KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Schiffer János a mai felszólalásában arról beszélt, úgy érzi, hogy pusztába kiáltott szó, vagy a Dunába hordott víz – bár most már lassanként szükséges lesz a Dunába vizet hordani –, szóval a Dunába hordott víz a felszólalás ebben a költségvetési vitában. A tavalyi tapasztalatok valóban azt igazolták, hogy nem sok közvetlen eredménye van annak, hogy ha az ellenzék módosítani javasolja a költségvetést, vagy elmondja a költségvetéssel kapcsolatos kritikai megjegyzéseit.
Én most mégis tulajdonképpen azt szeretném mondani, a tapasztalatom az, hogy ezek a megjegyzések, kritikai megjegyzések talán mégsem teljesen értelmetlenek. Arra gondolok, hogy a tavalyi költségvetési vitának a maratoni ülésén már valamikor hajnali 5 órakor került rám a sor, és akkor mondhattam el és indokolhattam meg a nemzetbiztonsági kiadásokkal, tehát a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal költségetésével kapcsolatos kritikai véleményemet és módosító javaslataimat.
(12.50)
Azt gondoltam, hogy senki nem fogja észrevenni őket – ennek ellenére az akkori miniszter úr reagált rájuk. Nem is ez volna az érdekes, és nem is az volna az érdekes, hogy ennek az ügynek aztán mégis valami sajtója lett, hanem inkább az, hogy a jelenlegi költségvetésben az akkor túlzottnak talált költségvetési támogatással szemben a mostani költségvetési támogatás kisebb, mint a tavalyi összeg volt; akkor az ellenvélemény úgy hangzott, hogy felelőtlenség a nemzet biztonságával szemben, hogyha bárki, nemzetközi összehasonlításokra hivatkozva ezeket a költségvetési öszszegeket csökkenteni kívánná, ezzel szemben most a Kormány előterjesztésében szerepel abszolút számban is 3,5%-kal kisebb költségvetési támogatás – és hogyha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor azt gondolom, hogy az a 20%-os támogatáscsökkentés, amit tavaly javasoltunk, talán nem is volt olyan irreális és nem is volt olyan felelőtlen javaslat.
Minthogy most nem nyújtottunk be, nem kívánunk benyújtani a nemzetbiztonsági kiadásokkal kapcsolatban módosító indítványt, nem is akarom ezt a témát tovább folytatni. Csak annyit jegyzek meg, hogy a tavalyi, a lengyel nemzetbiztonsági szolgálattal való összehasonlítást megalapozatlannak ítélte a Kormány képviselője, most egy másik összehasonlításra szeretnék csak utalni. Tekintettel arra, hogy a nemzetbiztonsági bizottság állandóan zárt ülést tart, és elvben minden államtitok, ami ott elhangzik, nem mondanék abszolút számokat, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal ügyeinek – tehát azoknak az ügyeknek, amelyekben a törvényi felhatalmazás alapján eljár – a száma tízes nagyságrendű, miközben bűnügyek, nyomozások a rendőrség hatáskörében a félmillió körül vannak, és ezzel szemben az ottani – tehát a nemzetbiztonsági hivatali – létszám és a rendőrségi létszám összehasonlítva körülbelül egy a tízhez. Természetesen tudom, hogy nem lehet itt durva arányosítást tenni, de azért még mindig meggondolandónak tartom, hogy nem túlméretezettek-e a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársi létszámának az arányai és nem túlzottak-e még mindig ezzel kapcsolatban a kiadások.
Néhány szót szeretnék még mondani a Belügyminisztérium költségvetésével kapcsolatban. Tudom, hogy közeledik az ebédidő, és egy perccel sem szeretném túlhaladni az egy órát, de minthogy úgy láttam, a Belügyminisztériumból senki nincs jelen, gondolom, hogy kétperces viszonválaszra nem fog sor kerülni.
Az egyik dolog: Szalay Gábor képviselőtársam említette a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával kapcsolatban a bevételi oldal alultervezettségét. A Belügyminisztériummal kapcsolatban azt hiszem, talán még fokozottabban lehet erről beszélni. A Belügyminisztérium bevételnek 4 milliárd 800 millió forintot irányzott elő, és ha összehasonlítjuk ezt a korábbi előirányzatokkal, a '91-es évben másfél milliárd volt a bevételi előirányzat, ezzel szemben a zárszámadásból kiderült, hogy a teljesülés megközelítette a 7 milliárdot; a tavalyi, a '92-es előirányzat 2 milliárd 160 millió volt – bevételi előirányzat –, a várható teljesülés a II. költségvetési kötet szerint megközelíti a 4 milliárdot, tehát nyilvánvaló az alultervezettség. Ennek kapcsán javasolnánk a tervezett bevétel megnövelését, és a jelenleg 61 milliárdra tervezett támogatás megfelelő csökkentését. Ez a 61 milliárd egyébként a Belügyminisztériumnak az önkormányzati támogatásokat nem számító támogatási összege.
Kóródi Mária a beszédében szólt a Határőrség problémájáról. Tudjuk a költségvetésből azt, hogy a Belügyminisztérium már eddig felállított 12 határőrségi akciószázadot, és további 6-nak a felállítását tervezi, igen jelentős költségvetési tételt tervez ezeknek a felszerelésére. Kicsit az az érzése az embernek, hogy egy ilyen fait accompli-politikát játszik a Belügyminisztérium: mindeddig a Parlament, de a honvédelmi bizottság sem – tudomásom szerint az önkormányzati bizottság sem – hallott ezekről az akciószázadokról, most pedig a költségvetési előterjesztésben azzal a problémával találkozunk, hogy ezeknek az akciószázadoknak – a már felállítottaknak – nem megfelelő a felszerelése, tehát mintegy kötelezi ez a Parlamentet arra, hogy ezeknek a századoknak a megfelelő felszereléséről gondoskodjék, amihez ugye hozzátartozik ez a száz darab harci járműnek – egyébként darabára 19 millió forint – alkalmazása.
Nem akarnék belemenni abba a problémába, hogy Magyarország biztonsági helyzete indokolja-e ezt a fejlesztést. Kétségtelen az, hogy a térség biztonsági helyzete aggodalmakra ad okot. A kérdés inkább az, hogy miért a Belügyminisztériumban, a Belügyminisztérium fejezetében kell megjelenni ennek a költségvetési többletnek. Én azt gondolom, el kell választani a határrendészetet, a polgári értelemben vett határőrizetet és a katonai értelemben vett határvédelmet. Úgy vélem, ez egy pártállami maradvány, hogy a Határőrség, mint a fegyveres erők egy része, teljes egészében a Belügyminisztérium fejezeténél van. Azt gondolom, indokolt volna az, hogyha a határőrizetnek, a határvédelemnek a tényleg katonai része átkerülne a honvédelmi tárcához, és ilyen értelmű javaslatot tettünk, hogy ez igenis legyen a honvédelmi tárca felügyelete alatt. Nem indokolt az, hogy egy minisztérium, amelynek a belügyek felügyelete, intézése a dolga, lényegében egy hadsereget tartson fenn, amely a fegyveres erők része – és valóban, az is kell hogy legyen. Ez egy áttételi indítvány voltaképpen.
Van egy csökkentési indítvány is: a Budapesti Határőr Ezreddel kapcsolatos. Tudjuk a pártállami időkből, hogy ennek a Budapesti Határőr Ezrednek karhatalmi feladatai voltak – a jelenlegi Alkotmány ezeket a karhatalmi feladatokat nem teszi lehetővé, de ilyen karhatalmi feladatokat a Határőrség is csak szükségállapot esetén láthatna el. Már a tavalyi költségvetési vitában is bátorkodtam megkérdezni, hogy mi is a funkciója ennek a Budapesti Határőr Ezrednek. Most már egy kicsit többet tudunk, ugye: tudjuk azt, hogy legalábbis van egy olyan funkciója, hogy az állami ünnepeken szórólapokat kell osztogatniuk, méghozzá tréningruhában –, de én azt gondolom, hogy ehhez képest a költségvetése jelen pillanatban túlméretezett. Azt javasoljuk, hogy ez a költségvetési tétel csökkenjen, és a csökkentés összege kerüljön át a Tűzoltóság fejlesztésére – 300 millió forintról van szó –, amely gondokkal küzd, és amelynek a fejlesztése és a tűzvédelem fejlesztése, azt hiszem, mindannyiunk érdeke.
Azt gondolom, hogy a részletes vitában majd még több mindennek a kifejtésére fog mód nyílni – nem akarnék az ebédidőből elvenni, csak egy dologra szeretnék még utalni a belügyi költségvetéssel kapcsolatban: most jelenik meg a költségvetésben az adatvédelmi hivatal, amelyről megtudjuk, hogy 750 munkatársa van, és 1 milliárd 100 millió forint fölötti összeg a költségvetése. Ugyanakkor most, nemrégiben fogadtuk el hosszú idő után az első kétharmados törvényt, végre létrejött egy jelentős konszenzus a Parlamentben – az adatvédelmi törvényre gondolok. Az adatvédelmi törvény előirányozza az adatvédelmi biztos hivatala felállítását – ugyanakkor a költségvetésben nyoma sincs annak, hogy az adatvédelmi biztos hivatala valaha fel fog állni. Nagyon remélem, hogy ez nem azt sugallja, hogy a törvényt ugyan elfogadtuk, de adatvédelmi biztos mégsem lesz. Nagyon remélem, hogy a Parlament hamarosan meg fogja választani az adatvédelmi biztost, és a működéséhez költségvetésre is szükség van, tehát azt javasoljuk, hogy ennek a – véleményünk szerint – túlméretezett adatfeldolgozó hivatalnak a költségvetéséből 250 millió forint erejéig különítsen el a költségvetés egy összeget arra a célra, hogy ebből felállítható legyen az adatvédelmi biztos hivatala.
(13.00)
Még annyit erről az adatfeldolgozó hivatalról, erről az óriás hivatalról, hogy ez egyesíti az Állami Népesség-nyilvántartó feladatait, amely körülbelül 300 milliós költségvetéssel dolgozott, nyilván fogja tartani az állampolgárok személyi adatait, lakcímét, az összes gépkocsiadatot, valamint az összes bűnüldözési adatot, tehát rendőrségi adatokat is.
Megkérdezném azt, hogy egyáltalán helyes-e és összefér-e az adatvédelmi törvény szellemével, hogy egy minisztériumnak ilyen információs monopóliuma legyen egyetlen hivatal kezében? A részletes vitában szeretném megjegyzéseimet folytatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
