ELEK ISTVÁN, a kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió-, rádió- és sajtóbizottság előadója:
ELEK ISTVÁN, a kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió-, rádió- és sajtóbizottság előadója:
ELEK ISTVÁN, a kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió-, rádió- és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Képviselőház! Stílszerűen, vagyis a bizottsági ülésen lezajlottakhoz híven röviden szeretnék beszámolni a bizottsági vitáról.
A tavalyihoz képest és a többi bizottságban lezajlott vitához képest aránylag rövid volt ez a vita, jó két óra. Valamifajta visszafogottság volt érezhető az ellenzéki és kormánypárti képviselők hozzászólásában egyaránt. Ez magyarázható részben a helyzet ismeretével, másrészt pedig azt hiszem, hogy tartalékolták a határozott, átfogó és koncepciózus bírálatukat a plenáris ülésre, és majd a módosító javaslatokkal kapcsolatos bizottsági részletes vitára.
Egységesek voltak a képviselők – kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt – abban, hogy kifogásolták, nehezményezték a költségvetésnek a kulturális ágazattal kapcsolatos szűkkeblűségét vagy szűkkeblűségét is, hiszen jól tudják, jól tudjuk, hogy nem különleges elbánásban részesül a kulturális ágazat, hanem abban, amiben egyéb területek is.
Néhány témát szeretnék csupán megemlíteni a vita jellemzéséül a tartalmi kérdések körében. Komoly aggodalom kapott hangot ellenzéki és kormánypárti oldalról egyaránt a közművelődéssel kapcsolatban, a közművelődési intézményhálózat helyzetével kapcsolatban. Többen úgy fogalmaztak, hogy visszafordíthatatlan folyamat indulhat meg, de megjegyzem, tavaly is így fogalmaztunk, így fogalmaztak, hogy megindult részben ez a folyamat, és fölerősödhet, létezik egy intézményhálózat, hogyha ez leépül, példákat említettek a képviselőtársak is; ha művelődési házakat részben vagy egészben eladnak kocsmának, akkor ezeket a folyamatokat nagyon nehéz visszafordítani. Különösen a kis települések körében vetődik fel élesen ez a kérdés.
Tavaly a közművelődési normatívát sikerült a költségvetési vita során megemelnünk. Megfogalmazódott igényként egyértelműen, hogy valamit kellene tenni ebben az évben is, valahol meg kellene keresni azokat a rejtett tartalékokat, amelyeket átcsoportosítva ennek a területnek a finanszírozására lehetne fordítani.
Az oktatással kapcsolatban arra hívták föl a felszólalók a figyelmet, hogy ha egyrészt érvényesül az oktatási ágazatot illetően is az az alapelv, hogy bér- és dologi automatizmusban nem részesülnek, ugyanakkor az önkormányzatok rovására történik meg valamifajta pénzátcsoportosítás általában is, akkor nagyon nehezen várható az, hogy az önkormányzatok pótolni tudják azt a kiesett pénzt, amit nem kapnak meg központi költségvetésből.
(9.20)
Még akkor is, ha tudjuk, hogy jelentős tartalékokkal rendelkeznek bizonyos önkormányzatok.
A felsőoktatással kapcsolatban többen megfogalmazták, hogy pontosabban kellene fogalmaznunk akkor, amikor a költségvetési törvényjavaslat arról beszél, hogy kiemelt, preferált ágazat a felsőoktatás. Ne vezessük félre saját magunkat és a felsőoktatási ágazatban dolgozókat. Az országnak nagyon fontos és nagy eredménye az, hogy ebben az évben is és a következő évben is több ezerrel nő a felsőoktatási hallgatók létszáma. Ez azonban a felsőoktatásban dolgozók számára nem jelent előnyt, sőt a terheiket növeli, hiszen egy oktatóra több hallgató jut.
Megjegyzem természetesen, hogy ma – mindannyian tudjuk – nyugat-európai példákhoz képest egy oktatóra kevesebb hallgató jut. De tudomásul kell venni, hogy akik most találkoznak majd ezzel a problémával, és azzal, hogy a közoktatás, illetve a felsőoktatás infrastrukturális helyzetét ismerve munkakörülményeik is rosszabbodhatnak, ha ugyanilyen feltételek között több hallgatót kell oktatni. Tudomásul kell venni, hogy ez számukra bizony a nehézségek növekedését fogja jelenteni, még akkor is, ha hazafiúi lelkesedésből, hivatásszeretetből résztvevői lesznek ennek a munkának, és elismerik ők is, hogy komoly eredmény, ha több ezerrel nő a felsőoktatási hallgatók létszáma.
Ugyanilyen probléma került elő a rádió és a televízió költségvetési támogatástöbbletével kapcsolatban. Lássuk azt nagyon világosan, hogy nem arról van szó, hogy a rádió és a televízió többlet-költségvetési támogatásban részesül, hanem arról van szó – ahogy tavaly is részben szó volt –, hogy a sugárzásidíj-tételek emelkedését ellentételezi a Kormány akkor, amikor megnöveli a támogatási összeget. Tehát ahogy fogalmazott a rádió jelen lévő képviselője is, a rádiózás támogatása ugyan növekedett, de a Magyar Rádióé nem.
Egy területtel kapcsolatban fogalmazódtak meg határozottan pozitív gondolatok: a szabad művelődési területtel kapcsolatban. Elismerik képviselőtársaim, hogy sok változás történt, és kedvező irányú folyamatok indultak meg ezen a területen. Ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt fontosnak érzik azt, hogy a korábban általános intézménytámogatással szemben a tevékenység támogatása kapjon nagyobb jelentőséget és különféle alapítványok és egyéb pénzforrások pályázati úton való elosztásával ez a tevékenység jelentősen erősödött.
Körülbelül ezek a témakörök, amelyek a vita középpontjában voltak. Sok minden más is szóba került, de azt hiszem, ezekkel kapcsolatban jelentkeznek majd komoly módosító indítványok, és a részletes vitában ezekről fogunk vitatkozni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
