ROTT NÁNDOR, DR. a környezetvédelmi bizottság elnöke:
ROTT NÁNDOR, DR. a környezetvédelmi bizottság elnöke:
ROTT NÁNDOR, DR. a környezetvédelmi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a környezetvédelmi bizottság e hó 6-ai ülésén általános vitát tartott a költségvetési törvényjavaslatról, többen lelkiismeret-furdalást éreztünk, hogy korábban vitára alkalmasnak találtuk. A mélyebb, alaposabb elemzés ugyanis arra a végső következtetésre vezetett, hogy a költségvetés környezetvédelmi fejezetében rendkívül súlyos hiányosságok egész sora lelhető fel.
Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési tárca a költségvetés leggyengébb, leghiányosabb fejezetei közé tartozik. A költségvetési javaslat egyes fejezetei között igen nagy tartalmi, formai, indoklásbeli különbségek, egyenetlenségek találhatók. Ebből vagy arra következtethetünk, hogy a pénzügyminiszter úr nem rendelkezett azzal a hatáskörrel, ami a tárcák, az egyes fejezetek egyöntetű színvonal-követelményének érvényesítéséhez szükséges lett volna, vagy nem élt ezzel. A végeredmény persze ugyanaz.
Találhatók tartalmas, jól indokolt költségvetési fejezetek, de épp így szinte elfogadhatatlanok is, és ezek közé tartozik a környezetvédelmi és területfejlesztési tárca fejezete is.
Ennek a fejezetnek a szöveges indoklása, ami összesen nem egész 14 oldal, terjedelmileg jó egyharmadában nem 1993-ra vonatkozik, nem előretekintő előirányzat, hanem 1992-re visszatekintő magyarázat. Például az első cím a KPM igazgatásáról talán ha öt sort szentel 1993-nak, a többi 1992-vel foglalkozik, és például 1991-gyel hasonlítja össze. Úgy tűnik, az 1993. évi költségvetés itt az 1992. évi zárszámadással tévesztődött össze, vagy pedig egy történelemkönyvnek egy fejezete.
Arra jó ez, hogy megtudjuk, a tárca igazgatási bérelmaradása 26%-ról 12%-ra csökkent, még mindig a második legrosszabb a tárcák között. Arról viszont nem szól a költségvetés, hogy mi lesz 1993-ban, hiszen az elmaradás az országos átlaghoz képest még mindig igen jelentős.
A bérszínvonal különben a fejezet más címeinél is a környezetvédelem valamennyi szervezeténél rendkívül alacsony, így különösen az Országos Meteorológiai Szolgálatnál az elmaradás az országos hatáskörű szervek átlagától 26%, a természetvédelmi és a környezetvédelmi területi szerveknél tudniillik ilyen nagyfokú az elmaradás.
Mindezeken a munkahelyeken az érdemi munkát magasan képzett szakemberek, mérnökök, biológusok több esetben tudományos fokozattal végzik, fontos precíz mérések, laboratóriumi vizsgálatok, tudományos igényű elemzések szükségesek.
A bérhelyzet további romlása egyszerűen a természet-, illetve a környezetvédelem személyi feltételeit veszélyezteti. A költségvetési törvényjavaslatból nem állapítható meg, hogy gondoskodás történne ennek az ellehetetlenülésnek a meggátlására. Igen figyelemre méltó az idei költségvetés összehasonlítása a tavalyival. Ismerve képviselőtársaim embertelen munkaterheit, ennek ellenére is javaslom a költségvetésnek a tavalyival való egybevetését. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium az elmúlt évi költségvetésben nagyon őszintén, nagyon markánsan fejezte ki kétségeit. Így például olyan megállapításokat tett: a hatósági munka színvonala messze el fog maradni a megkívánttól.
(9.30)
Így is történt. Nem érhető el lényeges előrehaladás az Európai Közösség követelményeihez történő felzárkózás terén. Így is történt. Mindezt az elmúlt évi költségvetésben nagyon világosan megmondta a tárca.
Több mint tíz hasonló figyelmeztetést idézhetnék. Ezzel szemben az idei költségvetésből, amely semmivel sem jobb, mint a tavalyi volt, ezek a figyelmeztetések, ezek az őszinte tényfeltárások hiányoznak. Óhatatlanul felmerül a kérdés: jobb, célszerűbb – hogy ne mondjam –, opportunusabb-e nem szólni a bajokról, mint őszintén feltárni azokat?
Emlékeztetnem kell a t. Házat arra, hogy a környezetvédelmi bizottság ez évben nem fogadta el a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter úr beszámolóját a tárca 2 éves tevékenységéről. Azt hiszem, ennek a Parlamentnek a történetében ez volt talán az első példa, hogy egy miniszteri beszámolót az arra illetékes bizottság nem fogadott el, sőt személyi konzekvenciák felvetését is tartalmazta a bizottsági állásfoglalás.
Ennek indokai között voltak addig, azóta is megoldatlanul maradt feladatok, mint a környezetvédelmi és vízügyi szervek hatáskör- és vagyonmegosztásának elhúzódása, befejezetlensége, a Környezetgazdálkodási Intézet szervezeti, vagyoni problémáinak megoldatlansága, mindezek kapcsán a környezetvédelem hátrányos helyzetének további romlása.
Az 1993. évi költségvetés tovább görgeti ezeket a problémákat, még súlyosabbakkal tetézi őket. A vitában eddig Pap János, igen tisztelt képviselőtársam már elmondta, hogy például a szovjet csapatok által hátrahagyott környezeti károknak a helyreállítására egészen minimális összeget tartalmaz a költségvetés, ami ha ilyen ütemben történik, akkor több ezer évig fog tartani ezeknek a károknak a helyreállítása.
Ennek kapcsán még azt is meg kell mondanom, hogy az ország bekapcsolódása az Európai Közösségbe a környezeti helyzet helyreállítása, a környezeti helyzet gyökeres megjavítása nélkül elképzelhetetlen. Sajnos, a bizottságok között is van ebben a kérdésben vita. A környezetvédelmi bizottságot számos más bizottság azzal támadja, hogy mi mintegy gátoljuk az ország gazdasági helyzetének javulását. Azt hiszem, hogy ez rendkívül rövid távú szemlélet. Az ország gazdaságilag ugyancsak versenyképtelenné válik amiatt, ha a környezeti feltételeket nem javítjuk.
Közismert – és az ÁVÜ igazgatója, vezetője erről nyilvánosan beszámolt –, hogy az állami vagyon értékesítésének egyik súlyos akadálya az, hogy olyan környezeti károk terhelik ezeket az állami vagyontárgyakat, amelyeknek a meglétében ezek úgyszólván eladhatatlanok, vagy csak sokkal rosszabb feltételek mellett értékesíthetők.
A költségvetés erre vonatkozólag semmiféle értékelhető irányelvet nem mond. Maradnak olyan problémák megoldatlanul, mint a Velencei-tó katasztrófahelyzetének megelőzése, a bős–nagymarosi vízi erőművel kapcsolatos szükségintézkedések, a Balaton környezetének és vízminőségének a védelme, továbbá a védett természeti területekkel kapcsolatos kártalanítások.
A teljesség igénye nélkül csak a legfontosabb tételeket emeltem ki. Ilyen mértékű megoldatlan környezetvédelmi problémákat nem görgethetünk tovább a végtelenségig magunk előtt, mert ezzel az ország gazdasági helyzetét is, nemzetközi, nyugat-európai közösségbe való beilleszkedésének a feltételeit is veszélyeztetjük. – Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
