta a hozzászólásában, az irányelvek vitájánál is elmondtuk: ilyen globál számban nem szabad számolni. Ott van például a tegnapelőtt tárgyalt címzett támogatás. Ahhoz, hogy valaki erre pályázzon, az önkormányzatnál ott kell lennie a beruházás 30-40%-ának. Annak meg kell lennie ahhoz, hogy pályázzon – és ez legalább 20 milliárdot tesz ki egy évben az önkormányzatoknál. Meg kell lenni azoknak a pénzeknek is, amelyek az időszakban jelentkező különbségek áthidalásához kellenek, – tehát ezt ilyen globálisan nem lehet és nem szabad felvetni.
Még egy dolgot szeretnék – amit elmondtam az irányelvek vitájában. Amikor a jegyzőkönyvet áttanulmányoztam, akkor vettem észre, hogy a hozzászólásomban használt kifejezést kijavították. Én nem véletlenül, direkt mondtam azt, hogy "kétkulacsos" áfa. Én úgy érzem, hogy kétkulacsos dolog ennek az áfa-rendszernek ilyen módon való bevezetése. Kétkulacsos azért, mert nem jelennek meg az ellentételezések, arra hivatkozik, hogy a fogyasztási adó a jobb, ugyanakkor viszont a szja-t nem csökkenti. De én azért is kétkulacsosnak érzem, és ezt már a vita bizonyos fokig alátámasztotta, hogy minden tűz mind a két oldalról az ellenzéki (sic!) Kereszténydemokrata Párt részéről is, a kisgazdák részéről is, a szabaddemokraták részéről is, részünkről is – a kétkulacsos áfá-ra összpontosult. Ugyanakkor viszont egyéb nagy feladatokkal, egyéb nagy problémákkal már nem nagyon foglalkozunk. Mindenki úgy van, hogy örül, ha ezt megnyeri, mert tényleg kemény szociális problémákat okozhat a kétkulcsos áfa, olyan fogyasztásokat próbál megterhelni, amelyek nem csökkenthetők, mert nem lehet kevesebb kenyeret, kevesebb vajat, kevesebb tejet fogyasztani, nem lehet kevésbé fűteni, csak egy bizonyos pontig – tehát nem csökkenthető javak árának az emelését tervezi.
(11.20)
Ez teljesen így igaz. De ugyanakkor az egész rendszerbe egy sor további szociális feszültséget okozó buktató van beépítve. De mivel ez a nagy energia a kétkulcsos áfá-ra fordítódik, ezek valahogy elfeledődnek. Pedig kell látni és lehet látni azt, hogy egy sor dolgot fogunk magunk előtt görgetni. Görgetjük magunk előtt a lakásproblémát, nemcsak az áfa miatt, de az áfa miatt keményen. S itt is az volt az indoklás, hogy a 25%-os áfá-t majd visszaforgatják. Ha a számokat megnézzük, egy részét már elveszti, nem kapja meg se az önkormányzat lakásépítés támogatására, nem kapja meg a szociális keret emelésére sem, hanem valahogy a nagy büdzsében elveszik az a pénz. Lehet látni, hogy görgetjük magunk előtt az infrastrukturális beruházásokat. Visszautalnék a két nappal ezelőtti napirendre is, hogy egyre jobban tolódnak ki azok a fontos infrastrukturális beruházások, amelyek egészséges ivóvizet biztosítanának, vagy nem életveszélyes iskolát biztosítanának a településeken.
De toljuk magunk előtt a bérkérdés rendezését is. Szó volt már itt a köztisztviselők, közszolgálati alkalmazottak kapcsán a törvényről; hogy csak egy számot mondjak, hogy a pedagógusoknál – ahogy a PDSZ vizsgálata kimutatja – 40 milliárdot kéne majd jövőre meglépni – illetve '94-ben meglépni, mert nem léptünk egy lépést sem, holott a törvény azt mondja, hogy fokozatosan kell elérni. Mit fog ez eredményezni? Azt fogja eredményezni, hogy a pedagógusok megint lejjebb és lejjebb fognak süllyedni, mert napi megélhetési gondokkal kell majd megküzdeniük.
Ma is reagáltak rá, hogy ellenzéki oldalról többen felvetettük azt, hogy ellehetetlenülés lesz. Azt mondták, hogy nem lehetetlenültek el ebben az évben sem önkormányzatok, csak egyet kellett föloszlatni, stb. Én azt gondolom, hogy az ellenzék felelőssége és feladata az is, hogy felhívja bizonyos tendenciákra a figyelmet. Mi e tendenciák kapcsán úgy érezzük – s ezt röviden érzékeltettem, és itt többen a hozzászólásukban tegnap is a szociális kérdések kapcsán felvetettek –, hogy a családok is, a települések is nagyon sok helyen az ellehetetlenülés határán vannak, és ha ez a tendencia folytatódik, akkor el fognak lehetetlenülni. Ezzel lehet vitatkozni, s ezzel szemben lehet érveket mondani, de sem a benyújtott költségvetés tervezete, sem a miniszteri expozé, sem az azóta elhangzottak ezt a veszélyérzetünket nem oszlatták el. Így nekünk az a felelősségünk, hogy ezt mondjuk, az önök felelőssége, hogy ebből mit tudnak elfogadni, és ha nem fogadnák el, és mégis valami probléma következik be, az is az önök felelőssége lesz.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
