BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Új és friss demokráciánk harmadik költségvetési évének beköszöntekor bátran állíthatjuk, hogy ez a kormánykoalíció lemondott a nemzet iskoláiról. Nem csupán arról tehát, hogy az oktatás színvonalának emelkedését elérje, de arról az Eötvös József-i programról is, mely a nemzet számára általános, kötelező és semleges közoktatást ígért.
Az oktatás egész rendszerének kormányzati cserbenhagyását két oldalról is megközelíthetjük. Fokozatos kivonulás az oktatás finanszírozásából, a terhek áthárítása az önkormányzatra és mindinkább a szülőkre, majd pedig az oktatásirányítás átjátszására intézményi függésben tartott csoportoknak.
Abból a kivételesen kedvező helyzetből kell kiindulnunk, hogy lehetőségünk volna a közoktatás színvonalának ugrásszerű emelésére. Az alkalmat a demográfiai hullámvölgy kínálja. Kisebb csoportokban oktathatnának a tanárok, akiket a munkanélküliség réme nem fenyegetne. Ehhez csupán az kellene, hogy az állam legalább a működési költségekért vállaljon felelősséget. Mi sem egyszerűbb cél, még ha az államháztartás jelenlegi állapotában nem is könnyű elérni. Ehelyett azonban mi történik? A dologi költségek nullaszázalékos emelése, az inflációt nem követő normatívák már jórészt áthárítják a finanszírozás felelősségét, s a szja tervezett 70–30%-os megosztási aránya az önkormányzatok lehetőségeit tovább szűkíti.
Jegyezzük meg: oktatási célra már a tavalyi évben 30%-kal többet fordítottak az önkormányzatok, mint 1990-ben. Ugyanakkor finanszírozási nehézségek miatt tavaly 2787 napközis csoport szűnt meg.
Az önkormányzatok mind nehezebben tesznek eleget a törvényben rájuk rótt kötelező feladatoknak, melyekre a kötelező pénzt mind kevésbé kapják meg. Helyzetük pedig azáltal is tovább romlik, hogy a növekvő munkanélküliség is csökkenti szja-bevételeiket.
(12.40)
Így kényszerűen fordulnak majd nemkívánatos megoldások felé. Csoportokat vonnak össze és pedagógusokat bocsátanak el.
S akkor itt essék néhány szó a pedagógusokról. Igen, sokan közülük azért támogatták, sürgették a közalkalmazotti törvényt, mert egzisztenciájuk anyagi biztosítékát látták benne. Szinte alig-alig foglalkoztatta őket mindaz a kötöttség, kényszer, kiszolgáltatottság, mely a törvény életbelépése pillanatától érvényes. A jövő bértáblájának igézetében a pedagógusok nem tiltakoztak, és sokan megrettentek a teljesítményt előtérbe állító szabadságtól is. A hideg zuhany csapja pedig elromlott, és azóta is nyitva van. A tizenharmadik havi fizetés, a jubileumi jutalmak, a végkielégítés kifizetésének érdekében az önkormányzatoknál kell könyörögni, rosszabb esetben követelni, s akkor a célt a Kormány megint elérte: szembeállította a pedagógust az önkormányzatokkal. A közalkalmazotti törvény így többszörösen is megalázta a pedagógusokat, holott kiagyalói már akkor jól tudhatták, hogy a törvény anyagi hátterét nem képesek megteremteni.
A kivonulás az oktatásból tehát mindezeken a szinteken érvényesül. A normatívák, az önkormányzatok és a pedagógusok egyaránt megrövidítve érezhetik magukat.
De lássuk az úgymond pozitív oldalakat is. Vajon mire hajlandó áldozni ez az állam? A költségvetési törvénytervezetet magyarázva a Kormány képviselői többször elmondták: a személyi jövedelemmegosztás önkormányzatokra hátrányos aránya egy másik, "jobb" rendszer alapjait veti meg. A különböző területek, az eltérő adottságokkal bíró önkormányzatok közötti különbségek kiegyenlítése volna a cél. A költségvetés meg is emelné az önkormányzatoknak szóló kiegészítéseket 500 ezer forintra, melyet aztán differenciáltan osztanak szét. Szegényebb önkormányzatok többet, gazdagabb önkormányzatok kevesebbet kapnának. És ki fogja eldönteni, hogy kinek mennyi jár? Természetesen a regionális oktatási központok, melyek így új, sokat ígérő feladathoz jutnak. Tőlük függ majd egy-egy önkormányzat sorsa. Hiszen már most is egy-egy önkormányzat költségvetésének 60%-át teszi ki az oktatás finanszírozása, s ha a szja-bevételek csökkennek, ez az arány tovább növekszik. A sokat vitatott rok-okkal tehát újra találkozunk ebben a költségvetésben. Megint kapnának a költségvetéstől 212 milliót.
Végül tehát az önkormányzat a következő dilemmasorozat elé néz: szűkíti az iskolai szolgáltatást, csökkenti a színvonalat, s akkor a szülőkkel és pedagógusokkal kerül szembe; vagy kuncsorog az elismert hatalmú rok-nál, s akkor az önkormányzatisággal kerül szembe. Nincs kétség, hogy ez az utóbbi az anyagilag legelviselhetőbb út, s mégis az önkormányzati iskoláknak azt az eszméjét veti szét, mely joggal volt örököse Eötvös József programjának.
Tisztelt képviselőtársaim! Félek, ez a költségvetés azt bizonyítja, hogy a Kormány már a választások utáni helyzetre készül. Olyan rendszert – mert őrültség, de rendszer – igyekszik létrehozni, melynek lebontása anyagilag alig legyen lehetséges, s a lebontás a rendszerben egyébként is minél nagyobb anarchiát okozzon. Súlyos felelőtlenség, sőt bűn, amit az oktatással most elkövetünk. Bízvást mondhatom, hogy az utókor nem lesz hálás azoknak, akik ebben közreműködnek. S most nem normatívák ilyen-olyan emelése, a jubileumi jutalmak kifizetése csupán a tét. Hanem a rendszer maga. Mert szívesen küzdök MDF-es, kereszténydemokrata, kisgazda képviselőtársaimmal vállvetve, hogy az oktatásra több pénz jusson. De cserébe az oktatás iránti felelősséget kérem. Vagy számonkérem. (Taps a bal oldalon.)
