LAKOS LÁSZLÓ (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ (MSZP) Válaszul csak politikai általánosságokat kaptunk az átmentésről, a kolhozstruktúráról, a rémhírterjesztésről.
Az agrárválság ma már nem tagadható. Ahhoz azonban, hogy a költségvetésben megfogalmazott eszközök várható hatását értékelhessük, meg kell állapítanunk a válság okait.
Én megvizsgáltam a Kormány tevékenységéről beterjesztett beszámolót és a költségvetésről benyújtott anyagokat. Megállapítottam, hogy az okok feltárására egyikben sem vállalkoztak.
Sommás értékelésük szerint az agrárgazdaság gondjai a Kormány tevékenységétől függetlenül, a kedvezőtlen időjárás és a nagymértékű árveszteség miatt alakultak ki. Nem szóltak arról, mennyi kárt okozott az elmúlt években az a tény, hogy az értékesítési gondokkal küzdő, még bőséges és viszonylag olcsó élelmiszer-ellátást biztosító agrárgazdaság szervezeti és tulajdonosi viszonyaiban felelőtlenül turkáltak politikusok.
Mennyi pénzt vontak ki a mezőgazdaságból a támogatásleépítéssel, a privatizációval, és mire használták e súlyos milliárdokat?
Nem szóltak arról, hogy csak a szétverésre koncentráltak, de nem teremtették meg az új gazdálkodás feltételeit a legalapvetőbb törvényekben.
Tisztelt Országgyűlés! Üdvözöljük a '93-as költségvetés agrárgazdaságra vonatkozó tervezetét. Nagyra értékeljük, hogy az ország nehéz helyzetében legalább nominálértékben emelkedik a támogatás. De úgy látjuk, hogy csupán pénzzel, reális értéken a tavalyinál kevesebb pénzzel, és különösen ennyi pénzzel nem oldhatók meg a mezőgazdaság problémái.
A miniszteri expozé kiemeli, hogy az ágazat jövedelemadózási kedvezményei nem változnak 1992-ről '93-ra. Nem jelennek meg új elvonási formák.
Miniszter úr nagyon elegánsan mond le ezzel nem létező bevételekről. A mezőgazdasági üzemek zömükben veszteségesek, nyereségükből adót nem fizethetnek, a veszteségből pedig a költségvetés nem kíván részesedést, mint ahogy nem kívánt részesedést az aszálykárok enyhítéséből sem.
26 milliárd forintra emelkedik az exporttámogatás, egymilliárd forinttal magasabb összegre az előző évinél. Reálértéken viszont ez 4 milliárd forinttal kevesebb az idei esztendeinél.
A pénzügyi keretek szétaprózottak, nincs meg a lehetőség évközbeni átcsoportosításukra és nincs meg a garancia célszerű, összehangolt felhasználásukra.
A 26 millárd forintos exporttámogatási keret és a megemelt 9 milliárd forintos belföldi intervenciós keret hasznosításának rendjét a Parlament a mai napig nem állapította meg. Nincs elfogadott agrárpiaci rendtartási törvényünk, könnyen elvész megint egy esztendő, hiszen a mezőgazdaság '93-as termelési éve ez év július–augusztusában, tehát már 4 hónappal ezelőtt elkezdődött.
Kidobott pénz lesz sajnos a mezőgazdasági szervezetátalakítási program végrehajtására biztosított hárommilliárd forintos keret addig, amíg a szervezetátalakítás napi politikai érdekeket és nem a hatékony gazdálkodás kialakítását szolgálja.
Tisztelt Országgyűlés! Nem igaz Kupa Mihály miniszter úr Magyar Hírlapban megjelent állítása, mely szerint az élelmiszerek áfá-sítása a mezőgazdaságnak nem árt. Az áfa kiterjesztése egyértelműen növeli az élelmiszerek árait, amivel nem tart lépést megközelítően sem a kompenzáció. Az aktív keresők és a nyugdíjasok 12,3%-os emelésre számíthatnak az árak 16–19%-os emelkedésével szemben.
Amennyiben a Parlament bevezeti az élelmiszerek áfá-ját, akkor az élelmiszer-fogyasztás tovább csökken az eddigi 30%-os mértéknél. Legsúlyosabban ez az alacsony jövedelműeket sújtaná, azokat, akik már eddig is jövedelmük nagyobb hányadát költötték élelmiszerek vásárlására, azokat, akik már nem tudják megfizetni még az olcsóbb élelmiszereket, akik nem jutnak hozzá néha már a zsírhoz sem.
Ez pedig a mezőgazdaság piacvesztését okozza, ahány %-kal csökken a hazai élelmiszer-fogyasztás, körülbelül ugyanannyi %-kal nő a mezőgazdasági munkanélküliek száma. Ez a mai helyzetben mindannyiunknak, a mezőgazdaságnak is ártalmas.
Az agrártámogatások növelése kapcsán azt is el kell mondanom, hogy az áfa bevezetésével a költségvetés jóval több bevételre tesz szert, mint amennyit a támogatások növelésével kiad.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt két és fél esztendő a kárpótlást, a szövetkezeti vagyont fojtogató átmeneti törvényt, a támogatások elvonását, az adóbefizetések növelését, jól működő élelmiszer-ipari kapacitások külföldi tulajdonba adását, de a kis- és az új gazdálkodóknak sok ígéretet is hozott. Mit kellene tehát tennie a tisztelt Országgyűlésnek ahhoz, hogy ezek a keservesen kiszorított milliárdok valóban segítséget jelentsenek?
A szükséges törvények elfogadásával kijelölni az agrárjövő törvényi kereteit és ezzel véget vetni a bizonytalanságnak. Miért tartom ezt alapkérdésnek?
A kárpótlásról és a szövetkezetekről legalább tíz törvényt alkotott eddig a Parlament, módosításukra további 5 törvényjavaslatot tűzött napirendjére a napokban is a magyar Parlament kormánypárti képviselők javaslatára.
Többek között azért, mert a kárpótlási törvény végrehajtása beláthatatlanul elhúzódik. Ez az állapot teljességgel lehetetlen.
A privatizációnál fontos alapelv kellene, hogy legyen – az elmúlt években nem volt az – a mezőgazdasági termelők és az élelmiszer-ipari vállalatok kapcsolatait szorosabbra fűzni: A dolgozók tulajdonhoz jussanak, az új gazdák, a kistermelők termelési lehetőségeinek hitel-, értékesítési biztonsága megteremtése, új vállalkozások támogatása.
A földről szóló törvényben szabályozni kellene a termőföld tulajdonával és használatával összefüggő új viszonyoknak megfelelő jogokat, különösen kiemelve ebből a haszonbérlők jogait.
(18.00)
Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényben meg kellene adni az agrárszabályozás kereteit. A mezőgazdasági érdek-képviseleti törvényben kellene biztosítani az érdekeltek jogait. Módosítani kell a verseny- és az ártörvényt. Az új tulajdonosi és szervezeti keretekhez kell igazítani a hitelezés feltételeit, és az európai normák szerint át kell alakítani az állategészségügyről, a növényvédelemről, az élelmiszerekről, a takarmányozásról szóló törvényeket. Szükség lenne korszerű erdő-, vadászati, halászati törvényekre.
Ezek a törvények azonban csak egy kiérlelt és elfogadott agrárpolitika alapján alkothatók meg. Ilyen azonban nincs. A Földművelésügyi Minisztérium tegnapi nyilatkozata szerint a tervezete nyers állapotban van. Ezek hiányában az agrárgazdaság kiszolgáltatott a napi politikai érdekeknek, a koalíción belüli viszonyoknak. Reméljük, nem kell súlyosabb figyelmeztetés a mai helyzetnél a viszonyok gyökeres megváltoztatására.
Nem kell súlyosabb figyelmeztetés, mint a termelés rohamos csökkenése, az emberek tanácstalanul szaladgálnak a vagyoni jogaikkal, a bankok állami garanciára sem hitelezik meg az őszi munkákat, tenyészállatokat vágnak le a kivitt vagyonból.
Tisztelt Országgyűlés! A szocialisták azt akarják, hogy a tulajdoni átalakulás minél rövidebb idő alatt történjen meg. Az emberek rendezett keretekben használhassák vagyonukat, eszközeiket és a költségvetésben elfogadandó összegeket. Az emberek kapják meg végre kárpótlási jegyeiket, addig ne rendezzenek árverést egyetlen faluban sem, amíg az ott élők többsége nem licitálhat. Földhöz, eszközökhöz, lehetőséghez juthassanak azok, akik meg akarják művelni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
