KÁNYA GÁBOR, a mezőgazdasági bizottság előadója:
KÁNYA GÁBOR, a mezőgazdasági bizottság előadója:
KÁNYA GÁBOR, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a képviselői felszólalások sorában kivételként az a tisztem, hogy a mezőgazdasági bizottság előadójaként a bizottság álláspontjáról a költségvetésnek az agrárágazatot illető részéről beszámoljak.
A bizottság három alapvető kérdésben tekintette át ezt a javaslatot. Az egyik a földművelési tárca fejezet, a másik az ágazat teljes támogatási rendszerének az áttekintése, a harmadik pedig lényegében az áfa, illetve az áfa-kompenzáció kérdésköre.
(19.00)
Az első kérdéskörben a bizottság megvitatta a földművelésügyi tárca fejezetében tárgyalt költségvetési kiadási összeget, amely magasabb az 1992. évinél. E kérdéskörben elhangzott, hogy az agrár szakigazgatás és az agrár felsőoktatás az a két terület, amelynek megnövekedett feladatai vannak: egyrészt a kárpótlás a földtulajdonviszonyok rendezése, másrészt az Európai Közösséghez való társulás előkészítésének biztosítására a mezőgazdasági tárca pénzeszközeit célszerű biztosítani.
A kérdések kapcsán a bizottság tagjai és az ott lévő szakértők lényegében e kérdéskörben aggályokat nem hangsúlyoztak, ebben egyetértettek.
A második kérdéskörben az ágazat teljes támogatási rendszerének áttekintését röviden az alábbiak szerint végeztük el:
Azt a mintegy 48 milliárd forintnyi nagyságrendű közvetlen és közvetett támogatást, amely 10 milliárd forinttal nagyobb az elmúlt évinél, a mai napon képviselői felszólalásokban minősítették, mégis a legfontosabb részeit, úgy gondolom, érdemes kiemelni.
Először is az exporttámogatás az az összeg – 26 milliárd forintban –, amely alapvetően és folyamatosan szolgálja az ágazat érdekeit akkor is, ha az elmúlt évről az 1 milliárdos növekmény nem túlságosan nagy, de azt a stabilitást és a gazdaságos exportszerkezet további kifejlesztését szolgálja ez az összeg, nevezetesen az agrárpiaci rendtartás keretében, amelynek a törvényi szabályozása folyamatban van. Ez egy lényeges változás az elmúlt évekhez képest, mert olyan új piaci eszközök alkalmazásával teszi ezt az összeget felhasználhatóvá, amelyeket eddig nem alkalmaztunk.
A másik nagy tétel az intervenciós keret, amely 4 milliárdról 9 milliárdra nőtt. Ez egy nagyon fontos eszköz, amellyel azokat a piaci zavarokat lehet kezelni, ahol rövid távú, gyors döntésekre van szükség, tehát egy kialakított eszközrendszer keretében, előre megírt szabályok szerint más módon nem lehet beavatkozni.
A harmadik olyan felület, amelynek az érdemi hatását a bizottság elfogadta, az a mezőgazdasági szervezetátalakítás vagy reorganizáció, amelyhez 1993-ban 3 milliárd forint tartozik.
Végül egy új alap a közvetlen támogatások sorában a mezőgazdasági fejlesztési alap, amely a mezőgazdaság érdekeit úgy szolgálja, hogy alapvetően az alaptevékenység fejlesztésére utalja ezeket a pénzeszközöket, nem pedig összevonja és együtt kezeli azokkal a más jellegű alapokkal – például a területfejlesztési alappal –, amelyek a költségvetés más fejezeteiben és más céljában megtalálhatóak.
Feltétlenül meg kell említeni azt, hogy a közvetlen támogatásokon túl a mezőgazdaság érdekében elkerülhetetlennek látszik a jövőben is az állami garanciavállalás – és itt elsősorban a normálisan, rendezetten működő gazdálkodó szervezetek érdekében van erre szükség, mert ezeknek a szervezeteknek az egész ágazat tekintetében nincs meg az a forrásbiztosítása, bázisa, amivel folyamatosan gazdálkodni tudna, ugyanakkor remény van arra, hogy az itt megtermelődő jövedelmek, folyamatos bevételek ezt az állami garanciavállalást megfelelően visszatérítik, ki fogják szolgálni.
Ez a második kérdéskör azért fontos a mezőgazdasági ágazat számára, mert konkrét összegeket jelent, költségvetési elosztást jelent, és végre talán egy olyan biztosítékot, ami az ágazat szempontjából nem elvonásokat, hanem jövedelem- és bevételstabilizálásokat jelent.
A harmadik kérdéskör – azon a konkrét kérdésen keresztül, hogy ebből a több pénzből mi jut a parasztságnak – a bizottság vitájában végül is az áfa-kompenzáció kérdésköréhez vezetett.
A kétkulcsos áfa bevezetésére vonatkozó ágazati érintettséget úgynevezett áfa-kompenzációval próbálja meg az 1993-as költségvetésben a javaslat rendezni. Ennek lényege, hogy a mezőgazdasági termelő számára a termékei előállítása során előzetesen kifizetett input-adó kompenzációs felár formájában térül meg. Magyarán: felárral veszik át a felvásárlók a termelőtől a terméket, és ez a felár kompenzálja az előzetesen kifizetett áfá-t. Ez egy nagyon fontos eszköz – erre vonatkozóan a tárca képviseletében a bizottsági ülésen jelen lévő képviselő azt hangsúlyozta, hogy az erre vonatkozó számítások azt igazolják, hogy ez a módszer túlkompenzálja azt a terhet, amit az ÁFA egyébként jelentene a mezőgazdaságra.
E három kérdéskör alapvető tárgyalása után összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a mezőgazdasági bizottság üdvözölte, hogy az ágazat több pénzt kap – de egyáltalán nincs megelégedve, és egyáltalán nincs abban a hiszemben, hogy ezzel minden kérdés rendezése lehetővé válik, különösen azért nem, mert az ágazati problémák egy része nem is költségvetési vonatkozású és nem is pénzeszközökkel kell rendezni.
A bizottság szavazása alapján, 11 igen és 6 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül a Háznak ezt a törvényjavaslatot általános vitára ajánlotta.
Köszönöm szépen. (Taps.)
