KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Hogyan viszonyul az állam az állampolgáraihoz? Erre a kérdésre egyenes választ nem a politikai jelszavakból, hanem a költségvetésből kapunk. A költségvetés ugyanis a kormányzat mindennapi tetteit, valódi akaratát és elhatározását fordítja le a számok, előirányzatok száraz nyelvezetére.
Felszólalásomban erre a kérdésre keresem a választ két, látszólag egymástól távol eső terület, a védelmi és szociálpolitikai kérdések felvetésén keresztül. A védelem alatt én most nem a honvédelemre gondolok, hanem azokra a védelmi feladatokra, amelyeket a Belügyminisztérium lát el.
Az állam alapvető feladata, hogy megvédje polgárait. Megvédje őket az esetleges külső fenyegetettségtől, tartsa fenn a közbiztonságot, és siessen a polgárok segítségére, ha elemi csapás vagy katasztrófa sújtja őket.
E három védelmi területen jelentős szerepe van a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumának, mivel e minisztérium irányítása, felügyelete alá tartozik az állami tűzoltóság, a polgári védelem, a rendőrség és a határőrség.
Nem akarom drámai eszközökkel ecsetelni a magyar katasztrófaelhárítás problémáit. Valamennyien ismerjük őket. Csak emlékeztetem önöket, milyen tehetetlennek bizonyult a polgári védelem tavaly a barcsi eset után, vagy az idén, amikor megszólaltak a Paksi Atomerőmű szirénái.
A polgári védelem tevékenysége, illetve annak hiánya csak arra volt jó, hogy jelentősen növelje a lakosság pánikhangulatát, meghatározatlan félelmeit.
Nem akarom hosszasan elemezni a tűzoltóság helyzetét sem, ezt is ismerjük, de elég az is, ha csak megnézzük a költségvetést, és kiolvassuk belőle, hogy a tűzoltóság gépjárműveinek 40%-a tíz évnél idősebb, 631 darab gépjárműből csak 6 darab tekinthető korszerűnek.
A polgári védelemre és a tűzoltóságra a jövő évi költségvetés 7,5 milliárd forintot szán, és ebből alig 500 milliót a technikai felszerelések korszerűsítésére.
(9.50)
De még ennél is nagyobb baj, hogy alig történt valami a valódi katasztrófaelhárítási rendszer kiépítésére. Mintha abban bízna ez a Kormány, hogy van elég más bajunk, ezeket a katasztrófákat pedig majdcsak megússzuk valahogy.
Nem mondható el ugyanez a vakhit a közrendbéli állapotokról. Az utóbbi időben történt súlyos bűncselekmények, az agresszív tendenciájú bűnözés emelkedése, a nemzetközi bűnözés beáramlása, a kábítószer-problémák megjelenése tény. A tavaly nagy erővel megindított rendőrségi fejlesztés a jövő évi költségvetés számadatai szerint mégis megtorpant, hiszen az igényelt 6,5 milliárd fejlesztési többletigényből a költségvetés teherbíró képességére tekintettel csak hárommilliárdnyi fejlesztés jut a rendőrségre.
A Belügyminisztérium irányítása alatt álló fegyveres testületek közül egyetlen olyan testület van, amelyik valóban dinamikusan és töretlenül fejlődik: ez a határőrség. Az 1992. évi 5,5 milliárd forint előirányzat jövőre 9,5 milliárd forintra nő, a határőrség létszáma az 1991. évi 19 000-ről 23 000-re. A tisztek és tiszthelyettesek száma megduplázódik, a dologi kiadások pedig több mint másfélszeresére nőnek.
Kétségtelen tény, hogy a környező országok megrendült belpolitikai helyzete kihatással van országunk védelmi politikájára.
Ugyanakkor én egyetértek Réti Miklóssal abban, hogy ebben a védelemben jóval nagyobb szerepet kell, hogy játsszanak a politikai technikák – hiszen ezek az egyedül hatékony eszközök –, mint a technikai eszközök. Bár ez utóbbiak szükségességét nem vitatom akkor, ha például korszerű informatikai hálózat kiépítéséről van szó.
Szükség van kulturált határátkelőhelyekre. Szükség van arra, hogy technikai eszközökkel megakadályozzuk, hogy a bűnözés bejöjjön az országba és a lopott autó kimenjen. De nem értem mi szükség van a határőrségnél 100 db BTR típusú páncélozott harci járműre. Ha igaz – már pedig igaz –, hogy az államhatár őrzését a honvédséggel együtt látják el, akkor 100 db, Afganisztánban bevált, nagy tűzerejű, csapatszállító, támadó harci jármű vagy nagyon sok, vagy nagyon kevés, tehát a célra alkalmatlan mennyiség. Támadás esetén – mármint ha minket támadnak meg – ez a mennyiség kevés az úgynevezett első csapás elhárítására. Arra pedig, hogy ezekkel akadályozzák meg az illegális határátkeléseket sok, és módszerében elfogadhatatlan eszköz. De soknak tűnik azért is, mert a határőrség tevékenysége, mozgósítása, feladatmeghatározása nagyrészt ma áttekinthetetlen, mint ezt tegnap a Keleti György kérdésére adott miniszteri válaszból is kiderült.
Ezeket a kérdéseket szolgálati titoknak minősítette egy 1992. évi BM-utasítás. Persze a nyilvánosságra hozott adatok is időnként rejtélyesek. Nem lehet például pontosan tudni: hogyan és milyen számban jöttek létre az úgynevezett akciószázadok, hiszen a költségvetés különböző oldalai hol 12+6-ról, hol 18-ról és további 6-ról adnak számot.
Számomra az is izgalmas kérdés – de lehet, hogy ez csak a nő alultájékozottsága, aki nem volt katona –, hogy Budapesten miért van 3400 határőr, és ebből miért tartozik 2400 a harcoló alakulatokhoz.
Mindezeknek a rejtélyeknek a fényében méginkább soknak tűnik ez a 100 gumikerekű tank, különösen akkor, ha tudjuk, hogy ezek nemcsak mostoha terepviszonyokon, de közutakon is viszonylag nagy sebességgel tudnak közlekedni. Azt viszont nem tudjuk mi garantálja, hogy valóban csak a határon és az attól számított 20 km-en belül mozogjanak, Budapesten pedig honnan és meddig terjed ez a bizonyos 20 km.
Félreértés ne essék, nem él bennem elfogult gyanú, még akkor sem, ha döbbenten hallgattam tegnap belügyminiszter úr kemény szavait arról, hogy milyen hatalmakat nem tart kívánatosnak. De szeretném több millió polgártársammal együtt megismerni azokat a garanciákat, amik az állampolgári biztonságomat és ennek érzetét valóban fokozni tudják.
Az államnak az is alapvető feladata, hogy védje az emberi élet minőségét, a társadalom és a közösség morális tartását, és gondoskodjon mindazokról, akik e gondoskodás nélkül ebből kicsúsznának – és ez nemcsak alapvető alkotmányos kötelesség, hanem ha úgy tetszik: önvédelem is.
Ebben a költségvetési vitában már nagyon sok szó esett arról, hogy van-e, és milyen a Kormány foglalkoztatási politikája, hogyan kezeli, illetve nem kezeli a munkanélküliséget, és hogy milyen nagy lyukú is ez a szociális háló. De nem beszéltünk talán még arról: valójában mibe is kerül nekünk mindez. Tudjuk-e valójában, mibe kerülnek ma, és mibe fognak holnap kerülni a munkanélküliek? Júliusi adatok szerint júliusban 400 000 munkanélküli volt, és ez 380 000 családot érintett, azaz csaknem másfél millió embert. S ez a szám csak nőni fog. A munkanélküliség költsége pedig nemcsak abból áll, hogy fizetjük a segélyt és fenntartjuk azokat a költséges hivatalokat, amelyek ezeket a segélyeket folyósítják, hanem sok-sok egyébből.
Bizonyított, hogy a munkanélküliek között nő a fizikai és mentális betegségek száma, ez pedig növeli az egészségügy amúgy is túlterheltségét, eszközhiányos működési zavarait, azaz az egészségügy költségeit. Nő a depresszió, a lelki és anyagi gondokkal küszködő családok válságba jutnak, nő a válások és ezzel együtt a lakásigények, még inkább a hajléktalanok száma.
A pályakezdő fiatalok számára kiderül, hogy a társadalomnak nincs rájuk szüksége, antiszociális magatartást vesznek fel, nő a bűnözés, a kábítószer és az alkoholfogyasztás, és a mindezek elleni küzdelem költsége.
Az alacsony segélyek és a leszorított munkabérek miatt a szolgáltatásokat egyre kevesebben tudják igénybe venni, létszámleépítés következik, nő a munkanélküli tömeg, csökken az adófizetők száma, a befizetett adó nagysága, nő a költségvetési teher. Ördögi kör, amiből nem lehet kiszakadni, hiába állítanak fel erre egy újabb hivatalt. És nem lehet kiszakadni – hiába hárítják a felelősséget az önkormányzatokra – anélkül, hogy az eszközöket és a döntési lehetőségeket átadnák nekik. Mert – Sóvágó Lászlóval ellentétben – én azt hiszem, sőt tudom, hogy nem a hisztéria az, ami az önkormányzatokat nehéz helyzetbe hozza, hanem például a szociálpolitikai törvénytervezet, amely a szociálpolitika minden problémáját az önkormányzatokra hárítja, miközben ehhez nem biztosítja az eszközöket.
Én most nem akarom részletesen elemezni, hogy mi az, amit a szociálpolitikai törvény az önkormányzatokra hárít, ezt majd elmondom a szociálpolitikai törvény vitája során. Csak megemlíteném, hogy a szociális normatíva, amit a költségvetésben biztosítanak, az olyan adatokra épül, amik már régen elavultak. Csak megemlíteném, hogy ez a szociálpolitikai törvény a hajléktalanok átmeneti szálláshelyét úgy teszi kötelezővé az önkormányzatok számára, hogy erre egy fillért nem biztosít. Ezen túlmenően is olyan feszültségeket épít be ez a szociális törvény az önkormányzatok életébe, az önkormányzatok és az állampolgárok kapcsolatába, amelyek újabb feszültségeket gerjesztenek: anyagiakat és morálisakat egyaránt.
Most csak annyi, hogy ebből a költségvetésből és a kapcsolódó törvényekből nem látszik semmiféle kiút. Ez a költségvetés a társadalom fölé nőtt, működik a saját belső törvényei és elidegenedett logikája szerint, és nincs a Kormányban erő, hogy ezt megállítsa. Úgy tűnik, nincs már a pénzügyminiszterben sem, pedig ő tavaly októberben még azt mondta: "Ha a fejlődésnek, előrelépésnek vagy a piacgazdaságra való áttérésnek – mindegy minek nevezzük – az az ára, hogy miközben egyesek kezén vagyonok halmozódnak fel, mások éhen halnak, ahhoz én inkább nem. Az ilyen mérvű egyenlőtlenség, kiszolgáltatottság már nem gazdasági, hanem morális kérdés. Ezt a tendenciát muszáj megállítani és visszafordítani. Ebben nem tudok, nem vagyok hajlandó sem engedni, sem megalkudni."
Szerintem, szerintünk is muszáj lenne. Mégsem ez történik. Hogyan is viszonyul hát ez az állam a polgáraihoz?
(10.00)
Valójában nem készül fel, hogy megvédje őket a belső bajoktól és katasztrófáktól. De indokolatlan mennyiségben, indokolatlan helyre tankokat vesz. Ráereszti a munkanélküliséget a településekre, de nem ad a kezelésükre eszközöket az önkormányzatok kezébe. Újabb és újabb igazgatási apparátusokat állít fel, de nem alakítja át a gazdaság szerkezetét. Mindezekből úgy tűnik, ez az állam nem az állampolgárokat védi, hanem a saját hatalmát építi és az erre szolgáló védelmi eszközöket állítja fel. Ez pedig nagyon kemény probléma.
Hogy ismét Kupa Mihályt idézzem: "Egy rossz politikai vagy gazdasági döntés következtében azok gebednek bele, akiket éppen sújt. Aki hozta, legfeljebb továbbáll, és majd ott hoz vagy jót, vagy rosszat, de nem ő viszi a bőrét a vásárra."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, itt már többről van szó. Itt egy ország bőrét visszük vásárra. Köszönöm a figyemüket. (Taps.)
