MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kultúra és a művelődés intézményeinek finanszírozásáról szeretnék pár dolgot mondani, és ahogy a tavalyi költségvetési vitában, most is – sajnos – azt kell megkérdőjeleznem, hogy a Kormánynak van-e igazából koncepciója arra, hogy az új helyzetben, az új rendszerben hogyan tartható fenn a kulturális szolgáltatások, a kulturális intézmények működése, milyen új finanszírozási megoldások lehetnek ehhez elégségesek.
Előrebocsátom, tisztában vagyok azzal, hogy az említett célokra fordítható pénzösszegek más területekhez hasonlóan itt is szűkösek, tehát nem kívánok nyilvánvalóan olyan javaslatokkal élni, amelyek az összegek nagymértékű emelését indítványozzák, hanem a határozott elképzelés és a határozott koncepció meglétét hiányolom; és azt hiányolom, hogy amellett, hogy tudjuk mindannyian, hogy egy demokratikus rendszerben a piac és a közönség ítéletének is kell érvényesülnie a kulturális termékek és szolgáltatások felett is, másrészről azonban éppen a demokratikus rendszer érdekében az értékes alkotásokat, szolgáltatásokat – amelyek valami újat, értékeset tudnak nyújtani – az államnak is és a magánmecenatúrának is megfelelő lehetőségekkel kell tudnia támogatni, méghozzá elfogulatlanul támogatni ahhoz, hogy ez a nagyon fontos és azt hiszem, hogy stratégiai szféra, terület is virágozni tudjon, illetve ne kerüljön most alapvetően válságba, mert most tudnunk kell, hogy jelenleg egyelőre ez a tét!
(12.20)
Hadd szemléltessem a koncepció meglétét vagy hiányát, mint tavaly is tettem, az egyik tavalyi példámon, a könyvkiadás és a könyvterjesztés példáján. Azt hiszem, elég sokan gondolkoznak mostanában arról ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy vajon milyen hatással lesz a könyv- és lapkiadásra, a folyóiratok kiadására a kétkulcsos áfa bevezetése, amellyel kapcsolatban a FIDESZ-frakció részéről már elhangzott a mi véleményünk.
De itt én azt szeretném hangsúlyozni, hogy alaposan meg kellene gondolni azt, hogy a jelenlegi helyzetben, a kulturális termékek és szolgáltatások jelenlegi pénzügyi helyzetében elbírja-e ez a terület akár csak a kedvezményes 8%-os adókulcs bevezetését is. És itt szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az Európai Közösség országaiban, amelyekhez csatlakozni szeretnénk, a nyomtatott szó, tehát a könyv- és a lapkiadás áfa-mentessége elérése céljából egész mozgalom bontakozott ki, amelynek élére olyan jeles személyiségek álltak, mint például Umberto Echo, és ez a mozgalom bizonyos sikereket is elért a tekintetben, hogy a könyv- és lapkiadást, illetve a terjesztést olyan terméknek, szolgáltatásnak tekintsék az Európai Közösség országaiban, amit nem, vagy csak nagyon-nagyon alacsony kulccsal szabad adóztatni, mert különben ezeknek az országoknak – ott ezt felismerték – az alapvető érdekei sérülhetnek, hiszen hogyha az emberek nem tudnak hozzájutni az információkhoz, a különböző nyomtatott művelődési lehetőségekhez, akkor az az egész társadalomra nagyon rossz hatással lehet egy országban.
Tehát itt én azt szeretném felvetni, hogy meggondolandó lenne, hogy nem lehet-e akár valamilyen módon kivételt alkalmazni a könyv- és lapkiadás, illetve terjesztés területén is, illetve, hogyha ez nem lehetséges, akkor viszont a más oldalról való támogatás eszközeit kellene jobban megkeresni, és pontosan ehhez kellene egy olyan átgondolt koncepció, koherens elképzelés, amivel úgy látom, hogy a kormányzat – a művelődési kormányzat, a pénzügyi kormányzat és a minisztériumok, illetve a Kormány egésze – nem rendelkezik kellőképpen. Tehát ellentmondást látok abban, hogyha a Kormány a benyújtott törvényjavaslat szerint – költségvetési törvényjavaslat szerint – az áfá-t bevezetni javasolja a könyvekkel és a lapokkal, folyóiratokkal kapcsolatban is, akkor hogyan javasolhatja azt, hogy éppen a Magyar Könyv Alapítványnak a támogatása még névértékben se emelkedjen egyetlen forinttal sem. Talán bizony az lenne a támogatás növekedése ezen a területen, hogy a tavaly megítélt, az idei előirányzathoz – támogatási előirányzathoz – hasonló, illetve azzal egyező 100 millió forintos öszszeget most talán egészében megkapja a könyvalapítvány, ellentétben a mostani helyzettel, amikor végül is ősszel, nemrégiben csak 70 millió forintot tudott a Művelődési Minisztérium, vagy a Pénzügyminisztérium a könyvalapítvány számára nyújtani, és csak 70 millió forint volt szétosztható, és nincs információ arról, hogy a fennmaradó 30 millió forint mikor jut el erre a területre. Tehát ez lenne a növekedés, hogy most talán az egész költségvetésben megítélt pénzt megkapja ez a terület?
Én azt gondolom, hogy meg kellene fontolni, hogy legalább akkor a könyvalapítvány támogatásának a valamelyest való emelésével kellene ennek a területnek az életben maradását, az értékes könyvek kiadásának, terjesztésének az életben maradását segíteni akkor, hogyha amúgy is ennek a területnek a mostani helyzetében meglehetősen nagy csapás lenne a kétkulcsos áfá-nak a kedvezményesebb kulcsa is.
És mondom ezt annak ellenére, hogy a könyvalapítványt végül is a Kormány kormányhatározattal, nagy késlekedés után csak a nyár végén hozta létre, és annak ellenére, hogy végül is a Magyar Nemzetben megjelent a támogatott művek listája, és ott tényleg nagyon sokféle értékes alkotás szerepel, kifogásolom azt, hogy nem kellő mértékű a nyilvánosság a könyvalapítvány tevékenységével kapcsolatban.
Tudomásom szerint a mai napig nem került a széles nyilvánosság elé az, hogy milyen kulturális, könyvszakmai szervezetek kiket delegáltak ebbe a kuratóriumba, a könyvalapítvány kuratóriumába, nem került nyilvánosságra a Magyar Nemzetben a listában az, hogy milyen műveket, milyen kiadókat milyen összeggel támogatott az alapítvány. Tehát nagyobb nyilvánosságot tartanék szükségesnek, mert azt hiszem, a közvélemény egy elég széles rétege, széles rétegei a közvéleménynek nagyon nagy érdeklődéssel kísérik ezt a kérdést.
Tehát azt hiszem, összefoglalva ezt a kérdéskört, hogy el kell döntenünk azt, hogyan tudjuk a könyvkiadást és a könyvterjesztést jobban támogatni, hogyan tudjuk az ezen a területen lévő értékek életben maradását hatékonyabban segíteni, illetve egyáltalán valahogyan segíteni. Úgy tudjuk-e ezt megtenni, hogyha értéksemleges támogatást, kedvezményt adunk, akár az adómentesség, az áfa-mentesség kedvezményét valamilyen módon ennek a területnek, vagy pedig úgy, hogyha egy értékszelekciót valamilyen módon – demokratikus módon, és nyilvános módon – alkalmazva próbáljuk az értékes műveket, az értékes művek kiadását, terjesztését támogatni. A könyvalapítvány erre nyújtana lehetőséget.
Így is lehet dönteni, bár az ilyenfajta értékvita nyilván mindig egy nagyon megkérdőjelezhető dolog, hogy ki mit nyilvánít értékesnek, és mit nem. De egy megfelelő összetételű, nyilvánosan dolgozó kuratórium talán a Magyar Könyv Alapítvány esetében el tudja végezni ezt a munkát. Mindenesetre valamilyen módon, egyik vagy másik csatornán, de ezt a problémát nem elegendő úgy kezelni megítélésem szerint, mint ahogy azt a költségvetési törvényjavaslat teszi, és módosító javaslataimmal ez ügyben konkrét megoldásokat is fogok javasolni.
A kétkulcsos áfá-nak a kulturális területen való hatásához még annyit hadd mondjak, hogy szintén meggondolandó lenne az, hogy a hanglemezek, egyéb hanghordozók kiadását, az ilyen szolgáltatásokat, illetve a képzőművészeti alkotások létrehozását nem kellene-e szintén legalább a kedvezményes 8%-os kulcsba tenni. Ez is megfontolandó lenne. Hiszen például a hanglemezek, hanghordozók területén is nagyon sok olyan értékes műről van szó, amelyek nem biztos, hogy olyan jövedelmet tudnak produkálni, hogy az adó ezekből fedezhető, vagy pedig akkor a közönség számára fog túl drágává válni ez a dolog, és így megint csak értékek mehetnek veszendőbe. Tehát szerintem ezt is meg kellene gondolni.
Továbbá el szeretném azt is mondani, hogy súlyos problémának tartom azt is – amint már tavaly is elmondtam –, hogy még mindig nincs átfogó nonprofit-szabályozás a kulturális terület szempontjából, és ez nagyon fontos lenne. Az ősszel ugyan az Igazságügyi Minisztériumban elkészült egy törvénytervezet, amely a különböző, nonprofitelven működő jogi formákat szabályozná, de már tudjuk azt is, hogy az alapítványok érdekvédelmi, szakmai szervezete ezt nem tartja megfelelőnek. Ugyanis az igazságügyi minisztériumi tervezet túlzott állami felügyeletet javasolna a közhasznú társaságok felett alkalmazni. Remélhetőleg ezek a kérdések rendezhetők lesznek, és a nonprofitszabályozás valamikor a nem túl távoli jövőben létrejöhet. De addig is, továbbra is a kormányzatot terheli a felelősség azért, hogy az ilyen, nonprofitelven működő szervezetek, alapítványok például, amelyek a kultúra magánmecenatúrája szempontjából alapvető jelentőségűek lennének, még továbbra is kellő szabályozás hiányában kell hogy dolgozzanak.
(12.30)
Szintén a könyvügyekhez kapcsolódik az, hogy a könyvtárak és a múzeumok támogatási javaslata a törvényjavaslatban más területekhez képest túlságosan is hátrányosan van kezelve. Ugyanis az egyéb kulturális területeken hogyha reálértékben csökken is a támogatás, de legalább névértéken bizonyos támogatásnövelést lehet találni a törvényjavaslatban.
Azt hiszem, semmi nem indokolja azt, hogy a művelődés említett alapvető intézményei ebben a tekintetben hátrányosan legyenek kezelve, és azt hiszem, hogy a levéltárak nagymértékben növelt költségvetésének némi, nem túlságosan döntő mértékű csökkentésével, annak terhére, a múzeumok és a könyvtárak költségvetési támogatását legalább az egyéb területekhez hasonló mértékben növelni lehetne, mert különben megint csak a nyomtatott szó terjesztése: a könyvek és a folyóiratok terjesztése, a közönséghez való eljutása kerül veszélybe, illetve a múzeumok is nyilván nagyon fontos művelődési intézmények.
Másrészről viszont – befejezésül még azt szeretném elmondani – alapvetően a koncepció része kell hogy legyen az is, a kulturális koncepció, a kultúra finanszírozásának koncepciója része kellene legyen az is, hogy a kevés pénzt hogy tudjuk egyébként a leghatékonyabban felhasználni. Tehát nem biztos, hogy minden esetben az intézményrendszert, annak minden elemét kell feltétlenül életben tartani akkor is, ha egyes művelődési, kulturális intézmények esetleg már nem is tudnak igazán értékes szolgáltatásokat nyújtani a közönségnek, hanem éppen csak úgy-ahogy életben tudnak maradni. Alapvetően ezen a területen is a programok, a produkciók finanszírozását érdemes lenne előtérbe helyezni.
Nem akarok ebbe a felszólalásba így, a végén politikai szempontokat keverni, de meg kell említenem azt is, hogy a Hungária Televízió eddigi szervezése a kormány részéről szintén felvet takarékossági, illetve ésszerűségi aggályokat is. Ugyanis ez a kezdeményezés, ami nyilván – mindannyian egyetértünk abban – nagyon fontos a határon túli magyar kisebbségek színvonalas magyar nyelvű televízióműsorral való ellátása, kulturális programokkal, információkkal való ellátása, de másrészről – ahogy azt lehet tudni – a Kormány elképzelése az, hogy valamilyen kormánypárti módosító javaslat kapcsán ennek a televíziónak a részére kétmilliárd forint összegű támogatást fog a költségvetés jövő évben folyósítani.
Lehet, hogy ez az összeg megfelelő és szükséges, és én a Hungária Televízió egyéb kérdéseibe nem akarok részletesen belemenni: a Kormány miért hozta ezt létre az ellenzékkel való minden egyeztetés nélkül, miért próbál magának olyan befolyásolási jogosítványokat biztosítani a Hungária Televízió alapító okiratában, amelyekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábbi határozatai kapcsán alapos okkal vethető fel, hogy az ilyen befolyásolási lehetőség egy ilyen – megítélésem szerint teljesen közszolgálati jellegű – intézményben nem alkotmányellenes-e? Hiszen a Hungária Televízió a Kormány elképzelései szerint is közpénzekből finanszírozott, és közszolgálati jellegű műsorokat fog sugározni.
Tehát azt szeretném felvetni – nem belemenve most a Hungária Televízióval kapcsolatos egyéb vitás kérdésekbe, és nem akarom a kelleténél tovább az unalomig ismételni azt sem, hogy tényleg nagyon fontosnak tartjuk mi is ezt a kezdeményezést a magunk részéről, de éppen ezért szeretnénk azt, hogy semmilyen mértékben ne váljon a politikai viták martalékává –, itt most csak azt szeretném megfogalmazni, kiemelni: ezzel kapcsolatban is a leghatékonyabb, legtakarékosabb és legésszerűbb megoldást kellene alkalmazni.
Itt felvetődik az, hogy ez a televízió nem működhetnék-e olcsóbban, jobban a Magyar Televízión belül, vagy legalábbis a Magyar Televízióval való szorosabb együttműködésben. Itt – azt hiszem – a Kormánynak nem lenne szabad olyan rövid távú politikai érdekek alapján megítélni ezt a kérdést, hogy a Kormány most hogy ítéli meg a Magyar Televízió működését, vagy milyen vitában áll a Magyar Televízió vezetésével kapcsolatban.
Záró megjegyzésként azt szeretném még elmondani azok számára, akik esetleg – ha egyáltalán van ilyen a képviselőtársak között – a kulturális szférát önmagában nem tekintik eléggé stratégiai ágazatnak, még azt a szempontot akkor a képviselőtársaim figyelmébe ajánlanám, hogyha ez a szféra a jelenleginél is nehezebb helyzetbe kerül, és az átmeneti helyzetben a magánmecenatúra megerősödését megelőzően a Parlament nem tud olyan megoldásokat alkalmazni, és a Kormány nem tud olyan javaslatokat tenni, amelyek segítik ennek a szférának az életben maradását, működését és megerősödését, akkor ez például az idegenforgalmi bevételeinket is károsíthatja, mert elképzelhető, hogy akkor Budapest és Magyarország más városai, területei nem fognak egy idő után már annyi látogatót vonzani, ami megint csak jelentős bevételkiesést jelenthet, tehát ez is, azt hiszem, egy olyan szempont, ami azok számára is meggyőző kell hogy legyen, akik egyébként talán hajlamosak lennének szűkmarkúan bánni ezzel a területtel. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
