MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Az alkotmányügyi bizottság arra hivatkozott, hogy a jogi rend szerint a büntetőszabályok a Büntető Törvénykönyvben büntetőeljárásba kerülnek. Tehát ott volna ennek a helye. Itt azonban filozófiai jelentősége van annak, hogy nem büntetjük az abortuszt, ha a törvény előírásainak megfelelően történik. De ebben benne van implicite, hogy ez egy tűrt dolog, ez egy nem jó dolog, ez egy egészségre, erkölcsre, mindenre káros dolog. Bízom benne, hogy el fogják fogadni.
A 13. §-t kiegészíteni javasoltam a következő dologgal. Tekintettel arra, hogy a törvény megengedi a tizenkét hetesnél érettebb magzatok – finomkodjunk – eltávolítását, ennek következtében nem lehet kizárni, hogy ezeknek a magzatoknak a pusztulás során fájdalmat kell elszenvedniük. Szenvednek, fájdalomérzetük van. Ezért azt javasoltam az A-változatban, hogy a nő és a magzat szenvedését és fájdalmát egyaránt csillapítani kell. A B-változatban pedig azt, hogy a magzat életét szenvedés és fájdalom nélkül kell kioltani.
A szociális bizottságban rendkívül nagy vitát indukált ez a javaslatom. Orvos szakértőket is bevontak ebbe a vitába, és kiderült, hogy a nőgyógyászati alapfokú képzés és a szakképzés nem foglalkozik a magzatok fájdalmának csillapításával. Nem foglalkozik! Ez nem téma.
Arra sem tudtak pontos választ adni, hogy mikor alakul ki a központi idegrendszer olyan mértékig, hogy fájdalomérzet alakulhasson ki, és hogy ezt a fájdalomérzetet miképpen, milyen módszerrel lehet kioltani.
Arról is nagy vita volt, hogy altatásnál vagy helyi érzéstelenítésnél mi a helyzet. Kiderült, a meghívott szakértő professzornak, Simon József professzor úrnak a szakvéleményéből – úgy tudom, még további szakvélemények is érkeztek a bizottsághoz –, hogy ez nem szempont. Nem foglalkoznak ezzel, kizárólag a nő egészségi szempontjai dominálnak. Például az, hogy a méh mennyire puhul fel, és a felpuhulás milyen veszélyeket jelent a perforációval kapcsolatban. Ezért nem alkalmaznak altatást, helyi érzéstelenítést éppen akkor, amikor a magzat érettebb, éppen akkor, amikor már nagyobb valószínűsége van arra, hogy érez.
Úgy gondolom, ha átmenetileg el is tűrjük az abortuszt, de azt nem tűrhetjük el, hogy ezek a lények, amelyeknek még emberi jogot vagy kategóriát sem adunk, de azért állatoknak tekinthetjük őket. Legalább olyan elbánásban részesüljenek, mint az állatok, hiszen az állatokat sem lehet elpusztítani úgy, hogy fájdalmat okozzunk és stresszt okozzunk nekik.
Kiderült, hogy a tudomány – legalábbis a nőgyógyászati tudomány – nem foglalkozott ezzel kellő mélységig, és ezért helyes az, ha törvény előírja azt, hogy a nő és a magzat szenvedését és fájdalmát egyaránt csillapítani kell. Nem voltam ott ma a bizottság ülésén, de azt hallottam, hogy ezt az A-változatot a szociális bizottság elfogadta. Talán van itt valaki… (Vizy Béla bólogat.) Igen, elfogadta és ezt támogatja, éppen a tudományos szakvélemények megalapozottsága alapján.
Még egy javaslatra szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig az, hogy nagyon helyesen a törvény tartalmaz egy olyan pontot, hogy "a terhességmegszakítás elvégzésére, illetve abban való közreműködésre az állapotos nő életét veszélyeztető ok kivételével orvosi és egészségügyi szakdolgozó nem kötelezhető." Ehhez hozzáfűztem egy rövid mondatot: "A megtagadásért hátrány nem érheti."
(18.20)
Ugyanis olyan panaszokat hallottam életpárti szülészektől és nőgyógyászoktól, hogy igen sok hátrány éri őket azért, mert megtagadják nem az anya életét védő abortuszokban való részvételt. Kihelyezik őket a kórházi osztályról, szakrendelésre küldik őket vagy egyéb helyekre, hátrány éri őket, amit nem is tudnak igazán bizonyítani. Legalább egy fél mondat kell a törvényben, amelyre hivatkozhatnak az esetleges munkaügyi viták során: nem érheti őket hátrány azért, mert a lelkiismeretükre hallgattak. Ezt az emberi jogi bizottság teljes mértékig támogatta, a szociális bizottság egyharmada támogatta, sajnos, az előterjesztő képviselője nem értett ezzel egyet, pedig gondolom, hogy az egészségügyi tárcának fokozottan kellene az orvosai és egészségügyi személyzete lelkiismereti szabadságával törődnie.
Végül az utolsó módosító javaslatom az volt, hogy a törvény meghatározott ideig maradjon érvényben: öt évig, ami összhangban volt azzal a javaslatommal, hogy öt éven belül a magzat jogállását törvényben kell szabályozni. Öt év után lejárna – javaslatom szerint – a törvény hatálya, az érvényét veszítené. Az volt a célom ezzel, hogy amiként most az Alkotmánybíróság egy határidő megadásával arra szorította rá a Kormányt és a Parlamentet, hogy a kedve ellenére foglalkozzon ezzel a kérdéssel, ugyanúgy nekünk is tovább kellene adni ezt a megkötést, hogy öt éven belül vagy öt év múlva feltétlenül foglalkozni kelljen ezzel a kérdéssel. Ez egy olyan kegyetlen életparancs az élet érdekében, amit meg kell tenni. Sajnos, ezt a javaslatomat sem fogadták el, így még szavazásra sem fog sor kerülni.
Ahogy az általános vitában elmondtam, a magam részéről el tudtam volna fogadni a törvényt, ha ezek a legfontosabb tények bekerülnek, tehát az, hogy emberhez méltatlan dolog, hogy átmeneti időre eltűrjük az abortuszt, éppen a nagyobb rossz elhárítása érdekében. Ha ezek nem fognak teljesülni a szavazás során, a magam részéről nem tudom elfogadni a törvényt, és életpárti barátaimat is erre fogom biztatni, ezt fogom javasolni nekik.
Meg vagyok győződve arról, hogy talán már egy emberöltő múlva az emberiség le fogja vetni magáról ezt a barbár dolgot, és megdöbbenéssel fognak visszaemlékezni azok, akik élni fognak, pontosabban a túlélők, a gyerekeink, az unokáink, hogy milyen barbár dolgokról hoztunk mi törvényt egy emberöltővel ezelőtt.
Van itt egy nagyon kegyetlen dolog, hogy azok lesznek a túlélők, akik nem tartják be ezt a törvényt, azok, akik élnek és akik megszületnek, mert ez a legfontosabb dolog, hogy megszülessenek az emberek. Mint ahogy ma reggel Szabó Erika képviselőtársunknak – a bejelentésből megtudtuk – egészséges leánygyermeke született, akit az Isten éltessen. Köszönöm szépen. (Taps.)
