RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF)
RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF)
RÉTI MIKLÓS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívántam a költségvetés általános vitájához hozzászólni, de figyelve a hozzászólásokat, néhány gondolatkört nem érintettek, és ezért úgy érzem, hogy erről szólnom kellene, előrebocsátva azt, hogy valóban nem jó költségvetést tárgyalni, nem jó az 1993-as költségvetést tárgyalni, mert nem vagyunk jobb helyzetben, mint tavaly.
Ha visszaemlékszünk, az 1991-es várható gazdasági prognózisban az szerepelt, hogy '92-ben a GDP csökkenése megáll vagy esetleg minimális növekedésnek indul, az infláció mérséklődik, a keleti piacról a nyugati világpiacra való áttérésünk tovább kiszélesedik, és a keleti piacnak az összeomlása, az oda történő export csökkenése megáll. Hát az előre jelzett prognózisokból valóban dicséretre méltóan az infláció 25% helyett várhatóan 22-23% a '92-es évben, és az exportunk is szinte 7l%-ban mintegy átbillent, átalakult, és sikeresen vette a nyugati, illetőleg a világpiacra való átállás nehézségeit.
Viszont a GDP vélt csökkenésének a megállása vagy növekedése az, ami elmaradt. Ennek megfelelően nyilvánvalóan nem kerültünk jobb helyzetbe, és ezért a '93-as költségvetésnél óva intek mindenkit, hogy nagyon könnyen nyúlkáljunk, csoportosítgassunk, hiszen nincs miből. Nagyon szűkös a keret, és a kiadási oldalaknak a szinten tartása mellett a bevételeknek a várható biztosítása is nagyon alapvető szempont. És itt lenne néhány szavam a Pénzügyminisztériumhoz, mert szó nélkül nem tudok elmenni amellett, hogy az 1992-re tervezett bevételi források majd 134 milliárd forinttal elmaradtak a tervezettől, és ez felveti annak a lehetőségét, hogy itt azért van mit tenni, hiszen ennek egyik keserű piruláját kell lenyelnünk azért, mert a kétkulcsos áfa bevezetésére kétségkívül sort kell keríteni, hiszen más fejlett piacgazdaságú országokban is létezik, él a kétkulcsos áfa, viszont a jelenlegi szociális-gazdasági helyzet ismét terheket ró – és ez az, ami elkeserít – pont arra a rétegre, amelynek vállaira úgy is mindig rakjuk: a középrétegre!
A létminimum alatt élőkről nem kívánok szólni, azok a kompenzációt megkapják, azok nem kerülnek rosszabb helyzetbe most sem a kétkulcsos áfá-val, de igenis a középiskolai tanárokkal, a középréteggel akarjuk lenyeletni a pirulát, de vajon erre szükség van-e?
Én azt hiszem, hogy jelenleg a bevételekhez az 50 milliárd forint, amennyi pluszt jelent a kétkulcsos áfa bevezetése, szükséges! Én meg fogom szavazni annak ellenére, hogy látom a hátrányait.
De azért ez a 134 milliárd forint bevételelmaradás az 1992-es évben elgondolkoztat, hogy itt azért valamit lehetne tenni, hiszen tudott dolog, hogy azok a nagyobb jövedelműek, meg akik nagyon-nagyon gyorsan gyarapodnak, ami ellen nem szólok, hiszen ez vele jár egy piacgazdaságra való áttéréssel, hogy igenis vannak, akik ügyesek, vállalkozók, nagyon gyorsan nő a jövedelmük, de azért itt egész biztosan nagyon sok kibúvó van, és ezektől a vállalkozóktól lényegesen kevesebb adóbevétel történt, mint a bérből, fizetésből élőktől, akik konkrétan megfoghatók.
(9.40)
Ennek az elérésére azt javasolnám a tisztelt Pénzügyminisztériumnak, hogy el kell gondolkozni azon, hogy arra még várhatunk, hogy az adómorál helyreálljon, és ehhez intézkedések is kellenek, hogy szükség van az adó- és pénzügyi ellenőrző hatóságnak a fokozott megerősítésére. Erre költeni kell, mert ha erre befektetünk, ez sokkal többet hoz a konyhára. Ez lényegesen csökkentené a bevételek elmaradását. Hiszen, ha jól néztem, az adó- és pénzügyi ellenőrző hatóságnál a 3 milliárd 740 millió 300 ezer forintos '92-es bér helyett '93-ban 3 milliárd 826 millió, tehát gyakorlatilag szinte változatlan. Én hasonló német tartományi adó-, pénzügyi hatóság vezető embereivel találkoztam, ott körülbelül három-négyszeres létszámmal dolgoznak, sokkal bővebb jogosítvánnyal, bővebb jogkörrel tevékenykednek, és ezáltal nyilvánvaló, sokkal könnyebben le tudják zárni a kiskapukat, és sokkal nehezebb ott egy adócsalást elkövetni, mint nálunk.
Tehát egyrészt az adó-, pénzügyi ellenőrző hatóságnak a megerősítése úgy anyagilag, mint technikai színvonalon és hatásköri jogokban. Hiszen ezelőtt régen állami vállalatokat vizsgálhattak, most tulajdonképpen nagyon sok helyen minél inkább romló állapotba akarják hozni, ne adózzanak, hogy utána a privatizáció folytán esetleg ki tudják mazsolázni a javát.
Tehát nagyon sok minden disszonáns jelenség érezhető ezen a téren, és ezt nagyon szeretném figyelembe ajánlani, mert a bevételek 1993-ban semmiképpen nem maradhatnak el a tervezettől.
A másik problémakör, amire szeretném a figyelmet felhívni: hát az önkormányzatok eddig is léteztek, nyilván minden képviselőnek húz a szíve haza. Szeretné, hogy minél több legyen az önkormányzatoknak, mert ezzel, ha hazamegy, mintegy kiáll, azt mondja: lám kiharcoltuk, könnyebb a gazdálkodás.
Itt annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy azért általában nyugati országokban is a személyi jövedelemadónak körülbelül 15%-a, 20%-a marad az önkormányzatoknál, nálunk az új tervezet szerint 30%. Még így is bőven több marad, mint a nyugatiaknál. Hát nem vagyunk nyugati színvonalon. Tehát én ezt a kérdéskört sem bolygatnám, mert akkor hihetetlen nehézségeink lesznek más téren. Talán az államtitkár úr is egyetért ezzel.
A harmadik problémakör, amiről röviden szeretnék szólni; orvos létemre nyilván nem vagyok egy militáns szellem, de jelenleg ebben a térségben olyan kiszámíthatatlan folyamatok, olyan bizonytalanság, olyan instabil légkör uralkodik, hogy az 1985 óta tartalékait felélő, amúgy sem egy magas színvonalon álló honvédségnek a problémakörét Perjés Gábor képviselőtársam ismertette az általános vita során, és nem a támadó, de a védelemnek a megfelelő biztosítása olyan fontos lenne, hogy nyugodtan tudjunk aludni, hiszen nem szeretném, ha itt bármiféle kiszámíthatatlan folyamatok folytán egyszerűen menekültáradat indulna tőlünk is, vagy embereknek kellene batyuzni, mert az otthonukat el kell hagyniuk.
Tudom, ez tragikus, sötét kép fölfestése, de mondjuk meg őszintén, hogy ebben a régióban azért sok mindenre lehet számítani, mindaddig, míg garanciák nincsenek a biztonságunkra, gondolnunk kell a megfelelő védelemre. Hiszen a külpolitika nagyon fontos eszköze a biztonságpolitikának, de csak külpolitikával nem oldható meg, ha a másik oldalon nincs fogadókészség, és nincs megfelelő partneri viszony. Mindent elkövetünk a szomszédokkal való jó kapcsolatokra és azoknak a régi sérelmeknek a feledésére, de ha ott erre nem találunk megfelelő fogadókészséget, azért nekünk arra is kell készülnünk, hogy megfelelően meg tudjuk védeni magunkat: s a védelemhez hozzátartozik a légvédelem, a lokátorrendszernek a megfelelő kiépítése, biztonság biztosítása. Erről Perjés Gábor szólt.
Én óva intek mindenkit attól, hogy a honvédelemtől pénzt vegyenek el, viszont a honvédelem felé lenne egy olyan jelzésem, hogy nagyon szeretném látni, ha a magyar honvédségnél is a minőségre mennének rá, és főleg csak a védelmi dolgokra fektetnék a hangsúlyt, hogy szerepelne a honvédelemnek az előkészítésében vagy a költségvetésében nemcsak ilyen területvédelmi dandárok felállítása, hanem légvédelmi, gyorsan mozgó, profi, kis létszámú, de erős egységek felállítása, mert az ilyen nem megfelelően képzett emberek – mondjuk meg őszintén – csak fölmorzsolásra, lassításra valók, ezeket az embereket az ember végtelenül sajnálná a háborúban. Tehát a megfelelő technikának vagy egyébnek a felkészítésére kell hangsúlyt helyezni minimális szinten.
Én azt hiszem, hogy ami most a költségvetésben szerepel a magyar honvédség részére, még az elégséges védelemhez is kevés. Tehát arra kérem képviselőtársaimat, a honvédelmi helyzetet ismerve, semmiképpen oda ne nyúljanak. Nagyon nehéz mindenhonnan elhúzni, széthúzni összegeket, és máshova csoportosítani. Ahol van értelme, azt én is meg fogom szavazni.
Én nem kívánok tovább a kérdésről beszélni, hiszen biztos, sokan akarnak még hozzászólni. De ezt a két problémakört azért szerettem volna érinteni, hogy a bevételi forrásoknak a szigorúbb, egyértelműbb jogszabályok biztosítása, adó-, pénzügyi ellenőrző hatóság jogainak a bővítése, megerősítése elengedhetetlen ahhoz, hogy jövőre megint ne kelljen számolnunk azzal, hogy a bevételi oldalon ennyi és ennyi hiányzik, és akkor hirtelen pótköltségvetés, vagy a nyulat melyik cilinderből varázsoljuk elő.
Én köszönöm szépen a szót, elnök úr, és kérem képviselőtársaimat még egyszer, nagyon gondolják meg, hogy hol, melyik oldalhoz nyúlnak hozzá egy ilyen szoros kiadású költségvetési tervezetnél. (Taps az MDF padsoraiban.)
