MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Megszólíttattam a Kormány munkaügyi tárcájának politikai államtitkára által annak kapcsán, hogy az ifjúsági munkanélküliségben kifogásoltam a kormányzat eddigi lépéseit, törekvéseit és a megvalósulás hatékonyságát.
Azt gondolom, hogy bár a kifogás megtörtént, de az azzal kapcsolatos tények annak igazolására nem hangzottak el, és csak néhány ilyen tényt szeretnék sorolni, hogy miért mondtam azt, hogy a Kormány érzéketlen az ifjúsági munkanélküliek problémái iránt.
Egyrészt mindmáig nincsen szakképzési törvény, és ezért fiataljaink igen nagy mértékben munkanélkülivé "képződnek", tehát olyan szakmákban kapnak szakképzettséget, amelyeknek semmilyen perspektívája nincs, tehát az elhelyezkedési esély közeledik a nullához.
A szakképzésbe nincsenek bekapcsolva azok a vállalkozók és privatizált vállalatok, amelyek már a gazdaság egészséges és hosszú távon is perspektivikus, dinamikus szerepét nyújtják, és a fiatalok jól képzett rétegeire igenis vevők lennének, és erre igény és kereslet igenis megnyilvánul tőlük. Jobb lenne, ha ez az átképzés és képzés nem akkor történne meg, miután felvettük őket, hanem már az iskolákban is a szakképzésre orientációk úgy lennének kialakítva, hogy erre figyelemmel vannak.
Szintén sajnálatos módon, hazánkban 1992-ben egy általános jelenség: a lemorzsolódottak tízezrei a középfokú tanintézetekből és az általános iskolából kilépők, szerencsés esetben 8 általánost végzettek – mert sokan még azt sem végzik el –, azoknak az igen nagy mértékű elvesztése a társadalom számára. Ők valahol eltűnnek és a munkaügyi tárcának szerintem egy átfogó képzési programot kellene ezen lemorzsolódottakra és a 8 általánost végzettekre kialakítani.
Vannak ugyan parciális lépések a különböző területeken, de olyan átfogó kormányzati kezdeményezés, amely ezeknek a fiataloknak a zömét tudná felkarolni, olyan nincsen. Ugyanakkor el kell mondani, hogy nagyon fontos még a felsőfokú tanintézetekbe felvettek létszáma, hiszen nagyon sok értelmes, tehetséges fiatalunk van, aki az érettségit követően válik munkanélkülivé úgy, hogy megmondják neki az egyetemen vagy a főiskolán, hogy alkalmas lenne arra, de ennyi a keretük és nem tudnak többet felvenni.
(11.50)
Szerintünk azon főiskolákon és egyetemeken, amelyek kifejezetten a mai kor igényeinek megfelelő szakembereket tudnak képezni, itt elsősorban gondolok például a gazdasági, pénzügyi szakemberek képzésére, nem kizárólag, de ez elég jól tetten érhető, itt lényegesen jobban kellene növelni a képzésben részt vevők számát, a feltételeket is megteremtve.
A segélyezésről még csak annyit, hogy szerintünk is ez a legrosszabb megoldás, de ilyen körülmények között a szociális helyzet indokoltsága miatt ettől nem lehet eltekinteni, s éppen ezért javasoltuk például a kormányzat törekvésével szemben, amely le akarta csökkenteni a végzéshez képest egy évre azon hozzájárulási lehetőségi időt, miután az érettségi után végeznek a fiatalok. Tehát a végzés után csak egy évre akart nekik lehetőséget adni, hogy pályakezdési segélyt kapjanak. Mi két évet akartunk és másfél évet sikerült kiharcolni. De jól mutatja azt, hogy a kormányzati törekvések nem minden esetben az ifjúsági munkanélkülieknek kedveznek. Mondom, leginkább azt kifogásoljuk, hogy az oktatási rendszer nem lett ezzel kapcsolatosan a problémával szembesítve és a megfelelő lépések nem lettek megtéve.
Néhány ténnyel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy itt óriási problémák vannak, jóvátehetetlen károk keletkeznek, s a kormányzat bizony messze nem tesz meg mindent ezen problémák orvoslásában. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Ruud Lubbers, a Holland Királyság miniszterelnöke és kísérete köszöntése
