KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:
KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:
KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság kivételes eljárásban tárgyalta az előttünk fekvő törvénytervezetet, és a vitákban elhangzott kérdések arra ösztönöztek engem, hogy kicsit részletesebben ismertessem ezt a témakört.
Miniszter úr már elmondta a taxizás körüli anomáliákat és feszültségeket. Nem tette szóvá azt a kérdést, hogy mint a munkanélküliség kezelésének egyik eszköze is felmerült a taxizás. A korábbi időkben a munkaügyi hivatalokban szinte szállóigévé vált az a kérdés, hogy van-e önnek személygépkocsija, és ha van, akkor menjen el taxizni. Ennek eredménye az a túlkínálat, amely napjainkban különösen Budapesten jelentkezik.
Kegyetlen, esetenként tisztességtelen harc kezdődött el az utasokért, de nem az utasok érdekében. A jelen helyzetnek két igazi vesztese van, az egyik az utas, azaz a fogyasztó, a másik a tisztességes személytaxi-szolgáltató.
(16.40)
Míg 1988-ban az érdekképviseletek tiltakoztak a szabályozás ellen, most ők kezdeményezték ezeknek a bevezetését. Ennek eredménye az előttünk lévő törvénytervezet. Sajnos, a taxiskamarák nem tudtak olyan mértékben megerősödni, hogy ők maguk elintézzék saját dolgukat, ezért szükséges a Parlament beavatkozása.
A dolgok rendezésének két alapfeltétele van: az egyik a személyi és a tárgyi feltételek szabályozása, a másik pedig a forgalmazási engedélyek számának a szabályozása.
A személyi és tárgyi feltételeket a Kormány a 142/1992-es számú rendeletében megoldotta. Ez a rendelet írja elő, hogy taxigépkocsinként százezer forintos vagyoni biztosítékot kell letenni, ami a kártérítési igények kielégítését szolgálja. Ez írja elő a szaktanfolyam elvégzésének a kötelezettségét, illetve ennek vizsgájának a letételét, a gépkocsik műszaki állapotának speciális feltételeit – fokozott biztonsági feltételeket ír elő –, a taxiengedély bevezetését és a külön taxi rendszámtábla előírását és nem utolsósorban előírja a számlaadásra alkalmas viteldíjjelző készülék felszerelését. Természetesen mindezekhez megfelelő türelmi időt ad a kormányrendelet, megfelelő határidő meghatározásával.
A másik feltétel, az üzemben tartó taxigépkocsik számának korlátozása. Ez az indítvány, amely előttünk van, ezt a jogot az önkormányzatokhoz telepíti. A bizottsági vita során felmerült annak a kérdése, hogy a Kormány egyáltalán szabályozhatja-e az engedélyek számát.
A másik kérdés pedig az volt, hogy jogában áll-e az önkormányzatokhoz telepíteni ezt a jogot?
A bizottsági vitán úgy határoztunk, illetve megfelelő választ kaptunk arra, hogy a '88. évi I. törvény 20. §-a lehetővé teszi, hogy a Kormány meghatározza a magánszemély gazdasági tevékenységhez használt gépkocsijainak a számát, hogy hányat tarthat üzemben, tehát a korlátozásnak törvényes akadálya nincs.
A másik kérdés az átruházás kérdése, illetve az a kérdés, hogy ez a törvény – miután önkormányzatokat érint – kétharmados vagy feles törvény? Miután nem kötelességet ró ki, csak egy lehetőséget ad az önkormányzatoknak, tehát nem korlátoz, csak jogosítványt ad, ezért ez az előttünk lévő törvény egy feles törvény, magyarul a jelen lévő képviselők fele plusz egy szavazata elég ahhoz, hogy ezt elfogadjuk.
Jelenleg Budapesten 24 ezer taxis működik, nekik és a többi taxisnak az országban nem kell félni attól, hogy e módosítás hatására megvonják tőlük az engedélyt, mert azoktól, akik a műszaki előírásoknak megfelelnek és érvényes engedélyük van, visszavonni ez indítvány alapján nem lehet. Tehát úgy fejezhetném ki magam, hogy "kihalásos" módszerrel fog lecsökkenni a taxizások száma. Aki abbahagyja a taxigépkocsizást, helyére új engedély kiadását az önkormányzat hatáskörébe utaljuk: ad, vagy sem. Ismerve a gépkocsik jelenlegi állapotát, valószínűsíthető, hogy jelentős létszámcsökkenés – a nem megfelelő műszaki állapot miatt – be fog következni, tehát első lépésben azt hiszem, ez lesz csak a hatása.
Felmerült a bizottsági vitában a helyhez kötés igénye, hogy egy-egy taxigépkocsizó-engedélyt adott helységre adjanak ki. Ezt a törvény, a kormányrendelet úgy szabályozza, hogy adott településről végzett fuvarra adják ki a jogosítványt, tehát a telephelyről elvisz valakit a megfelelő címre – tehát lényegében véve helyhez kötött ez a szolgáltatás.
Az utolsó kérdés, amely a bizottsági vitában felmerült, az volt, hogy miért csak a személyszállításra vonatkozik a szerződéskötési kötelezettség. Az előttünk lévő törvénymódosítás 1. § (4) bekezdése azt mondja, hogy közforgalmú személyszállításra az üzemben tartót szerződési kötelezettség terheli. Tehát kizárólag a közforgalmú személyszállításról beszél és a teherfuvarozásról nem, míg a korábbi törvénytervezet teherfuvarozással is foglalkozott.
A Kormány megítélése szerint egyelőre a teherfuvarozásban nincs olyan telítettség, nincsenek olyan anomáliák, mint a személyszállításban, továbbá azért sem célszerű egy ilyen kötelezettséget előírni, miután a szolgáltatás jellege teljesen más, kocsitípustól függően vállal valaki az adott gépkocsijának megfelelő fuvart, tehát nem lehet kényszeríteni, illetve olyan előírást tenni, hogy bármilyen fuvart el kelljen vállalni, de a szakértők meggyőződése az, hogy nem is szükséges.
A bizottság megvitatta még azt a kérdést, hogy mi történik a törvénymódosítás elfogadása után. Természetesen a jelenlegi kormányrendelet nem tartalmazhatta a forgalmi engedélyekre, a működési engedélyekre vonatkozó megkötéseket.
Ha ezt a törvénymódosítást a Parlament elfogadja, akkor a Kormánynak módosítania kell ennek szellemében a kormányrendeletet is, hogy a hatóság tudjon érvényt szerezni az érdekképviseletek és az önkormányzatok által meghatározott kvótáknak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ez a módosító indítvány csak a további engedélyek kiadására vonatkozik, tehát jelenlegi engedélyt ennek alapján megvonni nem lehet.
Az előttünk lévő 7380-as törvénymódosító indítványhoz senki nem adott be módosító javaslatot. Az Országgyűlés gazdasági bizottsága az előttünk lévő törvény módosítását 11 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadásra ajánlja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Határozathozatal
