KÁLMÁN ATTILA, DR. a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára:
KÁLMÁN ATTILA, DR. a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára:
KÁLMÁN ATTILA, DR. a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a kultúráról és az oktatásról többen igen elmarasztalólag szóltak. Én azt hiszem, hogy egy-egy felszólalás után a konkrét vádakra reagálni nem célszerű; az egész költségvetési vitának a végén szeretnénk megmutatni, hogy melyek a felszólalásoknak azok a részei, amelyek valóban megfelelnek az igazságnak – mert sajnos van néhány valós gondunk –, és melyek azok a részek, amelyek pontatlan adatokon alapulnak, csúsztatások és nem felelnek meg a valóságnak.
Egyetlenegyet hadd ragadjak ki az elmúlt felszólalásból. Például azt állította Bretter Zoltán, hogy a normatív támogatás 60%-át fedezi a kiadásnak. Nem tudom, mire gondol. Óvodáknál valóban ilyen, sőt még kevesebb, általános iskoláknál 85% – pontos adatok vannak –, s másoknál is e körüli értékekről van szó.
Azt hiszem, az a helyes, ha megvárom az összes felszólalást, és tényekkel, konkrét adatokkal fogom bizonyítani, hogy melyek azok, amelyek valóban igazak, melyek azok, amelyeken szeretnénk változtatni, és melyek azok, amik pedig egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak.
Szeretném megnyugtatni a pedagógustársadalmat és a kultúra munkásait: nem igaz, hogy ez a Kormány kultúraellenes, nem igaz, hogy oktatásellenes. Például – hogy egyet mondjak a sok közül – sikerült az általános iskola felső tagozatában a tanárok kötelező óraszámát 20-ról 18-ra leszállítani. Erről például miért nem szól senki? De hát nem akarok most – még egyszer mondom – kiragadni egy-egy példát, csak szeretném megnyugtatni a hallgatóinkat és a nézőinket, hogy nem erről van szó. Az egész egy átgondolt rendszer: közoktatási törvény, szakképzési törvény, felsőoktatási törvény, nemzeti alaptanterv, követelményrendszer, iskolaépítési akció, tornaterem-építési akció, óraszámok csökkentése, tanulólétszámok csökkentése; tehát a nehéz körülmények ellenére a GDP-nek, tehát a nemzeti összjövedelemnek, összterméknek növekvő, nagyon kis mértékben, de növekvő részét fordítjuk oktatásra, valamelyest kiemelten felsőoktatásra. Megoldani minden problémát lehetetlenség egy-két év alatt, de az adott körülményekhez mérten a lehető legtöbbet próbáljuk megtenni. És nincs még lecsengetve a költségvetési vita. Én remélem, még az országgyűlési szakaszban is módosítási, javítási lehetőségek vannak.
Ehhez kérjük mind az ellenzéknek, mind a kormánykoalíció képviselőinek a támogatását és megértését, mert ha olyat kérnek, ami megvalósítható, az segít; ha irreális követeléseink vannak, ezekkel lehet népszerűségre szert tenni, de nem visszük előbbre az ország helyzetét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
