GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban egy-két dologra reagálni szeretnék, ami ellenzéki oldalról elhangzott.
A szövetkezetekkel kapcsolatos, Deutsch Tamás által említett törvényjavaslat, azzal ellentétben, amit Deutsch Tamás mondott, nem veszi el a hatásköröket a Cégbíróságtól, és nem adja át azokat a földművelésügyi hivatalokhoz: ugyanis a törvényjavaslat szerint a földművelésügyi hivatalok csak közreműködnek a szövetkezeti törvény végrehajtásával kapcsolatban felmerült esetleges visszaélések felderítésében, és a visszaélésekkel kapcsolatos intézkedés megtétele továbbra is a Cégbíróság hatáskörébe tartozik.
Itt megjegyzem, hogy milyen szép, valóban rendszerváltó és nemzeti feladata lett volna a televíziónak – és ez nemcsak ízlésbeli, hanem lényegbeli különbség –, hogyha például ismertette volna a magyar parasztsággal a szövetkezeti és a szövetkezetek végrehajtásával kapcsolatos törvényeket. Ha ez megtörtént volna, akkor nem került volna sor annak a törvényjavaslatnak a benyújtására, amelyet Deutsch Tamás most kifogásol, és amelynek célja a visszaélések felderítése.
Tekintettel arra, hogy legtöbb érv elhangzott a szóban forgó törvényjavaslattal kapcsolatban, itt csak egészen a lényegre szorítkozom.
A Kereszténydemokrata Néppárt a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló törvény módosítására a köztársasági elnök úr által előterjesztett törvényjavaslatot nem tudja támogatni, lényegében a következők miatt:
A kinevezési rendről szóló 1990. évi LVII. számú törvényt az Országgyűlés 99%-os, tehát még a kétharmadnál is nagyobb többséggel, szinte teljes konszenzussal fogadta el. Indoklása szerint is a törvény biztosítani kívánja azt, hogy a sajtószabadság Alkotmányban meghatározott elve mind teljesebben valósuljon meg, és hogy a közszolgáltatási eszközök tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon.
A köztársasági elnök úr által beterjesztett törvényjavaslat indoklása szerint viszont a törvény alkalmazása során utóbb vitatottá vált a sajtószabadság és a pártatlanság biztosításának mint jogalkotói szándéknak az érvényre juttatása. A hivatkozott jogalkotói szándék érvényre jutását azonban, annak ellenére, hogy 1990-ben a törvényt az ellenzék is teljes mértékben elfogadta, most csak az ellenzék vitatja. Mi ugyanis úgy látjuk, hogy az Alkotmány és az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatainak helyes értelmezése és betartása esetén a kinevezési rendről szóló 1990. évi LVII. számú törvény rendelkezései változatlanul biztosítják a sajtószabadságnak és a pártatlanságnak mint jogalkotói szándéknak az érvényre juttatását.
Az ellenzék által hangoztatott konszenzuskényszer tulajdonképpen nem más, mint az, hogy az ellenzék a maga kizárólagos akaratát kívánja rákényszeríteni a kormánypártokra. Ezért véleményünk szerint e törvény módosítása szükségtelen.
Ugyanakkor a törvény módosítását más szempontból is indokolatlannak tartjuk. A törvényjavaslat a köztársasági elnök által tett kinevezéshez és felmentéshez ezentúl olyan miniszterelnöki személyi javaslatot írna elő, amellyel a kulturális bizottság tagjainak kétharmada egyetért. Ez pedig nem más, mint vétójog biztosítása egy parlamenti bizottságnak a miniszterelnök javaslatával szemben, amelyet ő a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó ügyben, konkrétan egy törvény végrehajtásának biztosítása alkalmával alkotmányos kötelességének és felelősségének gyakorlása során tesz. Az Alkotmány értelmében Magyarországon a végrehajtó hatalmat a Kormány gyakorolja. A bizottságnak adott vétójog ez esetben azt jelentené, hogy e vonatkozásban az alkotmányos berendezkedéssel ellentétben parlamenti kormányzás valósulna meg.
Mindezek alapján a törvényjavaslatot sajnos, nem tudjuk támogatni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
